Makacs fogyókúra
Jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogy ha már FOGYÓKÚRA, akkor az hogy lehet MAKACS?
Na kérem szépen... az úgy lehet, hogy akármennyire is nem helyeslem a jelenlegi súlycsökkenésem mértékét, az akkor is folytatódik, ha fene fenét eszik. Nyáron még megértem, hogy fogytam egy keveset, mert rendszertelenül ettem, és akkor is keveset. De most már több, mint egy hónapja rendszeresítettem az étkezésem, reggelizek(joghurt), tízórai (szendvics), aztán ebéd (amit a suliban adnak), délután valami apróság (gyümölcs, vagy keksz szerűség) ééééés még arra is rászoktam, hogy az esetek nagy többségében vacsorázzak valamit. Ez nem kevesebb, mint 5 étkezés naponta kérem szépen! Ez itt egy burkolt poén volt ám, nem várom, hogy mindenki megértse. DE! Komolyan megijeszt, hogy ennek ellenére még mindig rohamosan fogyok. Egy hónapja nem igazán gondolok arra, hogy hány kiló vagyok, mert meg voltam róla győződve, hogy híztam egy kicsit. Aztán tegnap nagy "merészen" ráálltam a mérlegre, és esküszöm, hogy nagyon megijedtem, amikor azt láttam, hogy ma annyit nyomok, mint általános iskola 8-ban. PEDIG! Direkt többet eszek, direkt jól érzem magam a bőrömben, nem érdekelnek a kalóriák, akkor is fagyizok, akkor is tortázok, akkor is, igen, akkor is már második napja eszem a gofrikat, mert jól esik! Egyedül azért nem esek kétségbe, mert tudom magamról, hogy mindig ingadozik a testsúlyom. Csak mondjuk nem ilyen mértékben, és nem ennyire lefelé mutatott eddig a ráta... Ha ez így folytatódik, akkor persze orvoshoz fogok fordulni, hogy ugyan mondja már meg, milyen kóros betegségben szenvedek?:D Vicces egyébként, hogy eddig tökre le akartam fogyni, most meg már azért küzdök, hogy ne le, hanem felszedjem a kilókat. Nem vagyok egy nádszálkisasszony, szóval nem látványos a problémám, de én, aki ismerem magamat, észreveszek minden furcsaságot.
Arról nem is beszélve, hogy csütörtök este azt álmodtam, hogy egy pszichopata falra mászó fazon megerőszakolt egy anorexiás lányt, aki pár másodpercen belül szétesett és szétporladtak a csontjai is. Ez elég brutális. Bár az én fantáziámat ismerve azt hiszem, nem kell nagyon meglepődni.
Na kérem szépen... az úgy lehet, hogy akármennyire is nem helyeslem a jelenlegi súlycsökkenésem mértékét, az akkor is folytatódik, ha fene fenét eszik. Nyáron még megértem, hogy fogytam egy keveset, mert rendszertelenül ettem, és akkor is keveset. De most már több, mint egy hónapja rendszeresítettem az étkezésem, reggelizek(joghurt), tízórai (szendvics), aztán ebéd (amit a suliban adnak), délután valami apróság (gyümölcs, vagy keksz szerűség) ééééés még arra is rászoktam, hogy az esetek nagy többségében vacsorázzak valamit. Ez nem kevesebb, mint 5 étkezés naponta kérem szépen! Ez itt egy burkolt poén volt ám, nem várom, hogy mindenki megértse. DE! Komolyan megijeszt, hogy ennek ellenére még mindig rohamosan fogyok. Egy hónapja nem igazán gondolok arra, hogy hány kiló vagyok, mert meg voltam róla győződve, hogy híztam egy kicsit. Aztán tegnap nagy "merészen" ráálltam a mérlegre, és esküszöm, hogy nagyon megijedtem, amikor azt láttam, hogy ma annyit nyomok, mint általános iskola 8-ban. PEDIG! Direkt többet eszek, direkt jól érzem magam a bőrömben, nem érdekelnek a kalóriák, akkor is fagyizok, akkor is tortázok, akkor is, igen, akkor is már második napja eszem a gofrikat, mert jól esik! Egyedül azért nem esek kétségbe, mert tudom magamról, hogy mindig ingadozik a testsúlyom. Csak mondjuk nem ilyen mértékben, és nem ennyire lefelé mutatott eddig a ráta... Ha ez így folytatódik, akkor persze orvoshoz fogok fordulni, hogy ugyan mondja már meg, milyen kóros betegségben szenvedek?:D Vicces egyébként, hogy eddig tökre le akartam fogyni, most meg már azért küzdök, hogy ne le, hanem felszedjem a kilókat. Nem vagyok egy nádszálkisasszony, szóval nem látványos a problémám, de én, aki ismerem magamat, észreveszek minden furcsaságot.
Arról nem is beszélve, hogy csütörtök este azt álmodtam, hogy egy pszichopata falra mászó fazon megerőszakolt egy anorexiás lányt, aki pár másodpercen belül szétesett és szétporladtak a csontjai is. Ez elég brutális. Bár az én fantáziámat ismerve azt hiszem, nem kell nagyon meglepődni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése