Beleélvezet(t)

Ha az ember azt gondolná, hogy soha az életben nem lesz olyan peche, hogy egy rejszoló csöves mellé sodorja a szél, akkor kellemetlen meglepetésekkel számolhat. Már eleve a tudat, hogy egy olyan büdös ember száll fel a buszra (ami amúgy közhasználatban van, adót fizető polgárok utaznak rajta) mint egy hete rothadó patkányt kent volna a ruhájára, úgy fel tud bosszantani, hogy az nem igaz... Pedig nem vagyok az a magától idegeskedő típusú ember. Na de ha már felszállt, legalább maradjon egy helyben, ne mozogjon, hogy ha érezzük, legalább ne lássuk, hogy ott van! De neeeeeeeeeem! Hát ennek a szerencsétlennek persze, hogy ott jön rá a recskázhatnék! Fogta magát, előcsapta amije van és egy percbe nem telt neki, hogy kiverje magánál a "biztosítékot". Ennél undorítóbb történésnek én még nem voltam szemtanúja és a hányinger meg az öngyilkosság csábító gondolata azonnal átölelt és kecsegtetően vonzott magához. Épp hogy mindenki elkezdett kiabálni (persze senki nem mert hozzáérni), a busz megállt, kinyitotta az ajtaját, az a büdös, gusztustalan görény meg mint egy Jóllakott óvodás, kényelmesen lecammogott és elfutott. HOGY LEHET VALAKI ENNYIREEEEEEEEEEEEE: ....................................................................................................................................................................................................!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!