Mielőtt üvöltenél, csukd be a szád és gondold át
Hallottam, hogy egy csajszi a blogján keményen leszólta azt a színészt, aki autóbalesetben halt meg nemrég, mire a lányt védőőrizetbe kellett venni, nem is hiába, hiszen másnapra már felforgatták a lakását és szétverték az autóját. Nos ezek után örülök, hogy nem vagyok olyan népszerű és a blogom látogatottsága sem haladja meg a tízezret, így talán nincs mitől félnem. De ha valami csúnyát mondanék, azért szóljatok légyszi, lehet, hogy nekem nem olyan evidens, hogy mit szabad és mi megengedett. De szerencsére nem pécézek ki magamnak konkrét személyeket, ha mégis, az arról alkotott véleményem magamban tartom, hogy a személyiségi jogokat tiszteletben tartsam. Név nélkül... az már más tészta, aki magára ismer, az tudja magáról, hogy tüske a szememben, aki meg nem, csak nevet egyet más bal......ságán.
A mai nap jól elment, a munkahelyen vajmi kevés tennivaló volt, így hazajöttem idő előtt. Úgy éreztem, inkább ülök itthon, mint ott, az itthon töltött óráimért pedig majd fizetek 130-180Ft-okat kárpótlásért. Nem érte meg. Viszont ha már itthon vagyok, leültem kicsit kalapálni a zongora billentyűket, és rá kellett jönnöm, hogy élvezem más zenéjét átkomponálni, felturbózni. Inkább régi dalokat, népdalokat, komoly zenéket, hogy kicsit könnyebben befogadhatóbb legyen, vagy egy-egy lazább altatóból vidám kis "izét" írni. Ezzel elvoltam egy darabig, míg meg nem untam és továbbálltam. Még az is jobban megéri, hogy munka helyett apró tűket szurkáljak egy hungarocellgolyóba. Csodás program.
Míg mi is intézzük a Karácsonnyal kapcsolatos teendőinket, természetesen nem feledkezünk meg egyéb dolgokról sem, és arra is szánunk időt, hogy nyugiban töltsünk egy kis időt, pihenjünk. Ez elég fontos, pláne abban a kavalkádban, ami mostanában Budapest utcáit fojtogatja. Az egyik lány a munkahelyemen panaszkodott, hogy a barátja már kora reggel leüvöltötte a fejét, amiért a kelleténél kicsit hangosabban készülődik. Megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik és azok alapján, amit mesélt, nem is csodálom, hogy stresszel a párja. Pont ezért fontos, hogy tudjuk helyén kezelni a dolgokat. A forgalmi dugó okozta stressz maradjon kint az utcán, az elmaradott iratok és jelentések által okozott idegbajt kapja meg a főnök, vagy egy nem szimpi alkalmazottja, a lucskos, elázott cipő legyen a saját gondunk, de ne vigyünk haza semmilyen rossz érzést. Nagyon gyakran előfordul, hogy az ember ott próbálja meg levezetni a feszültséget, ahol nem kéne, így olyan emberrel cseszekedik, aki nem érdemli meg. Akkor, ha már szikrázik az agy és a szem, elég, ha nincs eltéve egy tányér, vagy papucs és robban a bomba. Nem szabad. Ha megfelelően kezeljük a stresszt, pontosabban megtanuljuk nyugodt körülmények között, vagy a megfelelő helyen levezetni, akkor nem lesznek gondok a családi harmóniában, sem egy párkapcsolatban, sem a barátságokban. Elég fura, hogy a szeretet ünnepe milyen állatot ki tud hozni az emberből, míg arra készülődik, vagy nem, csak elkerülhetetlen, hogy érintkezzen azokkal a félbolondokkal, akik viszont igen. Nem tudom, ki mit gondol erről, én most csak egy dolgot tudok mondani.
Ha meg tudod oldani a problémát, oldd meg. Ha nem tudod megoldani, ne stresszelj rajta, úgy is mindegy.
Ezt a bölcs gondolatot apámtól vettem át, azóta e szerint élek. Ez amolyan életfelfogás. Túl sok betegség alapszik a stresszre, vagy mondhatnám azt is, hogy mindegyik alapja, táplálékforrása ez. Így jobb elkerülni, vagy higgadtan kezelni az olyan szituációkat, amik miatt az emberek nagy többsége folyamatosan agonizál. Felesleges. Mindent elkerülni LEHETETLEN. Tény. De ami megkülönböztet engem meg másokat az az, hogy én foglalkozom ezzel a kérdéssel és nem hagyom magam lehúzni a vécén, hogy aztán olyan szarul érezzem magam, mint ami ott van lent. Ami szituációkat így is bekapok, mert elkerülhetetlen, pont elég ahhoz, hogy legyen mivel lekötnöm az agyam, de nem halmozok fel egy rakás, felesleges, buta, másnapra már úgy is elfelejtendő dolgot, csak mert úgy érzem, hogy igazságtalanság ért. Az élet ilyen. Igazságtalan. De el lehet dönteni, hogy ez mennyire viseljen meg? Megéri rágni, vagy kiköpjem? Én szerintem állandóan köpködök, így nincs is annyi idegbajom, mint másoknak.
Természetesen senkit nem akarok ezzel megsérteni, vannak gondok, komoly gondok, nem ezekről beszélek. Én csak azt mondom, hogy ami nem egy életet megkövetelő, életben maradást megpróbáló helyzet, az csak annyira fog téged megérinteni, amennyire szeretnél problémázni. Ha nem vagy szerelmes a problémáidba, akkor szakíts velük az első pillanatban, mielőtt az szakít szét téged.
Szóval no para, a világ nem dől össze, szánjatok időt magatokra, érezzétek át a tél szépségeit (hófúvás, hóember, tiszta levegő...........................) várjátok békével a tavaszt és igyatok SOK vizet. Segíteni fog ;)
A mai nap jól elment, a munkahelyen vajmi kevés tennivaló volt, így hazajöttem idő előtt. Úgy éreztem, inkább ülök itthon, mint ott, az itthon töltött óráimért pedig majd fizetek 130-180Ft-okat kárpótlásért. Nem érte meg. Viszont ha már itthon vagyok, leültem kicsit kalapálni a zongora billentyűket, és rá kellett jönnöm, hogy élvezem más zenéjét átkomponálni, felturbózni. Inkább régi dalokat, népdalokat, komoly zenéket, hogy kicsit könnyebben befogadhatóbb legyen, vagy egy-egy lazább altatóból vidám kis "izét" írni. Ezzel elvoltam egy darabig, míg meg nem untam és továbbálltam. Még az is jobban megéri, hogy munka helyett apró tűket szurkáljak egy hungarocellgolyóba. Csodás program.
Míg mi is intézzük a Karácsonnyal kapcsolatos teendőinket, természetesen nem feledkezünk meg egyéb dolgokról sem, és arra is szánunk időt, hogy nyugiban töltsünk egy kis időt, pihenjünk. Ez elég fontos, pláne abban a kavalkádban, ami mostanában Budapest utcáit fojtogatja. Az egyik lány a munkahelyemen panaszkodott, hogy a barátja már kora reggel leüvöltötte a fejét, amiért a kelleténél kicsit hangosabban készülődik. Megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik és azok alapján, amit mesélt, nem is csodálom, hogy stresszel a párja. Pont ezért fontos, hogy tudjuk helyén kezelni a dolgokat. A forgalmi dugó okozta stressz maradjon kint az utcán, az elmaradott iratok és jelentések által okozott idegbajt kapja meg a főnök, vagy egy nem szimpi alkalmazottja, a lucskos, elázott cipő legyen a saját gondunk, de ne vigyünk haza semmilyen rossz érzést. Nagyon gyakran előfordul, hogy az ember ott próbálja meg levezetni a feszültséget, ahol nem kéne, így olyan emberrel cseszekedik, aki nem érdemli meg. Akkor, ha már szikrázik az agy és a szem, elég, ha nincs eltéve egy tányér, vagy papucs és robban a bomba. Nem szabad. Ha megfelelően kezeljük a stresszt, pontosabban megtanuljuk nyugodt körülmények között, vagy a megfelelő helyen levezetni, akkor nem lesznek gondok a családi harmóniában, sem egy párkapcsolatban, sem a barátságokban. Elég fura, hogy a szeretet ünnepe milyen állatot ki tud hozni az emberből, míg arra készülődik, vagy nem, csak elkerülhetetlen, hogy érintkezzen azokkal a félbolondokkal, akik viszont igen. Nem tudom, ki mit gondol erről, én most csak egy dolgot tudok mondani.
Ha meg tudod oldani a problémát, oldd meg. Ha nem tudod megoldani, ne stresszelj rajta, úgy is mindegy.
Ezt a bölcs gondolatot apámtól vettem át, azóta e szerint élek. Ez amolyan életfelfogás. Túl sok betegség alapszik a stresszre, vagy mondhatnám azt is, hogy mindegyik alapja, táplálékforrása ez. Így jobb elkerülni, vagy higgadtan kezelni az olyan szituációkat, amik miatt az emberek nagy többsége folyamatosan agonizál. Felesleges. Mindent elkerülni LEHETETLEN. Tény. De ami megkülönböztet engem meg másokat az az, hogy én foglalkozom ezzel a kérdéssel és nem hagyom magam lehúzni a vécén, hogy aztán olyan szarul érezzem magam, mint ami ott van lent. Ami szituációkat így is bekapok, mert elkerülhetetlen, pont elég ahhoz, hogy legyen mivel lekötnöm az agyam, de nem halmozok fel egy rakás, felesleges, buta, másnapra már úgy is elfelejtendő dolgot, csak mert úgy érzem, hogy igazságtalanság ért. Az élet ilyen. Igazságtalan. De el lehet dönteni, hogy ez mennyire viseljen meg? Megéri rágni, vagy kiköpjem? Én szerintem állandóan köpködök, így nincs is annyi idegbajom, mint másoknak.
Természetesen senkit nem akarok ezzel megsérteni, vannak gondok, komoly gondok, nem ezekről beszélek. Én csak azt mondom, hogy ami nem egy életet megkövetelő, életben maradást megpróbáló helyzet, az csak annyira fog téged megérinteni, amennyire szeretnél problémázni. Ha nem vagy szerelmes a problémáidba, akkor szakíts velük az első pillanatban, mielőtt az szakít szét téged.
Szóval no para, a világ nem dől össze, szánjatok időt magatokra, érezzétek át a tél szépségeit (hófúvás, hóember, tiszta levegő...........................) várjátok békével a tavaszt és igyatok SOK vizet. Segíteni fog ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése