Amikor a disznó hallgat és a kakas dalol

Furcsa címet találtam ki, való igaz. Talán mert sokat olvasok, ragadt rám némi kreativitás és sokat bíbelődöm asszociációkkal. De igyekszem ezeket mindig megmagyarázni.

A mostani példa egyszerű.

Az a disznó, amelyik bennem lakozik az lusta. Hangosan röfög és dagonyázik a sárban. Mondhatni abban a dagonyában, ahová maga alá piszkított. Nagyjából ilyen egy disznó igaz? Tudom... édi-bédi. Valaki szereti őket. Én is, aláírom. És szeretem megenni őket. De most vegyük ezeket az alap tulajdonságait. Szóval ez a kedves kis (mocskos) malac hempereg a sárban és üvölt.
Ez a kis malac majdnem minden emberben ott van. Ráülünk a saját mocskunkra és üvöltünk, hogy csípi a fenekünk. Hát persze. Mit is gondoltam?
Ez egy borzasztó ország, nincs esélyem tisztességesen megélni.
Ez a kormány olyan rossz, mint az előző. Egyik sem tudja a dolgát.
Drága a rezsi. Kínozzák az állatokat. Hazudnak, lopnak, csalnak. Mi lesz a bevándorlókkal? Miért olyan nehéz munkát találni? Senkiben nem lehet megbízni.

Slutty, slutty. Sár, dagonya, piszok. Kicsit még bele is fúrom magam, hogy ellepjen.
Mi lesz velem? Nekem sincs esélyem. Hogyan menjek el iskolába? Hogyan finanszírozzam az életem? Kinek a hibája, hogy itt tartok? Az övé. Meg az övé. Meg a kormányé. És az embereké. A tanároké. Az univerzum így rendelte. Nekem ez a sorsom. Valahogy ki fogom bírni.

És akkor a másik oldalon ott van valami más. Egy kis kakas. Jelen történetben a hős, pedig annyira nem vagyok oda ezekért a tollasokért. De nézzük csak, milyen a kakas?

Azon túl persze, hogy "hozzásegíti" tyúkanyócskát a csibe tojáshoz.

Na de ez a kakas ott ácsorog egy szemétdombon és kapirgál. Ne legyenek illúzióid, a kakas nem szemetet eszik. A kakas azért kapirgál, mert tudja, hogy azon a nagy szemétdombon, egy rakás trágyán találhat olyan dolgokat, amik hasznosak. Ehetőek. A többit meg félretolja. Eldobálja.

És a kakas szereti ezt a szemétdombot. Sokszor fogod látni, hogy rajta ácsorog. Onnan ébreszt, ha felkel a nap.

Ez a kakas is ott van mindannyiunkban. Valamiért mindenki teper, valamiért mindenki dolgozik, valami mindenkiben ott van, amiért úgy érzi, hogy nem szabad feladnia. 

A mese hőse megtalálta a gyémántot. A kérdés pedig, ha átvisszük a hasonlatot a való életbe, az, hogy neked mit takar az a gyémánt? Te mekkora "kavicsot" keresel? Milyen a formája? Mennyire értékes? 

Biztosan az, ha megéri érte ásni és kapirgálni. 

Nálad melyik a hangosabb? Mit hallasz, mikor kinyitod a szád? Röfögsz, vagy kukorékolsz? Panaszkodsz, vagy próbálsz valamit tenni érte? A problémákat sorolod, vagy a megoldásokat?

Én nagyon tudok röfögni. Ha bekattanok, akkor az én röfögésemtől visszhangzik minden. De általában, az esetek nagy többségében inkább kukorékolok. Kukorékolok, mert az jobb érzés. Kukorékolok, mert akkor megkérdezik, hogy mit keresek? Ha kukorékolok, akkor tudják, hogy egy aranybányán csücsülök és valamit éppen keresek benne. Ha kukorékolok, akkor éppen nem értek disznóul. És aki tud kukorékolni, velem együtt fog dalolni. És ha már ketten kukorékolunk, akkor már négyen leszünk. És ha már négyen vagyunk, jönnek még négyen és nyolcan leszünk. És ha nyolcan vagyunk és elkezdek röfögni, akkor a barátaim nem értik, amit mondok és kénytelen leszek újra kukorékolni. Értitek ezt?

Ha disznóul beszélek, az könnyű. Röfögni egyszerűbb. Ha röfögök, odajön hozzám 3 másik disznó is. És már négyen leszünk. Ha tovább röfögünk, jön még 3x3 és már 13-an leszünk. És barátom, te biztos lehetsz abban, hogy 13 disznó között te nem fogsz kukorékolni. Ha te kukorékolsz, leröfögik a fejed. És máris túrod tovább a dagonyádat. És mert egyre jobban viszket, egyre jobban ásod bele magad, egyre nehezebb lesz kijönni.

De ha ezen változtatni akarsz, akkor még mindig lehet. Hagyd ott a disznókat és kezdd elölről. És ha már sokan vagytok, keresd meg a disznókat. Hívj oda egyet és tanítsd meg kukorékolni. De előbb legyen a te kakasod az erős és csak utána próbálj segíteni. És csak annak segíts, aki szeretné. Csak kezdd a kukorékolással és abba ne hagyd.