MellékhatáSOKK!

Na úgy jártam, hogy pénteken Valentin nap alkalmából nem akartam magamnak megengedni azt a luxust, hogy otthon maradjak pihenni, holott lehet, hogy jobban jártam volna. Hiúság, ó édes hiúság.
Elintéztem annyival, hogy bevettem egy gyógyszert, meg egy rakás vitamint és ledőltem fél órára pihentetni a szemem. Egyébként meg remekül telt a pénteki nap. Miután végeztem a munkahelyemen, elmentem Robi irodájához, mert ő csak 4-kor végzett, így időt spórolván kimentem elé. Onnan helyből mentünk is a Wasabi étterembe, legnagyobb meglepetésemre, nagyon nagyon örültem neki. Kaptam egy szép tavaszi csokrot és telezabáltuk magunkat, magunkra vonva sok ember rosszalló tekintetét hangos hahotázás keretében. Ez a mi formánk, nem?

Később rám tört a fejfájás és émelygés, de azért még meglátogattuk az Ezeregy éjszakában Babit, maradtunk egy fél órát, majd továbbálltunk. Otthon jött a gyógyszer és pihenés, és jobban is éreztem magam tőle, így felkerekedtünk és elmentünk a Dűrerbe. Bevallom, kicsit féltem az In Memoriam bandától, ugyanis Avenged Sevenfold ide vagy oda, a legutóbbi koncertfelvételük röhejesen hamisra és szétcsúszottra sikeredett. Ismerem a srácokat, amúgy bazi jól csinálják a dolgukat, de az a koncert egy agyhalál volt (visszahallgatva felvételen). Most azonban egész jól ment nekik, lehet, hogy bentről hallgatva megint más volt, mint múltkor, de végül is élveztem.

Lejátszották a számaikat és mentünk tovább 10 körül az All in Pub-ba, ahol anno Levi szülinapját ünnepeltük. A kollégáim már akkor jókedvűek voltak, mondanom sem kell, nem voltak szomjasak, de még így is kulturáltabban viselkedtek, mint amit másoktól megszoktam.

Jól éreztem magam és külön örültem annak, hogy Robi is beszélgetett és nevetett velünk. Nagyon boldog vagyok, hogy jól kijön a társaimmal, eleinte ugyanis feszült voltam picit. Egyértelmű volt számomra, hogy ha nem érzi jól magát, akkor hazamegyünk, de szerencsére ez nem így volt.

Természetesen bár jobban éreztem magam, nem ittam, mert mániám az alkoholmérgezés. Semmi kedvem nem volt úgy detoxra menni, hogy tudom, az én hibám. Bár még sosem ittam annyit, hogy alkoholmérgezés lett volna a vége, hova tovább, elég régóta nem iszom ilyen alkalmakkor sem, maximum egy valamit, az íze kedvéért, ugyanis nem szeretek másnapos lenni. A lényeg, hogy egy sört majszoltam el, ami nem ízlett annyira, valószínűleg valami házi, csapolt sör lehetett, vagy felvizezett márkás. Tökéletes kifogásnak tartottam a gyógyszert, ha mással nem dobálózhattam. Amúgy meg magán ügy, nem kívántam az alkoholt és kész. Kezdtem megint érezni a torkom, kicsit feldagadt, de nem foglalkoztam vele.

Negyed 2kor leléptünk, kibuliztuk magunkat és mivel másnapra vártuk Robi kollégáját, Kovács Robit vendégségbe, tudtuk, hogy ki kell magunkat pihenni kicsit. Olyan jót aludtam, mint a bunda! Fel se tűnt, hogy közben este szépen megbetegedtem, el voltam foglalva azzal, hogy jól éreztük magunkat. Jó, ez talán egy kicsit túlzás. Nem az a pár óra szórakozás volt a hab a tortán, hanem a szombati nagy szellőztetés a lakásban, ami közben valószínűleg jó kis huzatot kaptam. Finom sült padlizsánt csináltunk krumplipürével és görög salátával Robi receptje alapján, nagyon elégedettek voltunk magunkkal, hát még én vele. A kis szakács jól elrejtette tehetségét. Aranyos volt, mikor mondta, hogy ezt még az első feleségétől tanulta, rögtön kapcsoltam, mikor mondta, hogy csak adósságot és recepteket hagyott maga után, hajazott a Wasabi című filmre, mikor francia főszereplőnk elsírta bánatát régi új barátnőjének. Az a nap is szépen elment, vásároltunk, vettünk szép fehér függönyt a sötétítő mögé, vettünk normális zuhanyfüggönyt, meg nézelődtünk órákig.

Vasárnap ültünk a Budapesti Kongresszusi Központban és azon gondolkoztam, míg egyik kedvenc előadóm, Némethné Irénke beszélt, hogy mi lehet a legfőbb akadálya annak, hogy haladjunk előre az életben? Persze nem korra gondoltam, mert ha tetszik, ha nem, öregszünk napról napra, hanem a minőségbeli változásra gondolok. Az életszínvonal megváltoztatásának lehetőségéről és az előtte lévő akadályról, vagyis rólam. Minden, amit akadálynak gondolok igazából én vagyok, az én életfelfogásom, az én gondolkodásom, az én probléma keresési központúságom. Annyira ráálltam a problémák megoldására és a stressz levetkőzésére, hogy szinte élvezettel gyűjtöm az akadályokat, mert könnyű őket legyőzni. Azzal azonban nem számoltam, hogy ha nem gyűjteném a gondokat, akkor nem kéne velük foglalkoznom, ami plusz időt adna minden egyébre, amit viszont meg kéne változtatnom magamban. Mindegy.

Míg ezeken gondolkoztam, elkezdtem bőgni, de nem a szomorúságtól, hanem attól, hogy bedagadt a szemem és a náthától alig láttam. Itthon még rosszabb lett. Másnapra k.o. lettem, begyulladt, bedagadt szemem könnyezett folyton, kamilláznom kellett, inhalálnom, a fejem majdnem szétrobbant a fájdalomtól, fényérzékeny lettem és szédültem. Mire rájöttem, hogy mi a fene történik velem, már majdnem félholtra bőgtem magam. Nézzük csak: 

- nyugtalanság

- álmatlanság

- fejfájás

- görcsrohamok

- szapora szívműködés

- égő vagy száraz orrnyálkahártya

- tüsszögés

- orrdugulás

- túlérzékenységi reakció

- nyálkahártya és bőr duzzanata

Ezek itt kérlek szépen a Nasivin 0,5 mg/ml oldatos orrspray mellékhatásai, amiket felsoroltam. Nem mondom meg, melyikek, de 10ből 9 nálam teljesült. Tudtommal semmi gyógyszerallergiám nincsen, és nem is volt. Életemben egyszer használtam orrspray-t, egyik osztálytársam használta mindig és kipróbáltam, az xilometazolin-hidroklorid hatóanyaggal működött, és direkt valami kíméletesebbet kértem a gyógyszerésztől, mondván, nincs hozzászokva az orrom. Azt mondta, hogy ennél jóval gyengébb az oximetazolin-hidroklorid oldatos, úgyhogy azt választottam, na jól beletenyereltem... Nem vagyok egy orvos zseni, de annyit tudok, hogy nem véletlen vagyok gyógyszerellenes. Amikor csak lehet, kizárólag vitaminokkal oldom meg a bajomat, vagy táplálkozáskiegészítővel megelőzöm a betegséget. Az, hogy ez a gyógyszer egy nap alatt ennyire kiütött, megerősített engem abban a tudatban, hogy némely gyógyszer többet árt, mint használ. Ezért nézek ki most így:

és nem így

Na mindegy. Adok még egy kis időt arra, hogy összeszedjem magam és megint ilyen csinos kis kutyuli lehessek (nem tudom amúgy miért pont kutyát választottam), és elmehessek dolgozni. Addig is minden jót, agyő és nézzétek meg mit fújtok az orrotokba, ne várjátok meg, míg az össze tünet jelentkezik a mellékhatások listájáról, hanem azonnal függesszétek fel a kezelést és konzultáljatok a háziorvosotokkal! Elég ha én bénázok, ti legyetek okosak! ;)