Most a paraszt lép

Olyan sokmindenről tudnék mesélni, de még sem mesélhetek el mindent MINDENKINEK. Azt hiszem, hogy az arra érdemesek már tudnak róla. Mindenről, amiről kell.

Parázok a nyár miatt. Jön a meleg, és lassan, de biztosan megfojt. Nem vagyok túl bizakodó. Mostanában fáradt vagyok. Megint volt egy hosszú álmatlan időszakom. Amikor azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, visszajöttek az álmaim. De bár ne jöttek volna vissza. 

Amikor a saját jéggé vált szemembe nézek bele és suttog a fülembe egy női hang egy nevet és felriadva tudatosodik bennem, hogy még mindig álmodom, már csak arra vágyom, hogy ne tudjak aludni. 

Érdekes dolog ez az álom. Annyi minden megfordul az ember fejében napközben, hogy észre sem veszi, az álmok nem mások, mint a rengeteg emlék feldolgozása. A gondolatok ismétlése. A titkos vágyak kiteljesülése. Nappal nincs időnk ezekkel foglalkozni, így éjjel kerülnek elő. Amikor a legnagyobb szükséged lenne a pihenésre, akkor dolgozol a legtöbbet.

Jól van ez így? Persze lehet, hogy ez csak az én hülye fejemmel van így,

Néha elgondolkozom rajta, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Szerintem ha ismernének, mármint tényleg ismernének, nagyon kevés ember vállalna be :) Mondjuk ez látszik is. A kimondott szónak teremtő ereje van, de a gondolatnak is! Aki pedig sokat agyal, szavak nélkül teremt, ami hátborzongató. És riasztó. Mert ugyanúgy rombolni is tud. Na most, ha én teszem azt ülök mozdulatlanul, az embernek két féle benyomása lehet rólam. 

1. Mi a franc baja van már megint?????

2. Mi járhat a fejében?

Sajnos főleg az első opció él. De tulajdonképpen nem érdekel! Annál kevesebb embert kell megszűrnöm, minél kevesebben közelednek hozzám.

Apropó közeledés. Ugye érzed? Ugye mindenki érzi, ha valaki közeledik hozzá? Ezt nem is kell kifejtenem. Az ember tudja, hogy mikor kerül hozzá közel valaki, és mikor nem. Ez is téma? Az élet nem lehet annyira egyszerű, mint szeretnénk. Előbb, vagy utóbb magyarázkodni kell.

Leálltam a naplóírással. Megint. Verset sem írok. Nem is kell. Nem jó az, ha valakinek múzsája van. Ha van múzsád, akkor tuti, hogy szenvedsz, vagy szenvedni fogsz. 

És ha már a végénél tartunk ( mert én tudom, hogy a végénél járunk), akkor azért azt is megjegyezném, hogy a munkahelyi stressz az egy igazi mocsok dolog. Hogy lehet megverni valakit úgy, hogy nem érsz hozzá? Megfordulnak páran az ajtóm előtt, akik igazán beleszaladhatnának "véletlenül" egy pofonba. Vagy kettőbe. 

Mindig az ugat a leghangosabban, aki a legsarasabb. Ez annyira tipikus. Azok az emberek, akik azzal foglalják el magukat, hogy másokat bosszantsanak, azok kicsinyes, beteges, szánalmas egyedek. Azt hiszem, több kommentet nem is érdemel ez a dolog. A király sakk-mattot adhat, de a parasztok sokan vannak. És paraszt nélkül a király csak egy darab fa(sz).

Vége? Mondtam én...