Életünk csak illúzió

Hol vagyok? Hová tart az élet,

s hol vár rám a végzet?

Földet talpam alatt nem lelek,

s számmal is csak

semmiséget ízlelek.

Tág pupillám feketelyuk,

melybe mélyen folyik foton tenger,

s mely nemsokára

megtelik a végtelennel.

Történelem lesz a jövő, apró szilánk;

jelen lesz a múltunk,

mely ott vár miránk.

S a tükör csak egy illúzió,

mi is csak egy egész vagyunk,

Mégis, egész képet

csak egységben alkothatunk.

Homályba így vész 

minden árva élet,

hisz egymagadba halsz,

ám együtt érünk véget.

Végre szemem csukva, s látom,

minden mit lát, csak álom.

Elmúlt minden képzelet a fénnyel,

mert képzeletben élünk

minden nappal, s éjjel.