Lelkesítő pillanat, vadászd le.

Néha annyira bennem van a vágy, hogy valami olyat írjak, ami nagy igazság, titok, segítség másoknak, de aztán rájövök, hogy mint mindenki más, én is segítségre szorulok. Kezdve onnan, hogy minél előrébb jutok az évekkel, annál távolabb érzem magam a végétől, egészen addig, hogy míg egyik pillanatban úgy érzem, hogy a csillagos égig szárnyal a szívem, a másik pillanatban már lerombolta ezt a képet valami.

Mert valami mindig van.

Nem értek dolgokat, miért történnek. És nem értek embereket, hogy miért olyanok, amilyenek.
És én milyen vagyok? De tényleg. Kinek szúrhatom a szemét annyira, mint nekem egyesek? Ki az, akit barátnak hiszek és mégis hátbatámad? Tudom, hogy van ilyen. Csak nem tudom, hogy ki az.

És amikor ott a pillanat, ami szép... Akkor jönnek elő ezek az emberek. Meg ezek az érzések. Fojtogató. Rohadt nehéz fókuszban tartani az agyat. Szerintem egy idő után lehetetlen is. Azt mondják, "ne foglalkozz vele", "egyik füleden be, másikon ki", holott ők is ugyan attól a problémától szenvednek. Hogy mindenkiben van egy kis vágy arra, hogy megfeleljen.

A lelkesítő pillanatok nagyon rövidek. Tényleg, csak egy pillanat erejéig vannak jelen. Nagyon el kell kapni, hogy még sokáig érezd a hatását. Hogy ne zuhanj vissza a mélybe, mert ha elkapod, megdobogtatja a szíved. Mindegy, hogy mi az.

Ma reggel nekem is volt egy ilyen pillanatom. Csak egy kis bizonytalan dobbanás, de megjegyeztem. És felkeltem. Úgy döntöttem, nem sajnálkozom, hanem felébredek, felkelek, és teszem a dolgom. Mert végülis erre születtünk. Hogy ne adjuk fel, soha.
Az inszomnia kegyetlen. De tudom, hogy két hét, és vége. Az altató szétszakítja a fejem, mintha belülről bombázná az agyam, hogy "aludj te rohadék", "add fel", "KAPCSOLJ KI!!!". Lehetetlen küldetés :) De ebbe sem halt még bele senki. Legalábbis ilyen fokú álmatlanságnál még nem lesz veszélyes az ember. Csak fura, ha a szennyest a vécébe rakja és a cipőjét a hűtőbe. Fáradtság.
És az álmaim is elvesztek. Alig emlékszem egy kettőre, akkor is csak részletekre. Emberekre, arcokra, érzésekre.

De nemsokára visszajön a régi énem és újra talpra állok, hogy úgy fogadjam a következő mélypontot, hogy abból is kijöjjek és elmondhassam, ennyivel is több lettem. És ez egy lelkesítő pillanat.

Ilyen egy lelkesítő pillanat. Hogy talán vár rám. Levadásztam, most már enyém a pillanat :)