Egyetemi élet - alakul a molekula

Habár a cím azt sugallja, hogy az egyetemi életről fogok írni, valójában még semmi közöm hozzá. Tulajdonképpen még el sem kezdődött, csak a beiratkozáson vagyok túl és a tájékoztató napokon. A többi ivós bulit úgy ahogy volt kihagytam. Se gólyatáborba nem mentem el, sem afterpartyra nem megyek, sem a többi ivópajtást összehozó eseményekre. Nem azért, mert elzárkózom a szórakozás eme fajtájától, csak most nincs hozzá hangulatom. Valahogy mindig az jut eszembe, hogy okosabban is el lehetne költeni azt a pénzt, amit ott szórnék el. 

Valahol persze meg lesz ennek a hátulütője. Osztálytársam, Petra kezébe vette a dolgok szervezését és ügyesen összerázta a spanyolos bandát. Úgy gondolom szerencse, hogy most az egyetemen is csoporttársak lehetünk, de ebből az egészből nem sok látszik. Kétszer beszéltünk, egyszer még nyáron facebookon, egyszer meg telefonon. Persze mindegy, nem arról van szó, hogy nem tudom elfoglalni magam, csak ebből is látszik, hogy kik azok, akik összetartoznak, akik elmennek bulizni és inni. 

Sajnos megszoksz vagy megszöksz alapon nem sok választásom van. Még el sem kezdődött az egyetem, de ezek már puszipajtások :) Ami tök jó. Jaa, és kiderült, hogy egyik ismerősömnek a kollégája is a csoporttársam lett. Ő is az ONYF-nél dolgozott és ugyanúgy markolászta a telefonját, hogy a fizetését várja, mint én. Már akkor is gyanús volt a dolog, de aztán megkérdezte, hogy nem vagyok-e Nóri osztálytársa (vagyis voltam)? Aztán kiderült, hogy mi már találkoztunk egyszer-kétszer.

Aztán a suliban találkoztam még két ismerősömmel, egyik legjobb barátnőmmel, akivel régen nagyon jóban voltunk egy darabig, Lucával, meg találkoztam Ricsi volt osztálytársával Lacussal, aki mint kiderült szinte minden létező nyelvi szakon megtalálható az egyetemen. Még emlékszem, mikor Francia szótárért mentünk be a Libribe, hogy tudjon franciául udvarolni a külföldi lányoknak a mozinál :D

Na, nagy nehezen összedobtam az órarendemet és sikerült a lehető legkisebb veszteséges időtöltéssel összeállítani. Már várom, hogy elkezdődjön, hogy lássam milyen visszaülni az iskolapadba azok után, hogy nyár elején kijelentettem: soha többé nem kell tanulni!

Egyenlőre ennyi. A napok gyorsan elmennek, mindig van valami program, mindig találkozom/találkozunk valakivel, mindig megyünk valahova, szóval izgalmas az élet és azt hiszem jobban nem is érezhetném magam senkivel, mint most és az elmúlt nyáron :) Fantasztikus volt!