Agykörtúra

Üdvözöllek Kedves Vendég,

fogd meg most a kezemet.

Ha jobbra nézel, láthatod

a még megmaradt eszemet.

Nincsen semmi meglepő,

nem kell hozzá belépő,

ingyenes a körtúra,

de menjünk, mert már 5 óra.

Itt vonul a háznak ura,

igen, mondhatjuk,

hogy elég fura...

De a gondolat az mocskos,

nem csoda hát,

ha lucskos.

Menjünk tovább, ott a nyak.

Emitt épp zubog a konyak.

Lemegy a gyomorba,

de kerüljük el a fürdőt.

Ha továbbmegyünk,

lassan elérjük a tüdőt.

Álljunk meg egy pillanatra!

Ott a szív, ami dolgozik.

Időnként ha üres, 

akkor igencsak porzik.

De úgy látom, most dobog,

és kipirult a szívem,

Elárulom kedves vendég,

nincs mindig ilyen színem...

Ha lentebb nézel, láthatod:

Sötétedik a táj.

MI AZ ISTEN?

Az már a máj??!

Azt hiszem, hogy eltévedtünk,

de semmi baj; itt a haj.

Kapaszkodj beléje,

és másszunk vissza a fejébe!

Ha itt egy kis háj,

ne rinyálj...

Azt hiszed, hogy benned nincsen?

Ez a saját, tulajdon alapú kincsem...

Meg ne izzadj, ez csak mászás.

Piknométernyi vagy, nem mázsás.

Látom, már a szívem fogod.

Hát sajnálom: másért dobog *_*

Még egy kicsit feljebb,

ott most aztán beljebb,

itt vagyunk újra a kapunál,

ahol az agyhagyma produkál,

ahol járkál még az a fura szerzet,

neki köszönhetek minden verset,

ahol láthatsz a szememen át,

ami néz, de néha keveset lát.

De most legyen elég,

szállj ki a fejemből végre,

itt van az agykörutunk

sajnálatos vége.

Köszönöm, hogy benéztél,

és köszönöm a semmit,

de légy udvarias Te is,

és becsüld meg az "ennyit".