Így indulnánk?
Elég sokat töprengtem mostanában (mint ahogy szoktam, szóval nem meglepő). Azon gondolkoztam, hogy szabad-e az iskolát úgy felfogni, mint egy feladatot, ami megoldásra vár? Ha most azt mondom, hogy megcsináltam, akkor azzal kijelentem, hogy egy feladatot sikeresen elvégeztem, ami valaminek a végét jelenti. De ha valaminek a végét jelenti, akkor sürgősen kell keresni valami mást, ami újabb feladat, nehogy űr maradjon helyette. Munka. Remek, ez az onyf-es diákmeló egészen szeptemberig kitart, és még azt sem tudom, hogy felvesznek-e a főiskolára. Mert ha nem, akkor szeptember akárhányadikától megszűnik a tanulói jogviszonyom. Ad egy lehet fizetni a tb-t, ad kettő: nehezebb munkát találni ami képzés nélkül is végezhető és NEM ZEPTER, ad három: ha sikerül is, több adót kell fizetnem a bevételem után. Nos nem mintha aggódnék. Szerencsére már megvan a vállalkozásunk Robival, ami segítségével tulajdonképpen függetleníteni tudjuk magunkat a gazdasági helyzettől és nem lesz pénzügyi problémánk, de ehhez dolgozni kell. Természetesen, bele is vágunk, és már előre építgetem a jövőm.
Elhatároztam, hogy alapítani fogok egy állatmenhelyt, de nem azt a lepukkant lepratanya félét, ami sok helyen előfordul (minden tiszteletem az övék, hogy kevés pénzből is erre áldoztak), hanem egy hatalmas, igényes állatotthont, állatorvosokkal, szeretetteljes gondozókkal, tágas hellyel, és sok programmal a jövendőbeli gazdik részére. Nem tudom, hogy miért, de mostanában megnőtt a szeretetem az elhagyott, beteg, kóbor állatok iránt. Ezt ezzel fogom gyógyítani.
Mi a cél? Hogy segítsek. Mi kell hozzá? Sok pénz...
Aztán abba is belegondoltam, vagyis Robival együtt ábrándoztunk olyanokról, hogy szeretnénk egy kis házat. Még a következő telephelyünk biztosan egy albérlet lesz, de utána növeljük a téteket. Bár a kettőnk elképzelése két külön világ, de mégis vannak közös pontok. Ő, ha sok pénzünk lesz, szeretne egy olyan részt az emeleten, ami úgy néz ki, mint egy hotel folyosó. Lenne pár szoba, saját fürdővel, mint a hotelekben, ahová a vendégeket tudjuk majd elszállásolni. Mondjuk nem tudom milyen vendégekre gondolt az én és az ő családján kívül... :) Na de mindegy, az elképzelése megvan. Én egy kis házat szeretnék, nagy kerttel, sok növénnyel és fával, levelekkel, náddal, kis tóval, mint egy valódi erdei kunyhó, csak komótosabb. Persze bent meglenne az a luxus ami a mai 21. századi fiatalok szemét kápráztatja, de mégis törekednék a kuckós hangulatra. AHHA! Kuckós hangulat, ezt Robi is kifejezetten szereti, még szóvá is tette nekem.
Az, hogy békés helyen lakhassunk nem szeretet, csilli-billi, lila-rózsaszín, mázas, jólelkű tulajdonságaink fogják megadni, hanem pénz. Sok pénz.
Szeretnék továbbá megmaradni azon álmom mellett is, hogy nyissak egy kávéházat. Tulajdonképpen minél több idő telt el, annál rosszabb lettem, így ez az álom is átalakult egy kávézó-teázóvá, később pub-bá, később kocsmává, de megállapodtam magammal abban, hogy egy vegyes fagyit keverek az egészből és ez is lesz benne, meg az is. Így igazságos, így a kisördög is jól lakik, meg a kisangyal is megmarad... vagy mi :)
Arról is ábrándoztam már, hogy bálokat szervezek, támogatok, finanszírozok majd a felügyeletem alatt, vagy abszolút a saját ízlésemre hagyatkozva magam fogok kastélyokat, rég lepukkant várakat feltuningolni (természetesen egy kis kőmíves segítséggel). Mindig is el akartam menni egy bálba, de nem ám egy alapítványi, jótékonysági estre, ahol mindenki csak udvariasságból csücsül a püspökfalatján, és gyök kettővel szemezgeti a száraz teasüteményt, míg hervadozva vár, amíg valami kétballábú fel nem kéri táncolni, hanem olyan mulatságra, estélyre, ahol álarcok mögött végre azok lehetünk akik csak szeretnénk egy éjszaka erejéig, és alkonyattól pirkadatig ropjuk a táncot fényesebbnél fényesebb termekben. Ki fogja ezt megcsinálni, ha nem én? És ha én nem, akkor mégis mikor fogok eljutni egy ilyenre? És az tutira olyan lesz, mint amire én vágytam? Majd én megcsinálom, és akkor az biztosan olyan lesz. Persze ehhez is pénz kell. Sok péééénz...
Pár éve eszembe ötlött, hogy jó lenne egy árvaházat is alapítani, egy alapítvánnyal együtt, aminek szívesen lennék a főtámogatója. Ha megtehetném, ha lenne rá elég pénzem, akkor én ott lennék. Építenék egy szép otthont, gyermekotthont, ahogy azok az árvák cseperedhetnek fel, akik várnak egy befogadó családra. Lenne nekik reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Lenne sok gyümölcs és finom ételek, lennének gondozók, óvónők, tanítók és tanárok, hogy annak a gyereknek soha ne legyen más hiánya az életben, ha már a szüleit elveszítette, vagy talán sosem volt neki. Lenne nekik ruhájuk, tető a fejük fölött, rendezett kis szobák, ahol 3-4 gyereknél több nem lakna egyszerre, ott lenne nekik az iskola és sok program, állandó foglalkozások és személyiségfejlesztés, lenne tehetségkutató és pályázatfigyelő, akik állandóan kihívások elé állíthatnák a tehetségesebb gyerekeket.
Ez nem önzőség. Nem úgy hangzik. De ehhez is pénz kell. Nagyon sok pénz.
Sokan azt gondolják, hogy aki a pénzre hajt, az a pénzre hajt. Sokan azt gondolják, hogy a pénz nem boldogít. Valóban... De hadd áruljam el, hogy a pénztelenség sem. Akkor miért ne keressek magamnak? Tisztességes úton? Ha könnyen szerezném a pénzt, könnyen lehet, hogy könnyen el is veszíthetném. Sőt, könnyelművé válnék! De ha megdolgozom érte! De ha jóra használom! De ha tudom kezelni! De ha biztonságot ad. Akkor ne sajnálja tőlem senki azt a pénzt... Mert én meg fogom keresni és ha akarjátok, ránézhettek pár év múlva a blogomra, vagy isten tudja addigra inkább könyvet adok ki, hogy hova jutottam. És akkor meglátjuk, hogy ki nevet a végén :)
Elhatároztam, hogy alapítani fogok egy állatmenhelyt, de nem azt a lepukkant lepratanya félét, ami sok helyen előfordul (minden tiszteletem az övék, hogy kevés pénzből is erre áldoztak), hanem egy hatalmas, igényes állatotthont, állatorvosokkal, szeretetteljes gondozókkal, tágas hellyel, és sok programmal a jövendőbeli gazdik részére. Nem tudom, hogy miért, de mostanában megnőtt a szeretetem az elhagyott, beteg, kóbor állatok iránt. Ezt ezzel fogom gyógyítani.
Mi a cél? Hogy segítsek. Mi kell hozzá? Sok pénz...
Aztán abba is belegondoltam, vagyis Robival együtt ábrándoztunk olyanokról, hogy szeretnénk egy kis házat. Még a következő telephelyünk biztosan egy albérlet lesz, de utána növeljük a téteket. Bár a kettőnk elképzelése két külön világ, de mégis vannak közös pontok. Ő, ha sok pénzünk lesz, szeretne egy olyan részt az emeleten, ami úgy néz ki, mint egy hotel folyosó. Lenne pár szoba, saját fürdővel, mint a hotelekben, ahová a vendégeket tudjuk majd elszállásolni. Mondjuk nem tudom milyen vendégekre gondolt az én és az ő családján kívül... :) Na de mindegy, az elképzelése megvan. Én egy kis házat szeretnék, nagy kerttel, sok növénnyel és fával, levelekkel, náddal, kis tóval, mint egy valódi erdei kunyhó, csak komótosabb. Persze bent meglenne az a luxus ami a mai 21. századi fiatalok szemét kápráztatja, de mégis törekednék a kuckós hangulatra. AHHA! Kuckós hangulat, ezt Robi is kifejezetten szereti, még szóvá is tette nekem.
Az, hogy békés helyen lakhassunk nem szeretet, csilli-billi, lila-rózsaszín, mázas, jólelkű tulajdonságaink fogják megadni, hanem pénz. Sok pénz.
Szeretnék továbbá megmaradni azon álmom mellett is, hogy nyissak egy kávéházat. Tulajdonképpen minél több idő telt el, annál rosszabb lettem, így ez az álom is átalakult egy kávézó-teázóvá, később pub-bá, később kocsmává, de megállapodtam magammal abban, hogy egy vegyes fagyit keverek az egészből és ez is lesz benne, meg az is. Így igazságos, így a kisördög is jól lakik, meg a kisangyal is megmarad... vagy mi :)
Arról is ábrándoztam már, hogy bálokat szervezek, támogatok, finanszírozok majd a felügyeletem alatt, vagy abszolút a saját ízlésemre hagyatkozva magam fogok kastélyokat, rég lepukkant várakat feltuningolni (természetesen egy kis kőmíves segítséggel). Mindig is el akartam menni egy bálba, de nem ám egy alapítványi, jótékonysági estre, ahol mindenki csak udvariasságból csücsül a püspökfalatján, és gyök kettővel szemezgeti a száraz teasüteményt, míg hervadozva vár, amíg valami kétballábú fel nem kéri táncolni, hanem olyan mulatságra, estélyre, ahol álarcok mögött végre azok lehetünk akik csak szeretnénk egy éjszaka erejéig, és alkonyattól pirkadatig ropjuk a táncot fényesebbnél fényesebb termekben. Ki fogja ezt megcsinálni, ha nem én? És ha én nem, akkor mégis mikor fogok eljutni egy ilyenre? És az tutira olyan lesz, mint amire én vágytam? Majd én megcsinálom, és akkor az biztosan olyan lesz. Persze ehhez is pénz kell. Sok péééénz...
Pár éve eszembe ötlött, hogy jó lenne egy árvaházat is alapítani, egy alapítvánnyal együtt, aminek szívesen lennék a főtámogatója. Ha megtehetném, ha lenne rá elég pénzem, akkor én ott lennék. Építenék egy szép otthont, gyermekotthont, ahogy azok az árvák cseperedhetnek fel, akik várnak egy befogadó családra. Lenne nekik reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Lenne sok gyümölcs és finom ételek, lennének gondozók, óvónők, tanítók és tanárok, hogy annak a gyereknek soha ne legyen más hiánya az életben, ha már a szüleit elveszítette, vagy talán sosem volt neki. Lenne nekik ruhájuk, tető a fejük fölött, rendezett kis szobák, ahol 3-4 gyereknél több nem lakna egyszerre, ott lenne nekik az iskola és sok program, állandó foglalkozások és személyiségfejlesztés, lenne tehetségkutató és pályázatfigyelő, akik állandóan kihívások elé állíthatnák a tehetségesebb gyerekeket.
Ez nem önzőség. Nem úgy hangzik. De ehhez is pénz kell. Nagyon sok pénz.
Sokan azt gondolják, hogy aki a pénzre hajt, az a pénzre hajt. Sokan azt gondolják, hogy a pénz nem boldogít. Valóban... De hadd áruljam el, hogy a pénztelenség sem. Akkor miért ne keressek magamnak? Tisztességes úton? Ha könnyen szerezném a pénzt, könnyen lehet, hogy könnyen el is veszíthetném. Sőt, könnyelművé válnék! De ha megdolgozom érte! De ha jóra használom! De ha tudom kezelni! De ha biztonságot ad. Akkor ne sajnálja tőlem senki azt a pénzt... Mert én meg fogom keresni és ha akarjátok, ránézhettek pár év múlva a blogomra, vagy isten tudja addigra inkább könyvet adok ki, hogy hova jutottam. És akkor meglátjuk, hogy ki nevet a végén :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése