Suttogás a múltból

Néha azon kapom magam, hogy hiányzik egy-két ember, akikkel túl hamar szakadt meg a kapcsolat. Na persze tényleg csak néhány, hiszen pont pár napja mondtam Robinak, hogy már régóta nem gondoltam Imanolra. Kérdezte, hogy gondolok-e még rá, hogy hiányzik a kapcsolatunk? A válaszom egyértelmű nem volt. A kapcsolatunk minősége, hogy együtt voltunk már akkor sem hiányzott, amikor szakítottunk, elvégre az elmúlás miatt tettem meg ezt a lépést. Az ember hiányzott nekem, az a megértő, kedves fiatalember, aki volt. Szerettem volna úgy lezárni az egészet, hogy még maradjon esély a barátságra, de ő minden ilyen lehetőséget elutasított, így nem maradt más hátra, mint felejteni. Most már alig emlékszem rá, csak tények és képek maradtak meg bennem, de az érzést visszaidézni, hogy milyen volt szeretni őt nem. Nem is bánom, így nekem is sokkal könnyebb. De vannak barátok, akik csak úgy eltűntek az éterben. Úgy érzem, egyik sem ér meg már semmiféle erőfeszítést, hogy újra kezdjem velük. Számomra nem m...