- tamazonasz -

Na szép... a héten harmadjára riadok fel éjszaka álmomból. Kettőt nem mondok el, mert csak jönnének a "jaj, mi bánt" és "tiszta horror álmaid vannak" kommentek. Azonban a ma esti egy példa értékű álom volt. Azért mondom, hogy példaértékű, mert eddig mindenki azt gondolta, hogy rossz érzéssel élem meg azokat az álmokat, amik első hallásra/olvasásra furcsának, vagy szörnyűnek tűnnek, hiába magyarázom, hogy inkább tanultam belőlük, mintsem félnék tőlük. Na ma este nem így volt. Tulajdonképpen egy kisebb (nagyobb) dühkitörésem volt. Az Aranykút utcai otthonom konyhájában álltam, néztem magamra a szekrény üveg tükörképében, mikor elkapott valami láthatatlan erő. Félelmetes, egyszerű és nagyon erős. Éreztem, ahogy megfogta a csuklómat, és emelt fölfele. Húzta a karom fel, már szinte én is eltávolodtam a földtől, de a gravitáció győzött. Kísérteties társam nem eresztett fogságából és szinte teljesen megbénultam. Nem láttam semmit belőle. Féltem, de nem tudtam sikítani. M...

Hétvégén otthon voltam szüleimnél. Ott volt nálunk Ákos is, a nagybátyám. Apukám érdekes dologról kezdte kifejteni a véleményét. Arról beszélgettek, hogy mi természetes, mi természetellenes, mi kedvező, mi káros, és mi ez a nagy felbolydulás a zöldek részéről.  Abban igazat adok, hogy a természet a mi káros kibocsátásainkat meg sem érzi. Őszintén szólva logikus, hogy a benzingőzzel, kerozinnal, olajjal, szeméttel nem a természetben teszünk kárt, hanem magunkban, emberekben. Gondoljatok bele... egy-egy vulkán kitörés micsoda szénmonoxid kibocsátással jár, mekkora füst és koromfelhő borítja be a levegőt, szennyezi a környezetet?  Globális felmelegedés? Jégkorszak? " A vulkáni kitörés ereje 15 kilométeres magasságba is képes kilökni a kráterből a port és a gázokat, amelyek gőzzé változnak, és az erős szél széthordja az egész fölgolyón. Ez a pára hónapokig, sőt évekig is útját állhatja a napsugaraknak, és ily módon erősen befolyásolja az időjárást." Miről beszélünk? A termé...

Elég sokat töprengtem mostanában (mint ahogy szoktam, szóval nem meglepő). Azon gondolkoztam, hogy szabad-e az iskolát úgy felfogni, mint egy feladatot, ami megoldásra vár? Ha most azt mondom, hogy megcsináltam, akkor azzal kijelentem, hogy egy feladatot sikeresen elvégeztem, ami valaminek a végét jelenti. De ha valaminek a végét jelenti, akkor sürgősen kell keresni valami mást, ami újabb feladat, nehogy űr maradjon helyette. Munka. Remek, ez az onyf-es diákmeló egészen szeptemberig kitart, és még azt sem tudom, hogy felvesznek-e a főiskolára. Mert ha nem, akkor szeptember akárhányadikától megszűnik a tanulói jogviszonyom. Ad egy lehet fizetni a tb-t, ad kettő: nehezebb munkát találni ami képzés nélkül is végezhető és NEM ZEPTER, ad három: ha sikerül is, több adót kell fizetnem a bevételem után. Nos nem mintha aggódnék. Szerencsére már megvan a vállalkozásunk Robival, ami segítségével tulajdonképpen függetleníteni tudjuk magunkat a gazdasági helyzettől és nem lesz pénzügyi problémánk, ...

Álom, álom, álom... minden este nagyon várom. Tény. De annyi butaságot össze tudok álmodni, hogy az valami hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy a sok butaságnak van valóság alapja, méghozzá olyasmi, ami éjjel a szubsztanciámat piszkálja. Most sok minden megfordult a fejemben egy pár óra leforgása alatt, de az álmok már csak ilyenek. Olyan sebesen jönnek, mint a villám, de mély nyomot éget belénk néha. Ma éjjel/reggel (mittom én mikor) például egy hatalmas társasház folyosóján sétáltam. Robi szólt, hogy menjek el a végéig, ő visszamegy egy könyvért, amit otthagyott valahol. Így is tettem, de beleütköztem egy nagyon mogorva emberbe, aki elkezdett felém lassan, nagyon lassan közeledni és mély, lassú hangon elkezdett kiosztani a csend szentségéről. Alig ért a térdemig, de tudtam, hogy egy pillanat alatt elintézhetett volna, ha akarná. Erősnek látszott. Nagyon féltem tőle és hirtelen megcsillant a szemében a gyilkos vágy. Elkezdtem rohanni, de már nem volt hová. Kiabál...

Úgy alakult, hogy a Gyűrűk ura című film volt az utolsó, amit láttam ma, és sajnos nincs semmi különleges idebent a lakásban, ami jobban magára vonhatná a figyelmem, mint az előbb látott férgek és pókok. A képeket már kismilliószor végig néztem, nem unom őket, csak most nincs kedvem és energiám megint megnézegetni. Úgyhogy arra gondoltam, írok egy kicsit, mielőtt elalszom, hogy valami máson járjon az agyam éjszaka. Vége a sulinak. Meg is könnyebbültem, szó se róla. Azóta dolgozom. Habár az első hónap elég hézagos volt, mert még nem voltam túl az érettségin, egy kis tanuláson, elutaztunk Párizsba és egyebek. Szóval jó, ha a negyedét ledolgoztam a kötelező mennyiségnek. Meg is látszott a fizetésemen. De most már ráérek végre, nem piszkálnak jobbról-balról, úgyhogy nyugodtan dolgozhatok. Robival egyre több a programunk. Mármint a közös programunk. Korábban azt hittem, hogy majd egy idő után elkezdünk unatkozni egymás mellett és majd tudatosan kell szervezkedni, hogy segítsünk a helyzete...