Csak egy álom elemzése: ANYÁD!

Minek után reggel 8 után a legtermékenyebb az idő álom kreálás terén, visszadőltem aludni. Amúgy sem tudtam sokat aludni, legalábbis nyugisan nem az elmúlt napokban, sokat pörgött az agyam és túl kellett tennem magam olyan dolgokon, amiket igazából még fel sem fogtam.

Na igen... ilyen ez a szakítás, de ezzel nem lehet sokat tenni. Szép volt, jó volt, de amikor szembe kell állnod a tudattal, hogy nem tudod megadni a partnerednek azt, amire ő vágyik, momentán itt -túl nyugis/túl pörgős- problémákról beszélek, akkor valahogy elkezdesz süllyedni a gondolattal, hogy basszus! Tényleg nem érek annyit, hogy időt adjon a kibontakozásra? És ha nem? Az kinek a hibája, kinek a vesztesége? Mondhatnám, hogy az övé, de nem mondom, mert nem így gondolom... (hahh) Hanem inkább még mindig magamat siratom, mivel valószínűleg ebben a kapcsolatban én voltam a szerelmes, ő pedig a nem szerelmes. Akkor most ki is vesztett többet? Ennyi a válasz: én.

Szóval ilyen és effajta gondolatörvények kavarogtak a fejemben az utóbbi... 2 napban (???!) Jó soknak tűnik. A lényeg, hogy emiatt nem sokat aludtam, amit meg aludtam, végig álmodtam. Na most: Ha már lúd, legyen kövér! Az én ludam rohadt kövér, úgyhogy nekiálltam nagyiparban álmodni. Pont ezért feküdtem ma is vissza aludni reggel. Akit a hülyeségek nagyon nem érdekelnek, 1. Az miért olvasta el eddig? 2. Ne olvassa el az idézőjelen belüli sok-sok betűt, mert marhaság!!! 3. Soha ne próbáljon meg velem barátkozni, mert értelmet nem talál!

Ím az álom: " Egy hatalmas nagy bevásárló központba keveredtem, ami annnnnnyira nagy volt, hogy még a saját utcánk és házunk is beletartozott. Olyan volt, mint egy mini világ, csak épp nem látszott az ég, mert az a plafon volt, és nem látszott a messziségben a horizont, mert ott meg a fal volt... Minden csipogott, prüttyögött, mint ahogy annak lennie kell egy Árkádban is. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a JAM kórusnak a fellépését igyekeztem megnézni (... igyekeztem...) Tök fasza volt, megvolt a szuper jegyem, ami az 5.!!! sorba szólt, méghozzá a 39-es helyre. Már rég ment az előadás (Rómeó és Júlia, amit egyébként nem játszanak), amikor ott topogtam a sorok között, és minden sornál meg kellett kérdeznem egy ott ülőt, hogy mi a sor száma, merthogy nem látszott a szőnyegen, és ráadásul nem egymás után voltak, hanem össze-vissza számozva. Kb 20 percet töketlenkedtem el így, amikor meguntam, és leültem az egyébként félig üres nézőközönség helyeinek egyikére. De épp hogy leültem, észrevettem, hogy a nagyon faszagányos jegyem meg eltűnt... Indulhattam vissza, különben a következő felvonásra nem engedtek volna be. Minden jegyet megnéztem a földön, ugyanis volt olyan nagy szerencsém, hogy mindenki a földre, a széke elé rakta. Valahogy elteltek a percek, arra már nem emlékszem, hogy hogyan, de vége lett az előadásnak, jegyemet nem találtuk meg, de akkorra már értelmét vesztette. Kimentem a művész öltözőbe, ahol a kórustagok pakolták le a cuccaikat, és gratuláltam nekik. Velem volt Nóri, meg Alexa is. Megláttam Balázst, és az első gondolatom az volt, hogy hátat fordítok neki, és mintha észre sem vettem volna, odébb megyek. Aztán gondoltam egyet, és inkább oda mentem hozzá és jól megölelgettem. (jah, női logika, de most miért gáz???) Jól esett, hogy kedves voltam vele, aztán az is, hogy ő sem tett másképp, átkarolt és együtt mentünk ki a várba (ahol a koncert volt). Nóri és Alex is jöttek velünk, és azok után, amiket meséltem róla nekik, meg ahogy átéltem a szakítást, majd' kiesett a szemük a döbbenettől, hogy mi kéz a kézben sétálgatunk kifelé. Alex el akart szívni egy cigit, megkínálta Nórit is, aki ELFOGADTA!!! ( o.O ) Adott nekem is meg Balázsnak is. Jól esett a friss szélben, melegben egy kicsit lezsibbadni. Balázzsal azóta sem engedtük el egymást, és én majdnem elolvadtam, olyan jó érzés volt megint közel tudni magamhoz. De akkor történt valami nagyon furi... Elkezdtünk rohanni, mert eszébe jutott, hogy otthon hagyott valamit, ami neki nagyon kell a következő felvonáshoz. Úgyhogy csapot papot otthagyva szaladtunk hazafelé. (át a gigantikus méretű áruházon) Amikor megérkeztünk, bedőlt az ágyába, és elaludt. Mondtam neki, hogy indulnom kellene, mert nincs nálam a telefon és a szüleim biztos halálra aggódják magukat. Nem nagyon akart megmozdulni, úgyhogy fogtam a cókmókom és elindultam haza. Időközben már nem Balázs fetrengett abban az ágyban, hanem Imanol nyűgös feje nyújtózott ki és nyöszörgött, hogy várjam meg. Megforgattam a szemeim, és mondtam, hogy OK. Csak siess... De nem hogy elkezdett volna sietni, még a pólóját sem tudta levenni, úgyhogy mint egy kitekert akt, elkezdett vergődni megint az ágyában. Na akkor már tényleg otthagytam. Amikor visszafelé indultam, rájöttem, hogy fogalmam sincs, merről jöttem, és hogy hol lakom egyáltalán? Annyira elkezdtem parázni, hogy ki fognak vágni otthonról a késés miatt, hogy valahogy mééégis sikerült megtalálnom a hazavezető utat, és hogy gyorsabban odaérjek, elkötöttem egy fekete mercit, ami egy elég béna utánhúzót húzott. Természetesen nem okoztam tömeges balesetet egész addig, míg be nem kanyarodtam az utcánkba, ahol is nekimentem a szomszéd kocsijának, derekasan meghúztam az autó oldalát, majd angolosan távoztam. Ricsi láttam az egészet, és amikor elkezdte számolgatni, hogy ezért mennyit kell majd perkálnom, kicsit beparáztam. Kérdeztem, hogy most akkor a szomszédét is nekem kell kifizetnem? Erre azt mondta, hogy nem, mivel nem látta a balesetet, nem is fogunk neki szólni erről... "

Na mivel kib*tt hosszú az álmom, nem fogom most leírni, legyen annyi elég (kit ééérdekel, tudom...), hogy majd később leírom a másikat. Ez egyébként egy rész volt a három felvonásos álmomból, amiben már meg is jelent nem kevesebb, mint 2, azaz KETTŐ volt barátom, azaz VOLT BARÁTOM. A következőben is lesz kettő, szóval hajrá...

Annyit akartam még írni, hogy az álmaimat, mivel elég régóta vizsgálgatom gond nélkül (köszönhetően annak, hogy sosem felejtem el őket), vissza szoktam vezetni az elmúlt napok eseményeire. Itt van például

- JAM koncert - Pénteken mentem volna el a Sakk című musical előadásra, amit végül le kellett mondanom, mert lebetegedtem.
- Cigi - Azon gondolkoztam a napokban, hogy XYZ miért van úgy a cigi ellen, amikor ő szivarkázik, meg pipázik??
- Imanol -  A szakítás miatt jutott eszembe tegnap előtt, hogy azt egyáltalán nem bántam meg, hogy elváltak útjaink.
- Balázs - Na ez egy húzósabb kérdés, de még mindig bennem motoszkál, hogy miért nem beszélünk soha? Lelkiismereti kérdés miatt látogatott meg álmomban.
- Elkések otthonról - Mostanában gyakran megesik velem, és az éjjeli életmódra átváltás iskola idő közben, lehet, hogy nem a legjobb gondolat.