Inception - A magam eredete

Álom, álom, álom... minden este nagyon várom.

Tény. De annyi butaságot össze tudok álmodni, hogy az valami hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy a sok butaságnak van valóság alapja, méghozzá olyasmi, ami éjjel a szubsztanciámat piszkálja.

Most sok minden megfordult a fejemben egy pár óra leforgása alatt, de az álmok már csak ilyenek. Olyan sebesen jönnek, mint a villám, de mély nyomot éget belénk néha.

Ma éjjel/reggel (mittom én mikor) például egy hatalmas társasház folyosóján sétáltam. Robi szólt, hogy menjek el a végéig, ő visszamegy egy könyvért, amit otthagyott valahol. Így is tettem, de beleütköztem egy nagyon mogorva emberbe, aki elkezdett felém lassan, nagyon lassan közeledni és mély, lassú hangon elkezdett kiosztani a csend szentségéről. Alig ért a térdemig, de tudtam, hogy egy pillanat alatt elintézhetett volna, ha akarná. Erősnek látszott. Nagyon féltem tőle és hirtelen megcsillant a szemében a gyilkos vágy. Elkezdtem rohanni, de már nem volt hová. Kiabáltam Robi után, hogy segítsen nekem, de azt hiszem nem hallott.. Egész addig kiabáltam, míg végül csak meghallott. Ő egy szinttel lejjebb volt és elmondtam neki, hogy ez a pszichopata követ és meg akar ölni. Megkérdezte, hogy melyik fajból való a lakó, amin én nagyon meglepődtem. Hát fogalmam sem volt róla, egy törpére tippeltem volna, de azok aranyosak, úgyhogy kinyögtem, hogy úgy néz ki, mint egy kis gnóm. Azt mondta, hogy ők nagyon veszélyesek. Több se kellett, a gnóm még mindig közeledett, úgyhogy én gyorsan kifordultam a korláton. Két emeletet zuhantam "csak", de Robi utánam mászott le, mert látta, hogy a gnóm sem volt rest utánam jönni. Nemes egyszerűséggel lecsapta a fejét... A kezembe nyomta azt a könyvet, amiért elment, és utasított, hogy azzal tartsam kordában a pöttöm harcgumót, amíg el nem intézi végleg. Nem értettem, hogy mit akar ezzel, de ő megint lelépett valahová. Aztán megértettem. A gnóm feje elkezdett visszanőni, én pedig a könyv sarkát belenyomtam a nyakába, hogy visszafogjam az új fej fejlődését. Most komolyan... álmomban nem tűnt ez az egész olyan morbidnak, mint így ébren, olyan érzést keltett bennem, mintha egy kutyát nevelnék jó modorra. Ezek után, hogy nem tudtam kordában tartani megint elkezdtem Robi után kiabálni, aki már vissza is ért egy ásóval, mély gödröt ásott és beledobta a ficánkoló csonka testet. Ezzel azt hiszem letudtuk a gnóm veszélyt.

Az álmom következő része nem csak rólunk szólt, hanem Robi előző életének fontos szereplőjéről is. Ez is furcsa érzést keltett bennem, de tulajdonképpen olyan volt, mintha kényszerből lettünk volna egy fedél alá zárva mindannyian, és senki nem ugrott senkinek a torkának. Meglepően nagyon volt a nyugalom.

Tovább... Álmomban a főiskolán színjátszó szakkörbe kerültem, ahol a művész tanár utált engem. Teljes szívéből. A nyakamba varrt egy-két kellemetlen dolgot, aminek az lett a vége, hogy elszabadult a hír: kimondtam azt a szót, hogy "hülye". Ez megint hülyeség, hiszen ilyen hülyeséggel nem néznék hülyének az embert a valóságban, nem? Nade a lényeg, hogy visszajöttem a gimibe a bizonyítványomért, ahol összetűzésbe kerültem az igazgatóval (egy számomra ismeretlen idős hölggyel), mert hozzá is eljutott a hír, hogy milyen példátlan viselkedéssel járok-kelek a nagyvilágban. Eljárás indult ellenem, de még mielőtt bevarrtak volna a börtönbe, kérdeztem Szaszát, hogy beszélgetünk-e valamikor? Erre az az idős hölgy, az igazgató közbevágott és elkezdett nekem valamiről pattogni, hogy hogy merészelek egyáltalán szóba állni itt bárkivel is. Szasza pedig elment tőlem jó távol és csalódottan rázta a fejét. Ez szíven ütött.

Sírva rohantam el arról a helyről (3. színtér). Csabit láttam meg a buszmegállóban, ahogy pakolászik és hirtelen nem volt szükségem másra, csak egy baráti támaszra. Tudtam, hogy rá számíthatok. Már messziről látta, hogy rohanok felé, de amikor azt is meglátta, hogy zokogok, letette a gitárt meg a cumóját és tárt karokkal várt. Nekem pedig olyan jó volt kisírnom magam a vállán. Pár percig csönd volt, aztán megkérdezte, hogy mi történt? Én pedig nem tudtam elmondani, mert már elfelejtettem. Csak azt hajtogattam, hogy nem hisznek nekem, akármit is mondok. Meg azt a keserű érzést éreztem a torkomban, a gombócot, ami összegyűlt a bánattól.

Sok mindent kideríthetek ezekből az álmokból. Tegnap este az arab bácsi a házunkból nagyobb hatást gyakorolt rám, mint gondoltam. Ezek szerint elég félelmetes egy alak. Talló mondta, hogy vele inkább ne kezdjünk ki, Robi pedig helyeselt. Ő volna a gnóm. Az iskolai dolgaim még mindig nincsenek elrendezve, ezért álmodtam azzal, hogy száműztek onnan. Valószínűleg egy csöpp rossz érzés van bennem, hogy ennyire a végére hagytam a dolgokat, és amit tegnap mondott Robi ezzel kapcsolatban, megmaradt bennem. Szaszával már régen megbeszéltük, hogy majd találkozunk valamikor, de még nem foglalóztuk le az időpontot. Majd erre is sor kerül. Csabi mostanában sűrűn téma, és furcsán viselkedik, de belül tudom, hogy jó barátom volt nekem és az is marad és számítok rá, ha majd szükségem lesz a támaszára, ahogy ő is számíthat ránk.

És akkor még nincs vége... De a többi elcsépelt, gyakori kép az én fantáziámból.

Kíváncsi vagyok, hogy mindenki így álmodik-e nap mint nap?