A jövőbelátás

A jövő nem megváltoztatható. A jövő mindenki közös, egyhangú döntése. A legkisebb eseményektől a legnagyobbakig, a legjobbaktól a legrosszabbakig.

Miért?
Az egyszerűség kedvéért én vagyok te. Így írásomban végig az én szó valójában is „én”, az olvasó szemszögéből nézve. Hangosan kimondva ebben az írásban: Én vagyok én.

Az én jövőm egyedi és mégis mindenkié. Minden, ami hatással van rám, hatással van másra is.
Miért? Mert ha én felrobbantok egy atombombát, azzal hatással vagyok más életére, vagy akár halálára is. Egyértelmű. Ugyanilyen hatással van más emberekre az, hogyha tüsszentek. Talán nem befolyásol annyi mindent, de hozzátesz a dolgok alakulásához. Talán hallotta a szomszéd és akarva akaratlan, az agya befogadta az információt. Az is hozzátesz a jövőmhöz, hogy nyelek. Talán ezt nem hallja senki és én magam sem figyelek fel rá, de lehet, hogy itt annyi a szerepe, hogy nem változtat dolgokon. Hiszen ez is egy fontos szeglete a jövőnek. Tehát:
Az én jövőm egyedi és mégis mindenkié. Minden, ami hatással van rám, hatással van másra is.

Akkor tegyük fel, hogy a jövőbelátás megtanulható.

Az én jövőm nem megváltoztatható. Mindenki más dönti el, hogy milyen lesz az én jövőm.

Miért?
Látom a jövőmet. Megtanultam, hogyan kell. Nem tetszik a vége, úgyhogy nem teszem meg azokat a lépéseket, amik odáig vezetnek. Ámde a szomszédom is látja a jövőjét. Neki sem tetszik a vége, úgyhogy ő is meg akarja változtatni a saját jövőjét. Befolyással van az ő jövője az enyémre? Igen. Mert minden, ami hatással van rám, hatással van másra is. Tehát én nem változtathatom meg a jövőmet, amíg más is meg tudja változtatni a sajátját. Mert így minden pillanat végtelenné nyúlna, hiszen folyamatosan változna a jövő alakulása, így a jövő, mint vizualizált kép értelmét veszti és csak egy nagy zajt látnék belőle. Én, vagy mindenki más? Az én változtatásom van nagyobb hatással a saját jövőmre, vagy a rajtam kívül élő összes többi ember saját jövőjének igazgatása? A válasz egyértelműen az lenne, hogy a többség dönt. Tehát:
Az én jövőm nem megváltoztatható. Mindenki más dönti el, hogy milyen lesz az én jövőm.

Ám de ez az elmélet máris nem helytálló, hiszen én én vagyok, de mindenki más is én. Tehát senki jövője nem megváltoztatható, ameddig a mindenki másé igen. Valahogy azonban mégis alakul a jövőnk, pillanatról pillanatra. Ez kinek a jövője? Mindenkié.
Tehát: A jövőbelátás NEM megtanulható. Hiszen ha az lenne, akkor már nem lenne jövő.

Elméleti síkon mégis kiszámítható. Nemrég hallottam, hogy ha végtelen adat áll rendelkezésünkre végtelen helyről, akkor teljesen pontosan kiszámítható, hogy mikor mi fog történni. Minél kevesebb az adat, annál képlékenyebb és pontatlanabb a jövő. Minél pontatlanabb a jövő, annál biztosabb, hogy be fog következni. Akitől hallottam ezt az ötletet (tényt), hogy végtelen mennyiségű adat birtokában látható a jövő, az időjárás jelentéssel példázott.

Időjóslás
Rengeteg mérőállomás, adatgyűjtő állomás és tapasztalat alapján kikövetkeztethető az, hogy milyen idő várható. Igaz? Igaz. Ha ott süt a nap és ilyen meg olyan domborzati tulajdonságai vannak az elemezni kívánt helyszínnek, akkor az eddig tapasztaltak és tanultak alapján, illetve az összegyűjtött régi és aktuális adatok alapján ilyen és olyan idő várható. Így működik. Az elbeszélő állítja és helyesen állítja, hogyha a föld minden négyzetcentiméterén lenne egy mérő, akkor sokkal pontosabban meg lehetne határozni az időjárást. Ám de nem csak a természeti hatások és körülmények befolyásolják az időjárást, hanem minden létező aktivitás a bolygón és azon túl.
Miért? Tegyük fel, hogy így van és minden négyzetcentiméteren van egy mérőállomás. Egész pontos képet kapunk arról, hogy miként fog alakulni az időjárás. Ámde a szomszédom úgy döntött, hogy felgyújtja a házát. Hatással lesz ez legalább az én birtokomra? Természetesen igen, sőt minden egyébre bizonyos mértékben, hiszen a hő, a füst és minden egyéb következménye a nagy tűznek elillan (beolvad) a természetben. És ha a világon tízezer ember egyszerre úgy dönt, hogy felgyújtja a házát? Ez már nagyobb hatással lenne a jövőre, igaz? Ezt nem mérte előre a mérőállomás. Na és ha több millióan gyújtogatnak? Bizonyára még nagyobb befolyással bírna az időjárásra.

Két dolgot kívánok megállapítani. Egyrészt az elmélet, hogy minél több az információ, annál biztosabb a jövő, igaz. Ámde még akkor sem teljesen pontos. Ha minden négyzetmilliméteren lenne egy állomás, akkor még pontosabb lenne a jövő, de még mindig nem teljesen. Minden négyzetpikométer? Lehet fokozni, de a jelenlegi tudás szintjén megállapították, hogy minden pontot végtelen mennyiségben lehet nagyítani. Ennek fényében tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy mi egy pont.

Másrészt az, hogy minél több az információ, annál biztosabb a jövő nem igaz. Hiszen tegyük fel, hogy végtelen mennyiségű adat áll a rendelkezésünkre. Mégis, amit ez a megépíthetetlen számítógép kiszámol a végtelen adatok alapján, az minden pillanatban változik, hiszen minden élő és élettelen folyamat befolyásolja a történéseket, így a jövőt is és a gépünk által közvetített információ csupán zaj lenne, semmi más.

Illetve ha a mérőállomás látja, hogy ki mit fog tenni és milyen következményekkel jár majd ez, az egy szintre emelhető a jövőbelátással, ami meg mint számomra kiderült, lehetetlen. Hiszen a jövőbelátás NEM megtanulható.

De még ha elvetjük azt az elméletet, hogy a jövőbelátás NEM megtanulható, azokból az okokból kifolyólag, amiket felsoroltam, akkor is tagadom a létezését ennek a lehetőségnek.
Miért?
Ha a gépünk kiszámítja a jövőt, mert tudja és ismeri, csak akkor rögzítheti, ha azt soha senki nem látja egész addig, míg a megjósolt jövő be nem következett. Hiszen ha csak egy ember is meglátja, az már befolyásolja a saját jövőjét, ami mindenki jövőjére hatással van, ami jövő így újra összeomlik és változtatni kényszerül. Egyetlen haszna lehet ennek a gépnek: Bizonyíték arra, hogy végtelen mennyiségű adat alapján, ami mindenre és mindenkire és az egész univerzumra kiterjed, kiszámítható a jövő. És miután ezt bizonyította a gép, főbólintással nyugtázzuk és semmi másra nem lesz használható, csupán spekulációk viszonylag pontos kiszámítására.

Miért mondtam, hogy minél kevesebb az adat, annál biztosabb a jövő?
Mert ha azt mondom, hogy holnap 19,8c° lesz, 14:23-kor a Kós Károly tér játszóterén árnyékban, annak igen kicsi az esélye, mert nagyon sok mindenen múlik. Rengeteg tényezőn. Ha azt mondom, hogy holnap 14:23-kor 15c°-22c° között alakul az időjárás, azt mondom, hogy talán, de még mindig nagyon sok mindentől függ. Ha azt mondom, hogy holnap délután várhatóan 15c° és 22c° között lesz a hőmérséklet, annak már nagyobb az esélye. Ha azt mondom, hogy holnap sütni fog a nap, bólintunk egy nagyot, hogy igen, vélhetően így lesz. De ha azt mondom, hogy holnap is lesz időjárás, na az majdnem teljesen biztos. Na de holnap is lesz nap nekünk? Sosincs 100%-os válasz. Kivéve egyet. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. És Hölgyeim és Uraim, ez az egyetlen igaz és teljesen biztos állítás a jövővel kapcsolatban, amire soha senki nem tud rácáfolni. Minden más vagy bejön, vagy nem, de véletlenül sem a tudományon múlik, hanem a szerencsén.

A végső következtetésem a jövővel kapcsolatban a következő:
A jövő formálható, alakítható, minden döntéssel előrébb hozható. A jövő nem fogy, minden pillanat ami elmúlik, már a múlté, ami végtelen mennyiségben nagyítható, akár csak egy pont. A jövőt nem lehet előre látni, csak spekulálni. A jövő mindig csak megtippelhető, de sosem biztos. A jövőbe nem lehet betekinteni, mert akkor megszűnne létezni.

Ez további kérdéseket vetett fel bennem:
Ha a jövő nem megtekinthető előre de mégis minden pillanatban a múltbeli jövőt alakítjuk, akkor tulajdonképpen minden döntés, ami emberi és minden aktivitás ami nem emberi afelé a jövő felé vezet, amit még nem látunk, de ott van. Tehát minden döntésemmel afelé a jövő felé haladok, ami egyenértékű minden más ember döntésével és nem emberi aktivitással összeegyeztethető jövővel.

Vagyis az én döntésem ugyanazt a jövőt táplálja, amit a tiéd és mindenki másé.

Tehát:

A jövő nem megváltoztatható. A jövő mindenki közös, egyhangú döntése. A legkisebb eseményektől a legnagyobbakig, a legjobbaktól a legrosszabbakig.