Fejemben a Maják!
Úgy döntöttem, ez a reggel megér számomra egy blogbejegyzést. Nem csak azért, mert megint nagyon furcsa dolgot álmodtam (majd kitérek rá), hanem mert még csak pár óra telt el ébrenléttel, mégis annyi hülyeséget csináltam, hogy már nehéz követni is.
Először is beengedtem a macskákat, hogy adjak nekik kaját, és hogy utána megkapják a szemcseppjüket. Meg is etettem őket, közvetlen utána ki is engedtem őket... Aztán gondolkoztam el rajta, hogy valami nem kerek... ahha! A szemcsepp. Na mindegy, már nem tudtam őket összefogdosni a kertben.
Aztán a reggeli. Mivel tudom, hogy dorgálást kapok ha nem eszek, erőt vettem magamon és sütöttem magamnak két szál bacon-t és egy kiflit is megpirítottam vajon. Az volt a tervem, hogy szendvicset csinálok, de valahogy nem akart összejönni. Először is azért, mert megettem a szalonnát, amit megsütöttem, miközben a kifli még pirult a serpenyőben. Ok, hülye vagyok, elismerem, akkor gondoltam vágok rá sajtot, hogy azért mégse magába egyem meg. Levágtam a sajtot, és nem értettem miért megy az olyan lassan? Először is azért, mert egy vajazó késsel próbáltam szeletelni, és ha sikerült is, azt egyből megettem, miután újra próbálkozni kezdtem. Ez így ment négy-öt szelet sajttal, mire levettem a kiflit, már nem voltam éhes. Akkor esett le, állt össze bennem a kép, hogy megettem minden hozzávalót és már nem is kívánom a kiflit. Annyi neki... Gondoltam akkor iszok egy pohár kakaót. Kiveszem a kakaót meg a tejet. Kakaó a pohárba, a tejet a SZEKRÉNYBE raktam, a kakaót pedig a HŰTŐBE! Még jó, hogy eszembe jutott, hogy kéne tejet is önteni a poharamba, úgyhogy fordultam vissza a hűtőhöz, mire észrevettem, hogy fordítva raktam el őket... Na mondom remek, nagyon elememben vagyok... És még nincs vége a napnak! Kíváncsian várom, miket fogok még össze bénázni -_-
Az álmommal kapcsolatban meg csak arra vagyok kíváncsi, hogy miért álmodtam már megint a majákkal?
Tegnapelőtt igaz, hogy csak pár percre hunytam le a szemem, de akkor is azt álmodtam, hogy egy hatalmas maja szobornak az arca van előttem, ami szép lassan elkezdett mozogni. Mély, dörgő hangot adott ki magából, valami ismeretlen nyelven, én pedig közeledtem hozzá, tehetetlenül, míg láttam, hogy hatalmas szájával beleszív egy vízipipába és hatalmas füstjét rám leheli. Ennyi volt csupán, de elég ijesztő volt. Ma pedig azt álmodtam, hogy Csabi, meg pár fiú az osztályból/suliból az utcánkban háborúznak. Egy maja törzs támadt ránk, azzal az ürüggyel, hogy mi elloptuk a szent szobrukat. Nem értettem, hogy miről beszélnek, ezért megkérdeztem Csabitól, hogy mit tud a dologról? Mire mondta, hogy valóban elloptuk a totemüket, mert varázserővel bír, és sok betegségtől megvédhetne minket. Én elkezdtem vele üvöltözni, hogy miért ilyen hülye, hogy most egy kicseszett szobor miatt kell meghalnia csomó embernek? Elszaladtam a totemért, ami akkora volt, mint egy kisbaba. Azt szorongatva szaladtam vissza a templomból, és láttam, hogy a többiek még mindig ott harcolnak, de már kezdtek szétoszlani. Éjszaka volt, lementem a járdára és a sötétben haladva igyekeztem elmenni a maják mellett. Csabi jött velem szemben, én kézen ragadtam, hogy magammal rántsam a játszótér felé. Nem értette, hogy mi van, ezért mondtam neki, hogy a ruhámba rajtettem a totemet és gyűljünk össze, hogy megbeszéljük, mi legyen. Mire odaértünk a játszótérre, a szobor elég érdekes alakot kezdett ölteni. Tulajdonképpen nem is alakot, hanem elkezdett puhulni. Olyan volt, mint a gitt. Folyamatosan gyúrni kellett, hogy ne keményedjen vissza. Csabiék meg akarták tartani, én viszont vissza akartam adni a majáknak, hogy ne bántsanak minket és visszamenjenek az otthonukba.
Körülbelül ennyi. Azért is, mert az álmom többi része másról szól, másrészt meg el kell mennem hajat mosni, mert hamarosan indulunk Ricsivel szemináriumra. Na peace, majd még írok!
Először is beengedtem a macskákat, hogy adjak nekik kaját, és hogy utána megkapják a szemcseppjüket. Meg is etettem őket, közvetlen utána ki is engedtem őket... Aztán gondolkoztam el rajta, hogy valami nem kerek... ahha! A szemcsepp. Na mindegy, már nem tudtam őket összefogdosni a kertben.
Aztán a reggeli. Mivel tudom, hogy dorgálást kapok ha nem eszek, erőt vettem magamon és sütöttem magamnak két szál bacon-t és egy kiflit is megpirítottam vajon. Az volt a tervem, hogy szendvicset csinálok, de valahogy nem akart összejönni. Először is azért, mert megettem a szalonnát, amit megsütöttem, miközben a kifli még pirult a serpenyőben. Ok, hülye vagyok, elismerem, akkor gondoltam vágok rá sajtot, hogy azért mégse magába egyem meg. Levágtam a sajtot, és nem értettem miért megy az olyan lassan? Először is azért, mert egy vajazó késsel próbáltam szeletelni, és ha sikerült is, azt egyből megettem, miután újra próbálkozni kezdtem. Ez így ment négy-öt szelet sajttal, mire levettem a kiflit, már nem voltam éhes. Akkor esett le, állt össze bennem a kép, hogy megettem minden hozzávalót és már nem is kívánom a kiflit. Annyi neki... Gondoltam akkor iszok egy pohár kakaót. Kiveszem a kakaót meg a tejet. Kakaó a pohárba, a tejet a SZEKRÉNYBE raktam, a kakaót pedig a HŰTŐBE! Még jó, hogy eszembe jutott, hogy kéne tejet is önteni a poharamba, úgyhogy fordultam vissza a hűtőhöz, mire észrevettem, hogy fordítva raktam el őket... Na mondom remek, nagyon elememben vagyok... És még nincs vége a napnak! Kíváncsian várom, miket fogok még össze bénázni -_-
Az álmommal kapcsolatban meg csak arra vagyok kíváncsi, hogy miért álmodtam már megint a majákkal?
Tegnapelőtt igaz, hogy csak pár percre hunytam le a szemem, de akkor is azt álmodtam, hogy egy hatalmas maja szobornak az arca van előttem, ami szép lassan elkezdett mozogni. Mély, dörgő hangot adott ki magából, valami ismeretlen nyelven, én pedig közeledtem hozzá, tehetetlenül, míg láttam, hogy hatalmas szájával beleszív egy vízipipába és hatalmas füstjét rám leheli. Ennyi volt csupán, de elég ijesztő volt. Ma pedig azt álmodtam, hogy Csabi, meg pár fiú az osztályból/suliból az utcánkban háborúznak. Egy maja törzs támadt ránk, azzal az ürüggyel, hogy mi elloptuk a szent szobrukat. Nem értettem, hogy miről beszélnek, ezért megkérdeztem Csabitól, hogy mit tud a dologról? Mire mondta, hogy valóban elloptuk a totemüket, mert varázserővel bír, és sok betegségtől megvédhetne minket. Én elkezdtem vele üvöltözni, hogy miért ilyen hülye, hogy most egy kicseszett szobor miatt kell meghalnia csomó embernek? Elszaladtam a totemért, ami akkora volt, mint egy kisbaba. Azt szorongatva szaladtam vissza a templomból, és láttam, hogy a többiek még mindig ott harcolnak, de már kezdtek szétoszlani. Éjszaka volt, lementem a járdára és a sötétben haladva igyekeztem elmenni a maják mellett. Csabi jött velem szemben, én kézen ragadtam, hogy magammal rántsam a játszótér felé. Nem értette, hogy mi van, ezért mondtam neki, hogy a ruhámba rajtettem a totemet és gyűljünk össze, hogy megbeszéljük, mi legyen. Mire odaértünk a játszótérre, a szobor elég érdekes alakot kezdett ölteni. Tulajdonképpen nem is alakot, hanem elkezdett puhulni. Olyan volt, mint a gitt. Folyamatosan gyúrni kellett, hogy ne keményedjen vissza. Csabiék meg akarták tartani, én viszont vissza akartam adni a majáknak, hogy ne bántsanak minket és visszamenjenek az otthonukba.
Körülbelül ennyi. Azért is, mert az álmom többi része másról szól, másrészt meg el kell mennem hajat mosni, mert hamarosan indulunk Ricsivel szemináriumra. Na peace, majd még írok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése