Sleep well

Mostanában mindig arra ébredek éjszaka, hogy bőgök. Becsipásodott szemekkel kelek reggel, akkor már tudom, hogy sírtam. Folyton meghal valaki. Azon túl, hogy nagyon jól alszom, rémálmok gyötörnek.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ami sok, az sok

 Belefáradtam az agyalásba. Azon gondolkoztam, hogy otthagyom az iskolát is. A barátaimnak köszönhetem, hogy nem tettem meg ezt a lépést. Pedig őszintén, erre vágyom. Egyedül nevelem a gyerekeket, nincsen munkám, nem is igazán lehet, míg nem óvodás mindkettő (és nyitva tartanak az ovik), a magánéleti gondjaim a tetőt verik. Igazánól nincsen senkim, aki segíthetne. De azért megkapom, hogy legyek erős, legyek kitartó, legyek szívós. Meg tudom csinálni, képes vagyok rá. Hát, én is ezt hajtogatom. A barátaim mindent megtesznek, hogy tartsák bennem a lelket, de jól tudom, hogy egyéb segítséget nem fogadhatok el tőlük. Ez nem az ő dolguk. Az én dolgom végre talpra állni és elindulni.  Néha jó kiengedni a gőzt. Olyankor lövök. Vagy ütök. Vagy csak elindulok és megyek. Nem tesz jót a pandémia sem, de az Ukrán-Orosz háború sem. Nem tesz jót, hogy a férfi, akit szeretek, elhagyott, mert a barátaimra támaszkodom, míg ő távol van. Nem tesz jót, hogy nem ismerem az embereket, de olybá tűni...
További információk

Szerelem, ami fáj

 A facebookot böngésztem.... Aztán egyszer csak megláttam egy nagyon ismerős képet. A férfi, akit szeretek, kiposztolt valamit... Miért olyan nagy szó ez? Végülis, 17 napja beszéltünk utoljára. Igaz, hogy abban maradtunk, délután visszahív, mert dolga van, de hát azóta is hív.  Szóval miután láttam, hogy elég jól van a facebookozáshoz, gondoltam felhívom és megkérdezem, mikor és hogyan lett vége a kapcsolatunknak. Hogy utál-e, vagy lehet még közöttünk normális kapcsolat? Barátomnak tekinti-e magát, avagy el akar vágni tőlem mindent? A cuccai itt vannak nálam jó ideje, várják, hogy feladjam postán. Egy-két ruhadarab, a mini képregények, amiket kettőnkről rajzoltam, egy könyv, amibe sosem olvasott bele (mert nem volt nálam annyit végül), a lányom rajzai, amiket neki rajzolt, néhány tisztálkodószer és persze a pénze, amit itthagyott nagylelkűen, de nem használtam belőle, így csak őriztem neki. Belecsomagolnám még a szerelmet, amit iránta érzek, a tiszteletet, a biztonságérzetet, ...
További információk

Elvarrott szál

Az az érzés, ami elvált nőkén fojtogat leírhatatlan. Az a nagy büdös helyzet, hogy valahol szeretem a "régi" társamat. Mert miért is ne szeretném? A gyerekeim apja. De nem is szinte, hanem már biztosan tudom, hogy nem vagyunk egymásnak valók. Miért nem mondtam korábban? Miért mentem hozzá? Minek kellett gyereket szülnöm? Talán azért, mert egy anya nem úgy gondolkozik, mint egy feleség. És egy feleség, mint egy barátnő. A nő annyiféle lehet. És lesz is. És sosem lesz az, aki volt, mert folyamatosan /átalakul/ megújul. Ez vagyok én. Ez a nő. Hogy a nagytöbbség, vagy akárki más hogyan működik, azt nem tudom. Vagy, hogy ki mit vall be magának. Tudom, mert ismerek másokat is hasonló cipőben, kevésbé szar szituációban. De az enyém az kifejezetten peches és akkor most degradáltam a helyzetemet... Szóval minden rendben Robival. Szerintem szépen el tudunk válni. Elfogadta, hogy ez így tarthatatlan és bár azt látom, hallom, hogy másoknak (akik kérdezik és beavatja őket) nem azt adja á...
További információk