A zöld szemű szörnyeteg

Az a legjobb ebben a rémségben, hogy tudom, nem érhet hozzám. Ez olyan, mintha a horrorházában ijesztgetnének, de én nem húzódnék el, hanem erőt vennék magamon és tudomásul venném, hogy ez csak egy játék. Bármilyen félelmetes is kívülről ez a szörny, belül igazából a légynek sem ártana. Azt hiszem, mint mindenkinek, nekem is megvan a magam fantazmája, aki néha riogat. Viszont még soha nem törődtem vele.

Úgy gondolom, hogy a féltékenység nem tesz jót senkinek. Szerintem aki azt állítja, hogy ő nem szokott féltékenykedni, az mondhat igazat, de aki azt mondja, hogy még soha nem volt féltékeny, az hazudik. Nem mindegy, hogy féltünk valamit, vagy féltünk valamit és tettleges döntéseket is hozunk. Természetesen a zöld szemű szörnyeteg ott ólálkodik körülöttünk, legyen szó bármiről, de ha nem veszünk róla tudomást, vagy nem ijedünk meg tőle, akkor nem árthat. Mégis ki haragudna azért, ha nem akarok elveszteni valakit? Ez egy érzés, ez lélekből jön, nem pedig egy "csinált" valami, amivel szándékosan provokálni akarok. De... Csak azért, mert nem akarom elveszteni, az nem azt jelenti, hogy nem is fogom, vagy nem engedem el. A féltékenység az egy olyan bensőséges, annyira magán érzelem, amit ha félreértelmezünk, könnyen kalamajkába keveredhetünk. Akkor jönnek a hisztik, a rikácsolások, a parancsolgatások, a szabályok, az ellenőrzés, a kutatás, az idegesítés. Pedig ha belegondolunk, a magyarázat igen egyszerű: birtokolni akarunk. És miért kellene valami? Miért kellene valaki? Azért kell, mert egyedül magányosak vagyunk. Ha találunk valamit, amivel könnyíthetünk ezen a szomorú érzésen, akarva-akaratlan is ragaszkodni kezdünk, ami csak azt jelentheti, hogy meg akarjuk osztani az életünket egy másik személlyel. Vagy tárggyal, vagy hírnévvel, vagy szépséggel, vagy másik életstílussal... Sok mindenre lehet az ember féltékeny. Az arcbőrre, a nevetésre, a névre, a jegyekre, a házra, a feleségre, a gyerekekre, a Napra, a Holdra... Mindegyik azonos valamiben: Ami miatt féltékeny vagy valakire, azzal te jobban éreznéd magad.

A féltékenység nem rossz dolog, a féltékenység nem azt jelenti, hogy feltétlen rossz szemszögből vizsgáld a dolgokat. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szíved szeretne valamit, ami nincs meg, vagy meg akar tartani valamit minden áron, ami megvan. Csak egy szimpla védekező mechanizmus.
A féltékenykedés persze más. Ezt már az elején is leszögeztem, amikor az ember nem tudja kontrollálni a vágyait, és hisztérikus rohamban nyilvánulnak meg, az negatív színben fogja feltüntetni.

Mindenki csak annyira legyen féltékeny, hogy ne bántsa meg a másik embert. A legjobb gyógyszer a féltékenykedés kiküszöbölésére a teljes bizalom, és az, hogy éreztesd mindig, mit érzel igazán belül.