Légy visszataszító
Tudjátok, hogy mi az a geostacionárius műhold?
Alapvetően két féle műholdat láthatunk az égen. Vagy hármat... Na jó, igazából elég sok szempont alapján meg tudjuk őket különböztetni, de ezzel most nem akarok foglalkozni.
Az első, amelyik zuhan. De ez nem túl gyakori.
A másik a nem geostacionárius műhold, amelyik lassú, komótos tempóval halad az égen. Olyan, mint egy tompán ragyogó csillag. De nem az, ne tévesszen meg titeket.
A harmadik, na az a geostacionárius műhold. Szabad szemmel hiába skubizod, nem nagyon fogod észrevenni, ugyanis innen lentről nézve az egy helyben áll. Ami szintén nem igaz, de már mind felnőttek vagyunk és tudjuk, hogy a szem becsap, semmi sem az, aminek látszik.
Ez a kedves kis műholdacska nagyon is mozog olyan sebességgel a Föld egyenlítője feletti pályán, hogy éppen ne billenjen át a gravitációs erő nagyságán.
Most mit is jelent ez? Fene emlékszik már rá, hogy pontosan mennyi, de asszem 35000 kilométer körüli (felett) magasságban x sebességgel haladó x tömegű objektum (műhold) pont akkora centripetális gyorsulással bír, amit a centrifugális erő (esetünkben a gravitáció) még pont vissza tud tartani attól, hogy a műhold kireppenjen a világűrbe.
Diagnosztizáljuk ezt az állapotot...
Amikor a mosógép kimosta a ruhát és nekiáll kicsapni belőle a vizet, ezt a két féle erőt remekül kehet demonstrálni. A motor, ami a dobot hajtja, az lesz a centripetális erő, a dobnak a fala, ami bent tartja a ruhákat, az lesz a centrifugális erő.
Ha a centripetális és centrifugális erő egyenlő, akkor a test, amire hatnak, nyugalomban van. Vagy legalábbis látszólag. Ugyanis se kifele nem tud menni, se befele.
A geostacionárius műholdak általában (vagy mindig) territoriális célt szolgálnak, ugyanis a Föld egy bizonyos pontjából nézve mindig ugyanott állnak.
Ez remek, már ha azt nézzük, hogy egy olyan "égitestet" hoztak létre, amit odabiggyesztenek az égboltra és ott is marad.
Konklúzió:
LÉGY VISSZATASZÍTÓ ÉS VONZÓ, HOGY IGAZÁN JÓL MŰKÖDJÖN A KAPCSOLATOD!!!
Alapvetően két féle műholdat láthatunk az égen. Vagy hármat... Na jó, igazából elég sok szempont alapján meg tudjuk őket különböztetni, de ezzel most nem akarok foglalkozni.
Az első, amelyik zuhan. De ez nem túl gyakori.
A másik a nem geostacionárius műhold, amelyik lassú, komótos tempóval halad az égen. Olyan, mint egy tompán ragyogó csillag. De nem az, ne tévesszen meg titeket.
A harmadik, na az a geostacionárius műhold. Szabad szemmel hiába skubizod, nem nagyon fogod észrevenni, ugyanis innen lentről nézve az egy helyben áll. Ami szintén nem igaz, de már mind felnőttek vagyunk és tudjuk, hogy a szem becsap, semmi sem az, aminek látszik.
Ez a kedves kis műholdacska nagyon is mozog olyan sebességgel a Föld egyenlítője feletti pályán, hogy éppen ne billenjen át a gravitációs erő nagyságán.
Most mit is jelent ez? Fene emlékszik már rá, hogy pontosan mennyi, de asszem 35000 kilométer körüli (felett) magasságban x sebességgel haladó x tömegű objektum (műhold) pont akkora centripetális gyorsulással bír, amit a centrifugális erő (esetünkben a gravitáció) még pont vissza tud tartani attól, hogy a műhold kireppenjen a világűrbe.
Diagnosztizáljuk ezt az állapotot...
Amikor a mosógép kimosta a ruhát és nekiáll kicsapni belőle a vizet, ezt a két féle erőt remekül kehet demonstrálni. A motor, ami a dobot hajtja, az lesz a centripetális erő, a dobnak a fala, ami bent tartja a ruhákat, az lesz a centrifugális erő.
Ha a centripetális és centrifugális erő egyenlő, akkor a test, amire hatnak, nyugalomban van. Vagy legalábbis látszólag. Ugyanis se kifele nem tud menni, se befele.
A geostacionárius műholdak általában (vagy mindig) territoriális célt szolgálnak, ugyanis a Föld egy bizonyos pontjából nézve mindig ugyanott állnak.
Ez remek, már ha azt nézzük, hogy egy olyan "égitestet" hoztak létre, amit odabiggyesztenek az égboltra és ott is marad.
Konklúzió:
LÉGY VISSZATASZÍTÓ ÉS VONZÓ, HOGY IGAZÁN JÓL MŰKÖDJÖN A KAPCSOLATOD!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése