- tamazonasz -

Betörtem a blogom adatbáziságba. Ott állt előttem a hatalmas épület, mely nagy, fényes betűkkel hirdette a blogom címét: Tamazonasz. Remegett a térdem, felment a pulzusom, és hatalmas vágyat éreztem arra, hogy azonnal elfussak. Mögöttem a csapatom készen álltak a betörésre. Szomorú volt a szívem, hogy a saját képzeletem szülte épületbe kell berontanom, úgy, hogy az ráadásul illegális. Nem értettem, hogy ki találta ki ezt a hülye szabályt, hogy a blog adatbázisa a felhasználó számára elérhetetlen legyen. Mindegy, meg kellett tennem. Igyekeztünk feltűnés mentesen beszivárogni az arany színű forgó ajtón, amin ki-be járkáltak különböző alakok. A magyar tanárom, az osztálytársaim, képzeletbeli teremtményeim, sőt, még egy lávasárkányt is megláttam! Egyszerre éreztem magam boldognak és szomorúnak. A csapatom egyik tagja, Évi (volt osztálytársam) odajött hozzám, és megkérdezte, hogy tulajdonképpen miért is csináljuk ezt? elindulásunk óta először tesz nekem kérdő megjegyzést. Nem is csodálo...

Múltkor szemtanúja voltam, hogy egy 5-6 éves kisfiú kezébe nyomtak egy Hell energiaitalt. Ott volt a gyerek nővére is, 12-14 éves lehetett, ő is az energiaitalt markolászta és az anyuka teljesen normálisnak tartotta, hogy ő maga is felbontson egyet, hogy együtt fogyaszthassák el a mérget. A kisfiú az üres dobozt visszahajította anyjának, mire az elővett a szatyrából egy másik ízesítésűt neki. Elképzeltem, ahogy a buszon elővesz egy pisztolyt és az összes gyerekét fejbelövi. Ugyan az, csak gyorsabb?

Bár az elmúlt hónapokban egyáltalán nem írtam blogot, időközben a nézettség mégis megelőzte a Fairy-Goblin blogspotomat, amit egy ideje már vártam. Nem nagy öröm. Azt hiszem, hogy az ihletet olvasás és sok elmélkedés gyakorlása mellett lehet visszanyerni, ha valaki elvesztette. Persze ez egyénenként változó, kinek mi indítja be a kereket a fejében. Nekem sokat kellett ülnöm csendben, mire valami végre megmozdított. Aztán ami elindított, már tova is szállt. Nem állítom, hogy nekiülök azonnal az írásnak, de már bizsereg a vérem és legalább az érzés megvan, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valamit alkossak. Így, vagy úgy. Mindegy, ezekről ti úgy sem fogtok itt túl sokat olvasni, az egy másik portál. Ami lényegesebb az inkább az, hogy visszatértek az álmaim, a normális kerékvágásba. Kezdve a szomorkodó Leonardo DiCaprio-tól a sminkelőasztalánál, át a fekete világban álló konyhapulton hentesbárddal márvány tábláján, egészen furcsa, még bejáratlan világokig, amik felfedezésre, vagy me...