Van még egy kis időm

Van még egy kis időm, mielőtt elindulok.
Van egy kis időm félretenni mindazt, amim van, hogy megérezzem azt, amim nincs.

Szól a zene, kedves a szájharmónika, zörög a mosógép és még puha a kezem a meleg mosogatóvíztől.

Van még egy kis időm elmerülni a dalban, ami most szól, és 15 percem arra, hogy megcsaljam magam.

Csak egy kicsit éltem bele magam és ott álltam a mezőn és tarka lepkék repültek fel a magasba. Rászálltak a lábamra, és nem mertem megmozdulni, pedig a szívem táncolt. Aztán semmi, csak a nap meg én. Úgy dőltem hanyatt a magas fűben, mintha vízbe estem volna és hagytam, hogy a fény bejusson a homlokomon keresztül egész le a gerincemig, hogy végigdideregtessen és kirázzon a hideg ettől az érzéstől.
Van még egy kis időm, hogy elmélázzak ezen és hogy feldobjam magam minimum a csillagos égig.

Már csak 10 perc és tudom, hogy vége, mert folytatom a napot, csinálom a dolgom, megyek a sötétbe és hidegbe. De van még egy kis időm. És ez az idő olyan, ami örökké tart, ha akarom.

Álmodjatok.