- tamazonasz -

Múltkor kicsit gondolkoztam azon, hogy mit jelent a végtelen és mit jelenthet a semmi? Ezzel először kellemetlen helyzetbe hoztam magam, ugyanis Robinak nem tetszett, hogy csendben voltam, miközben száradt a hajam hajmosás után. Azt mondta fura vagyok.  Na mindegy, később pedig elkezdtünk beszélgetni a semmi és a valami fogalmáról, hogy ezt ő hogyan értelmezi, és én hogyan értelmezem, de végül nem jutottunk dűlőre. VISZONT! Azon is elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lehet az élet után? Ez a kérdés persze a semmi nem létezéséből alakult ki, hogy ha olyan nincs, hogy semmi, akkor valaminek lennie kell a halál után is. Mindketten egyetértettünk abban, hogy mennyország és pokol mindazok számára fontos pont lehet, akik ebbe kapaszkodhatnak életük folyamán, de ha már elért a halál, onnantól nincs jó és rossz, tehát pokol és mennyország sincs. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy az élet megy tovább, mégpedig velünk együtt. Azt gondolom, hogy a reinkarnáció egy már sok...

Először azt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy Álomfüzet. Ami csak azért nem helyes, mert ha valaki álmodozik valamiről, az még nem jelenti azt, hogy ki is tűzné célnak. A Célfüzet (nem acél) sokkal célravezetőbb. Okos emberek mondták, hogy csináljunk egyet. Beleragaszthatunk mindent, amit el szeretnénk érni az életben. Vagy le is írhatjuk őket. Lényeg, hogy legyen meg, legyen látható, tapintható, forgatható, ki mit csinál a füzetekkel. Mint az utóbbi időben kiderült, Robinak és nekem is a flegmatikus énem a domináns, a melankolikus pedig csak kis részben egészíti ki a személyiségem. A flegmatikusokról annyit kell tudni, hogy megrögzött halogatók. Ha kéne egy jó példát mondanom, akkor Pató Pál úrra gondolnék, akinek a jelmondata az volt: Ejj, ráérünk arra még! Na ilyenek vagyunk mi, flegmatikusok. Viszont mellettünk szól, hogy ugyanennyire kitartó személyiség is vagyunk. A flegmatikusok szeretik tartani magukat ahhoz, amit ígértek és csak nagyon nehéz szívvel állnak el a fogad...

Akasztófa játék közben eszembe jutott (Z Világháború megfejtés miatt) a 3. Világháború. Úgy ízlelgettem a szavakat, mintha tudnám, hogy mi is "volt" ez a 3. Mindenki annyit beszél róla, mintha nem is érezné a súlyát, vagy mintha már-már vicces elszólásnak tudnák be. Pedig ez egy nagyon komoly dolog. Sokan biztosak benne, hogy lesz, sokan pedig az ellenkezőjét állítják. De mi lehet, ha az egyiknek van igaza és mi lehet, ha a másiknak? Nem lesz háború Ha valamelyik állambácsi bepöccen és kampányolni kezd egy háború kirobbantása mellett, valószínűleg a személyi pszichológusa lesz az első, aki majd leüti. Már ha lesz neki ilyenje. Úgy gondolom, ma már van olyan civilizált az emberi faj (még ha sokszor ellentmondásosan is viselkedik), hogy ha ott állna a választás előtt, nem támogatna egy tömeggyilkosságot. Lássuk be, miből is áll ma egy "háború"? csatácska... koccanás... nézeteltérés... Kimegy pár katona, hogyha esetleg biológiailag is feltérképeznék az ütközet h...

Megnéztem ma egy filmet, miközben zsibbasztottam a képem az érzéstelenítő hatása alatt. Nagyon fura volt. Lényegében szomorú, de tanulságos. Azt gondolom, az ember sosem lehet biztonságban, akkor sem a 160 ezer dollárt kap évente. Leépítés. Az egyik lapátra tett vállalkozó öngyilkos lett. És itt borult ki a bili. Hogy gondolhatja bárki is, hogy ha megöli magát, azzal bármit is segít a helyzeten? Szörnyű volt. Azt gondolom, sosem késő valamit elkezdeni, elölről felépíteni, akár a nulláról, akár lentebbről. Bármit, akármit, csak legalább ne adja fel. Nem úgy, mint az az ember!

Aligha mondhatnám nyugodtnak mostanában az éjszakáimat. Legtöbbször nehezen alszom el, és gyakran rettegve ébredek fel, ha sikerült is álomra hajtani a szemem. Persze nem olyan tragikus a helyzet, gyakran előfordult már korábban is. Időszakosan előjön nálam valami enyhe "insomnia" szerűség, amikor huzamosabb ideig bajom van az alvással. Évente egy-két ilyen időszak van. Az egyik ősszel, a másik tél végén szokott lenni. Habár az őszi periódus általában október-november környékére tehető, amikor amúgy is morcosabb vagyok a kelleténél. Fogalmam sincs, hogy mitől van ez, talán az időjárás miatt. A lényeg, hogy októberben szakítottam majdnem Imanollal anno, mikor még csak egy éve jártunk, aztán a következő októberre kiborult a bili és tényleg szakítottunk. Nem számított erre, talán én sem. Poénból elneveztük a veszekedéseink gyűjtőhelyét októberi mappának, és ha valamin összekaptunk, vagy megbántottuk egymást, azt elkönyveltük az októberi mappába. Hanem túl vastag lett az a mappa ...