- tamazonasz -

A minap eszembe jutott, hogy szívesen repülnék újra álmomban, megint szeretném érezni az arcomba csapódó hűvös levegőt és érezni az erdők illatát. Mivel leadtam a rendelést az agyamnak, pár nap múlva érkezett a kívánt álom. Ma nem nagyon szerettem volna felkelni reggel... Álmomban elutaztunk valahová. Óceán közeli országban lehettünk. Magas hotelek tornyosodtak fölénk, sütött a nap és majd szétégtünk a melegben. Aztán leszállt az éj, és felkerekedett a szél is. Ott álltam az óceán szélén, a móló végén, mezítláb, éreztem, hogy milyen érdes és nedves a fa. Valamiért sírtam, de már nem tudnám megmondani, hogy mi volt az oka. Úgy emlékszem, hogy telihold volt, mert nagy erővel világította be az éjszakát. Aztán hátranéztem, a magas, kivilágított épületekre és leugrottam. Nem is emlékeztem, hogy milyen magasan voltam a víz fölött, meg is lepődtem, hogy nem estem rögtön bele. De nem is eshettem volna. A szél felkapott a hátára és mint egy falevelet, felrepített a magasba. Könnyűnek é...

Az élet néha furcsa meglepetésekkel vár. Kiderülnek dolgok, amikre eddig nem is gondoltál, megváltoznak a körülmények és a hozzáállások. Én is sok meglepetésben részesültem az elmúlt időszakban. Amióta nincs főállású munkám, itthon esz a fene, leginkább takarítással és tanulással foglalom el magam, hisz akár tetszik, akár nem, ezt a képzést be kell fejeznem. Tulajdonképpen nincsen vele semmi bajom, sőt, érdekes dolgokat tanulunk, de mégis, maga a tény, hogy ülnöm kell a valagomon és tanulni a következő vizsgára, meg az azt következőre és a soha abba nem maradó körforgásban részt venni, elég furcsa. Nagyon örültem, hogy végre kikerülhettem az iskola padból, erre most... Nem az elméletek embere vagyok. Ismerem a szabályokat, a száraz anyagot, hiszen tudni kell őket, igen. De ha nem mehetek ki, ha nem mozoghatok benne, akkor az egész semmit sem ér számomra. Egy szakmát megtanulni úgy, hogy száraz papírlapokat kell bogarászni, elképesztően frusztráló. Hol van így a kaland és a kihívás?...

Néha úgy hatalmába kerít a vágy, hogy megint írjak valamit... De aztán elszáll az ihlet, mint példálul most is.

Na úgy jártam, hogy pénteken Valentin nap alkalmából nem akartam magamnak megengedni azt a luxust, hogy otthon maradjak pihenni, holott lehet, hogy jobban jártam volna. Hiúság, ó édes hiúság. Elintéztem annyival, hogy bevettem egy gyógyszert, meg egy rakás vitamint és ledőltem fél órára pihentetni a szemem. Egyébként meg remekül telt a pénteki nap. Miután végeztem a munkahelyemen, elmentem Robi irodájához, mert ő csak 4-kor végzett, így időt spórolván kimentem elé. Onnan helyből mentünk is a Wasabi étterembe, legnagyobb meglepetésemre, nagyon nagyon örültem neki. Kaptam egy szép tavaszi csokrot és telezabáltuk magunkat, magunkra vonva sok ember rosszalló tekintetét hangos hahotázás keretében. Ez a mi formánk, nem? Később rám tört a fejfájás és émelygés, de azért még meglátogattuk az Ezeregy éjszakában Babit, maradtunk egy fél órát, majd továbbálltunk. Otthon jött a gyógyszer és pihenés, és jobban is éreztem magam tőle, így felkerekedtünk és elmentünk a Dűrerbe. Bevallom, k...

Tiszta sor. Alszom mint a bunda, szó se róla. De hogy azok az álmok! Hihetetlen. Ha csak az utolsó napokat veszem figyelembe, elmondhatom, hogy kivégeztem az egyik főnököm egy darab rajzszöggel, kergettem egy vámpír tinit a kabátjáért, egy kolegával táncoltam egy üres bálteremben, elrabolt egy pszichopata egy csapat fiatallal együtt, földalatti alterkocsmában buliztam, Vácról úgy szaladtam haza, mint egy megvadult farkas és rámtámadt egy alkoholista bkv alkalmazott. Valahogy ki kéne találnom, mi lehet a biológiába átszervezett shift+delete kombó, hogy néha üríthessem a lomtárat. Valamelyik kollégám feltette a kérdést: Hogy lehet, hogy te mindig emlékszel az álmaidra? A válasz az, hogy nem tudom. Azon kívül, hogy napközben ezzel szórakoztatom sz...

Néhány hete nem tudok jól aludni. Vagy nem tudok álomba merülni és fetrengek órákig néha, vagy felébredek éjjelenként, vagy beszélek álmomban és kimerülten ébredek. Robival ugyan ez volt a helyzet egy darabig, szerencsére úgy fest, ő már nem küszködik ezzel. December 25. óta tart ez az állapot és most már kicsit unalmas. Jó, nincs vészhelyzet, csak általában fáradt vagyok, és kevésbé tudok koncentrálni, pont emiatt. De majd beáll megint normálisra. Néztem magamnak egy OKJ-s képzést, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nem totojázok rajta sokat, jelentkezem rá, és februárban már kezdek is. Emellett persze megy a munka is, szóval nem állunk meg egy percre sem. Majd nyáron pihenünk egy kicsit. Robi felvetette az ötletet, hogy menjünk el valahova, Görögországba vagy Törökországba, de még csak említés terén jött fel az ötlet, kézzelfoghatóbb távolságban van mondjuk Horvátország, meg gazdaságosabb is, szóval még nem tudjuk, hogy mi legyen. Akárhova is megyünk, végre pihenünk majd egy nagyot...