Álombomba robbant
Félelmetes, hogy milyen összetett az emberi agy. És mégis egyszerű. Annyira, hogy sokan nem veszik észre, hogy az álmaikkal nem a jövőt látják, hanem a múltat. Vannak, akik tényleg nem jönnek rá az összefüggésekre álom és valóság között... Pedig annyira egyértelmű! Az utóbbi héten egyszer sem emlékeztem arra, hogy mit álmodtam. Mivel megint előjött az insomniám, minden éjjel hajnali 2-kor felébredtem, és fent maradtam, míg fent maradtam. Volt, amikor vissza tudtam aludni 4-kor, de volt, hogy az ébresztőig csak fetrengtem és dobáltam magam össze-vissza. Ma este is sokszor felébredtem, de ennek már más az oka, és nem az inszomnia. Viszont, emlékszem az álmaimra. Az összesre. Mind a háromra, illetve négyre. Nem írom le az egészet.
Ott volt például az a buszsofőr, akitől megkérdeztem, hogy jó irányban megyek-e egyáltalán, ha el akarok jutni xy pontba. Természetesen az ellenkező irányba szálltam fel, így el kellett mennem a végállomásig, ahol is a buszsofőr elkezdett velem haverkodni, megpróbált lepacsizni. Amikor visszaindultunk és leszálltam ott, ahol kell, ő jött utánam, és bármit csináltam, nem szállt le rólam.
A házban nagyon sötét volt, úgy tudtam, hogy nincs otthon senki. Úgyhogy gondolkodás nélkül benyitottam. Láttam, hogy néhány ember csendben elugrik az orrom előtt, majd megláttam bátyám arcát is. Akkor már tudtam, hogy mi folyik ott... Meglepetés bulit szerveztek Sziszinek, csak nem tudták, hogy én is haza megyek, így tévesriasztásként akkor kapcsolták fel a lámpát, amikor megjöttem és boldogan kiáltottak rám, hogy Boldog Szülinapot! Kínos volt a helyzet és mondtam bátyámnak, hogy igazán szólhatott volna, hogy mire készül, mert akkor nem rontom el a helyzetet. Ráadásul Sziszi közvetlen utánam érkezett meg, amikor már mindenki előugrott széles mosollyal a száján és felköszöntöttek ENGEM...
Kanyargós utakon vezettünk felfelé Budára, ami kivételesen a Pesti oldalon volt, Pest pedig... fordítva. Hatalmas hegyek voltak, gyönyörű táj, szűk szerpentinek. Minden amellett szólt, hogy féljek. Gyorsan mentünk, szűk utcákon, ráadásul magasan... De nem, én eldöntöttem, hogy ide költözök. Úgy gondoltam, hogy a gyerekeimmel majd jól megleszünk, fogják szeretni a friss levegőt és tudnak majd kint játszani a szabadban. Viszont kicsit féltettem is őket. A kisebbik lányom még nem volt akkora, hogy bajba kerülhessen, csupán négykézláb mászott, viszont az idősebbik fiam, a kis szőke bohócom két és fél évesen már nagyon szerette felfedezni a világot, azt pedig külön szabályként kötötte ki magának, hogy NÉLKÜLEM tegye meg ezeket az expedíciókat. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy majd megbirkózom a feladattal. El is jutottunk abba a kis házba, amit kinéztem és megvettem magunknak. Ahogy telt az idő, a gyerekek apja híján egyedül kellett elvégeznem minden ház körüli feladatot. Aztán egyszer csak bekövetkezett a baj. Épp a kislánnyal foglalkoztam, amikor észrevettem az ablakon keresztül, hogy a fiam fejjel előre kutat valami gödörben a kertben. Nagyon ügyetlenül támasztotta ki magát. A szívem a torkomban dobogott, gyorsan visszaraktam a kiságyba Nellit, és szaladtam a fiamhoz. Pont az utolsó utáni pillanatban. Az, amiben kotorászott nem egy gödör volt, hanem egy barlangba vezető beszakadt átjáró szerűség. Még láttam, ahogy elnyeli a sötétség, nyúltam a kezéért, de már nem tudtam megfogni, gyorsabban húzta a gravitáció, és csak egy elfojtott sikkantás hallatszott még a mélyből. Aztán vége...
Egyedül éltünk egy hatalmas nagy házban. Brigi, mama meg én. Akkora volt a tévé, mint maga a fal. Volt vagy 5x8 méteres. Mint egy mozi... De nem sok értelme volt, mert szemcsés volt a kép, és csak 10 csatornája volt. Lényegtelen... Mama vett nekem két csomag műkörmöt... Hogy minek, azt nem tudom, minden esetre nem akartam megbántani, így az egyik fajtát felraktam a bal kezemre, a másikat a jobbra. Onnantól kezdve folyamatosan kellett visszaragasztgatnom őket, mert mindig leestek. Őszintén szólva, a bal kezemen lévő nagyon tetszett. Csak azon gondolkoztam, hogy nem fogok benne tudni zongorázni... (...)
Keringőre készültünk, így az osztályommal együtt bevonultunk a tornaterembe. De ott akkor egy másik osztály gyakorolt. Nem nagyon foglalkoztak vele, átmentek egy másik terembe, de én ottmaradtam egyedül a másik osztály táncán. Akkor vettem észre, hogy Balázs is táncol. Az egyik károlyis lánnyal. Olyan féltékeny lettem, hogy onnantól kezdve egy pillanatig nem vettem le a szemem róluk. Minek után Balázst tényleg szerettem, amikor szakítottunk, nem igazán zártam le magamban a kapcsolatunkat, így különösen nehéz volt számomra ott ácsorogni és bámulni, ahogy egy másik lány kezét fogja és mosolyog rá. Majdnem megőrültem dühömben, de én csak csendben őrlődtem. Balázs észrevett... Amikor felém vették a táncot, elengedte a lány kezét, és az én kezem után nyúlt. Hirtelen nagyon meglepődtem, ezért fogtam magam és kezet ráztam vele. Ő is meglepődött, majd amilyen hirtelen szerelmes lettem belé, olyan hirtelen ki is hűlt a szívem. Amint hozzáértem a kezéhez, eszembe jutott, hogy ő volt az a fiú, akiért bármit megtettem volna, és ő mégis semmibe vette az áldozatom, nem érdekeltem őt, más lánynak akarta fogni a kezét és mindemellett még csak nem is szeretett.
Egy plázában ültünk Kedves Emberemmel, és beszélgettünk. Mindenféle semleges témákról, mire egyszer csak elnézett mellettem és nevetni kezdett. Hátranéztem, hogy kiderítsem, minek örül ennyire, de nem láttam semmit, csak az embertömeget. Amikor megkérdeztem, hogy miért nevet, mondta, hogy látta a volt feleségét két hatalmas nagy szatyorral a kezében. Akkor már vissza sem néztem, mert különösebben nem érdekelt a dolog, de nem értettem, hogy ez miért olyan vicces.
Buszsofőr - Azért álmodtam vele, mert a múltkor megint találkoztam azzal a beszédes buszsofőrrel, akinek még mindig nem emlékszem a nevére és lusta vagyok megnézni a telefonomban. Na de ő ugyan ezt csinálta velem, nem akart leszállni rólam, dumált, dumált és dumált. Meg elkísérgetett ide-oda, holott én nem is kértem meg rá.
Meglepetés bulit szerveztek Sziszinek - Mostanában hallottam Ricsit beszélgetni a szobájában telefonon, és egy ideje már csak a meglepetés buliról beszélnek, amit Sziszinek terveznek. Gondolom... Vagy valamelyik barátnőjének. Erről ennyit :)
Féltettem is őket - Néha eszembe jut, hogy mennyi felelősséggel jár egy gyerek. Hát még kettő. Valószínűleg azért álmodtam velük, mert ez őszintén a szívem ügye, tényleg sokat foglalkozom a kérdéssel, mindig "képzem magam" lelkileg, hogy majd ha itt lesz az idő, ne kövessek el végzetes hibákat.
Egyedül éltünk egy hatalmas nagy házban. Brigi, mama meg én./ Mama vett nekem két csomag műkörmöt - Azon gondolkoztam, hogy ha igaz a hír, és a szüleim tényleg lelépnek vidékre, akkor mi a csudából fogjuk mi fenntartani azt a nagy házat? Nyilván nem akarják eladni, mi nekünk még nincsen állásunk, mama nyugdíjas és ha a szüleim fizetik is majd a rezsit, akkor sem leszünk előbbre. Sőt. Kifejezetten hátrányos helyzetben leszünk, ugyanis rajtunk kívülálló személyek segítségére leszünk utalva, ami azt jelenti, hogy valakik nagyon jól kézben tarthatnak majd minket... Az meg, hogy mama feleslegesen vett nekem műkörmöt azért jelent meg, mert tudom, hogyha mi össze leszünk zárva, nagyon meg akar majd nekünk felelni. És képes lesz mindenféle "hülyeséget", vackot megvenni, hogy azt gondolja, így majd egy nagyobb értékű embernek tartjuk őt... Amikor ennek a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz...
Balázs - Balázst szerettem. Ezen nincs mit gondolkozni, még mindig vannak gyengéd érzéseim iránta, de ez szerintem egyértelmű, hogy miért van. Minek után nem én szakítottam, hanem ő, így nem zártam le magamban a kapcsolatunkat. És lehet, hogy soha sem fogom. Persze ez nem azt jelenti, hogy bármit is akarnék tőle. Soha. Inkább fojtanám magam egy kanál vízbe, mint hogy még egyszer ezt a megaláztatást átéljem. Nem tett jót az önbizalmamnak, kétségbeestem, megkeseredtem. Megint. Szóval köszönöm, de ebből többet nem kérek. Az, hogy most megint vele álmodtam csak annyit jelent, hogy találkoztam vele múlthéten a próbán és kedvesen bánt velem. Köszönt, sőt, még beszélgettünk is. Jó érzés volt vele megint beszélni kicsit.
Volt feleség - Kedves Emberem mostanában többször is felhozta a volt nejét, mindenféle különböző sztorikban, így egyszerűen csak ennyi lehet a magyarázat.
Ott volt például az a buszsofőr, akitől megkérdeztem, hogy jó irányban megyek-e egyáltalán, ha el akarok jutni xy pontba. Természetesen az ellenkező irányba szálltam fel, így el kellett mennem a végállomásig, ahol is a buszsofőr elkezdett velem haverkodni, megpróbált lepacsizni. Amikor visszaindultunk és leszálltam ott, ahol kell, ő jött utánam, és bármit csináltam, nem szállt le rólam.
A házban nagyon sötét volt, úgy tudtam, hogy nincs otthon senki. Úgyhogy gondolkodás nélkül benyitottam. Láttam, hogy néhány ember csendben elugrik az orrom előtt, majd megláttam bátyám arcát is. Akkor már tudtam, hogy mi folyik ott... Meglepetés bulit szerveztek Sziszinek, csak nem tudták, hogy én is haza megyek, így tévesriasztásként akkor kapcsolták fel a lámpát, amikor megjöttem és boldogan kiáltottak rám, hogy Boldog Szülinapot! Kínos volt a helyzet és mondtam bátyámnak, hogy igazán szólhatott volna, hogy mire készül, mert akkor nem rontom el a helyzetet. Ráadásul Sziszi közvetlen utánam érkezett meg, amikor már mindenki előugrott széles mosollyal a száján és felköszöntöttek ENGEM...
Kanyargós utakon vezettünk felfelé Budára, ami kivételesen a Pesti oldalon volt, Pest pedig... fordítva. Hatalmas hegyek voltak, gyönyörű táj, szűk szerpentinek. Minden amellett szólt, hogy féljek. Gyorsan mentünk, szűk utcákon, ráadásul magasan... De nem, én eldöntöttem, hogy ide költözök. Úgy gondoltam, hogy a gyerekeimmel majd jól megleszünk, fogják szeretni a friss levegőt és tudnak majd kint játszani a szabadban. Viszont kicsit féltettem is őket. A kisebbik lányom még nem volt akkora, hogy bajba kerülhessen, csupán négykézláb mászott, viszont az idősebbik fiam, a kis szőke bohócom két és fél évesen már nagyon szerette felfedezni a világot, azt pedig külön szabályként kötötte ki magának, hogy NÉLKÜLEM tegye meg ezeket az expedíciókat. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy majd megbirkózom a feladattal. El is jutottunk abba a kis házba, amit kinéztem és megvettem magunknak. Ahogy telt az idő, a gyerekek apja híján egyedül kellett elvégeznem minden ház körüli feladatot. Aztán egyszer csak bekövetkezett a baj. Épp a kislánnyal foglalkoztam, amikor észrevettem az ablakon keresztül, hogy a fiam fejjel előre kutat valami gödörben a kertben. Nagyon ügyetlenül támasztotta ki magát. A szívem a torkomban dobogott, gyorsan visszaraktam a kiságyba Nellit, és szaladtam a fiamhoz. Pont az utolsó utáni pillanatban. Az, amiben kotorászott nem egy gödör volt, hanem egy barlangba vezető beszakadt átjáró szerűség. Még láttam, ahogy elnyeli a sötétség, nyúltam a kezéért, de már nem tudtam megfogni, gyorsabban húzta a gravitáció, és csak egy elfojtott sikkantás hallatszott még a mélyből. Aztán vége...
Egyedül éltünk egy hatalmas nagy házban. Brigi, mama meg én. Akkora volt a tévé, mint maga a fal. Volt vagy 5x8 méteres. Mint egy mozi... De nem sok értelme volt, mert szemcsés volt a kép, és csak 10 csatornája volt. Lényegtelen... Mama vett nekem két csomag műkörmöt... Hogy minek, azt nem tudom, minden esetre nem akartam megbántani, így az egyik fajtát felraktam a bal kezemre, a másikat a jobbra. Onnantól kezdve folyamatosan kellett visszaragasztgatnom őket, mert mindig leestek. Őszintén szólva, a bal kezemen lévő nagyon tetszett. Csak azon gondolkoztam, hogy nem fogok benne tudni zongorázni... (...)
Keringőre készültünk, így az osztályommal együtt bevonultunk a tornaterembe. De ott akkor egy másik osztály gyakorolt. Nem nagyon foglalkoztak vele, átmentek egy másik terembe, de én ottmaradtam egyedül a másik osztály táncán. Akkor vettem észre, hogy Balázs is táncol. Az egyik károlyis lánnyal. Olyan féltékeny lettem, hogy onnantól kezdve egy pillanatig nem vettem le a szemem róluk. Minek után Balázst tényleg szerettem, amikor szakítottunk, nem igazán zártam le magamban a kapcsolatunkat, így különösen nehéz volt számomra ott ácsorogni és bámulni, ahogy egy másik lány kezét fogja és mosolyog rá. Majdnem megőrültem dühömben, de én csak csendben őrlődtem. Balázs észrevett... Amikor felém vették a táncot, elengedte a lány kezét, és az én kezem után nyúlt. Hirtelen nagyon meglepődtem, ezért fogtam magam és kezet ráztam vele. Ő is meglepődött, majd amilyen hirtelen szerelmes lettem belé, olyan hirtelen ki is hűlt a szívem. Amint hozzáértem a kezéhez, eszembe jutott, hogy ő volt az a fiú, akiért bármit megtettem volna, és ő mégis semmibe vette az áldozatom, nem érdekeltem őt, más lánynak akarta fogni a kezét és mindemellett még csak nem is szeretett.
Egy plázában ültünk Kedves Emberemmel, és beszélgettünk. Mindenféle semleges témákról, mire egyszer csak elnézett mellettem és nevetni kezdett. Hátranéztem, hogy kiderítsem, minek örül ennyire, de nem láttam semmit, csak az embertömeget. Amikor megkérdeztem, hogy miért nevet, mondta, hogy látta a volt feleségét két hatalmas nagy szatyorral a kezében. Akkor már vissza sem néztem, mert különösebben nem érdekelt a dolog, de nem értettem, hogy ez miért olyan vicces.
Buszsofőr - Azért álmodtam vele, mert a múltkor megint találkoztam azzal a beszédes buszsofőrrel, akinek még mindig nem emlékszem a nevére és lusta vagyok megnézni a telefonomban. Na de ő ugyan ezt csinálta velem, nem akart leszállni rólam, dumált, dumált és dumált. Meg elkísérgetett ide-oda, holott én nem is kértem meg rá.
Meglepetés bulit szerveztek Sziszinek - Mostanában hallottam Ricsit beszélgetni a szobájában telefonon, és egy ideje már csak a meglepetés buliról beszélnek, amit Sziszinek terveznek. Gondolom... Vagy valamelyik barátnőjének. Erről ennyit :)
Féltettem is őket - Néha eszembe jut, hogy mennyi felelősséggel jár egy gyerek. Hát még kettő. Valószínűleg azért álmodtam velük, mert ez őszintén a szívem ügye, tényleg sokat foglalkozom a kérdéssel, mindig "képzem magam" lelkileg, hogy majd ha itt lesz az idő, ne kövessek el végzetes hibákat.
Egyedül éltünk egy hatalmas nagy házban. Brigi, mama meg én./ Mama vett nekem két csomag műkörmöt - Azon gondolkoztam, hogy ha igaz a hír, és a szüleim tényleg lelépnek vidékre, akkor mi a csudából fogjuk mi fenntartani azt a nagy házat? Nyilván nem akarják eladni, mi nekünk még nincsen állásunk, mama nyugdíjas és ha a szüleim fizetik is majd a rezsit, akkor sem leszünk előbbre. Sőt. Kifejezetten hátrányos helyzetben leszünk, ugyanis rajtunk kívülálló személyek segítségére leszünk utalva, ami azt jelenti, hogy valakik nagyon jól kézben tarthatnak majd minket... Az meg, hogy mama feleslegesen vett nekem műkörmöt azért jelent meg, mert tudom, hogyha mi össze leszünk zárva, nagyon meg akar majd nekünk felelni. És képes lesz mindenféle "hülyeséget", vackot megvenni, hogy azt gondolja, így majd egy nagyobb értékű embernek tartjuk őt... Amikor ennek a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz...
Balázs - Balázst szerettem. Ezen nincs mit gondolkozni, még mindig vannak gyengéd érzéseim iránta, de ez szerintem egyértelmű, hogy miért van. Minek után nem én szakítottam, hanem ő, így nem zártam le magamban a kapcsolatunkat. És lehet, hogy soha sem fogom. Persze ez nem azt jelenti, hogy bármit is akarnék tőle. Soha. Inkább fojtanám magam egy kanál vízbe, mint hogy még egyszer ezt a megaláztatást átéljem. Nem tett jót az önbizalmamnak, kétségbeestem, megkeseredtem. Megint. Szóval köszönöm, de ebből többet nem kérek. Az, hogy most megint vele álmodtam csak annyit jelent, hogy találkoztam vele múlthéten a próbán és kedvesen bánt velem. Köszönt, sőt, még beszélgettünk is. Jó érzés volt vele megint beszélni kicsit.
Volt feleség - Kedves Emberem mostanában többször is felhozta a volt nejét, mindenféle különböző sztorikban, így egyszerűen csak ennyi lehet a magyarázat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése