Telefejű
Ma is eltelt valahogy ez a nap... és még nincs vége. A hetet rögtön egy biosz tz-vel kezdtük. A szaporodásról meg szülésről volt szó, úgyhogy viszonylag egyszerűen irkáltam be a testrészeket. Valljuk be, többet tud az ember ezekről a mindennapokban, mint az agyalapi mirigyek működéséről. Nóri vicces volt... óra végén szétdobta a lábát, jól maga alá nézett, majd közölte, hogy puskázik... :D Igen, mondjuk ha nem jutott eszébe a méhnyak helye/neve, igen alaposan "magába kellett fordulnia".
Alapjáraton jó kedvem volt a suliban, nem nagyon értek atrocitások. Az egy másik dolog, hogy zsibong a fejem a sok gondolattól. A buszon ülve még ezen is elgondolkoztam, hogy minek gondolkozok ennyit, így egyel több gondolatot hozzácsaptam a már amúgy is szép nagy kupacba felhalmozott gondolatokhoz. Kedves Emberemen is gondolkoztam. Hogy vajon mikor fogok én még egy ilyen számomra tökéletes férfit találni, mint Ő? Szerencsére ma is tudtunk találkozni, még ha csak egy háromnegyed órára is, de nagyon kellett, hogy este el tudjak aludni. Utoljára két napja találkoztunk és majd csak szerdán fogunk legközelebb, szóval muszáj volt beiktatni egy rövid találkát. Örülök, hogy ennyire összhangban vagyunk és hogy nincsen semmi baj köztünk. Remélem nagyon sokáig így marad még, de ez sajnos nem rajtunk múlik. Vagy igen, de az sem lesz örömteljes cselekedet. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy mindenki úgy él, ahogy akar. Mindenki a maga ura és a saját életét igazítgatja döntések sokaságával. Én is ezt tettem, mikor mellette döntöttem és életem egyik legjobb döntése volt. Vagy A legjobb. És a legszebb, hogy ezt minden nap elmondhatom Neki és sosem unja meg. :)
Tegnap meg hohóóó, Imanollal találkoztam :) Végre. Ahogy mondtam, az elmúlt időben nem igazán akart összejönni, mindenféle egyéb okok miatt. És az a helyzet, hogy most is kicsit szomorú vagyok, amiért keresztbe tettem neki. Ő el akart valahova vinni, megmutatni egy helyet, amit már régebben megbeszéltünk, de annyi a tennivalóm, meg feladatom, hogy mondtam neki, ez most nem fog beleférni. Megkértem, hogy jöjjön inkább át és amíg én ügyködök a maszkokkal, addig beszélgessünk. Szerencsére bevállalta így is a találkát, és valóban, sokat mesélt nekem. Ehhez még mindig nagyon ért. Annyira áthatóan tudja átadni a gondolatait, hogy elsírtam magam. De nem zavarta, csak mondta tovább, míg vidámabbra nem kerekedett a történet és én abbahagytam a sírást. Jól esett, hogy megint találkoztunk... És kaptam még egy rózsát :)))
Alapjáraton jó kedvem volt a suliban, nem nagyon értek atrocitások. Az egy másik dolog, hogy zsibong a fejem a sok gondolattól. A buszon ülve még ezen is elgondolkoztam, hogy minek gondolkozok ennyit, így egyel több gondolatot hozzácsaptam a már amúgy is szép nagy kupacba felhalmozott gondolatokhoz. Kedves Emberemen is gondolkoztam. Hogy vajon mikor fogok én még egy ilyen számomra tökéletes férfit találni, mint Ő? Szerencsére ma is tudtunk találkozni, még ha csak egy háromnegyed órára is, de nagyon kellett, hogy este el tudjak aludni. Utoljára két napja találkoztunk és majd csak szerdán fogunk legközelebb, szóval muszáj volt beiktatni egy rövid találkát. Örülök, hogy ennyire összhangban vagyunk és hogy nincsen semmi baj köztünk. Remélem nagyon sokáig így marad még, de ez sajnos nem rajtunk múlik. Vagy igen, de az sem lesz örömteljes cselekedet. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy mindenki úgy él, ahogy akar. Mindenki a maga ura és a saját életét igazítgatja döntések sokaságával. Én is ezt tettem, mikor mellette döntöttem és életem egyik legjobb döntése volt. Vagy A legjobb. És a legszebb, hogy ezt minden nap elmondhatom Neki és sosem unja meg. :)
Tegnap meg hohóóó, Imanollal találkoztam :) Végre. Ahogy mondtam, az elmúlt időben nem igazán akart összejönni, mindenféle egyéb okok miatt. És az a helyzet, hogy most is kicsit szomorú vagyok, amiért keresztbe tettem neki. Ő el akart valahova vinni, megmutatni egy helyet, amit már régebben megbeszéltünk, de annyi a tennivalóm, meg feladatom, hogy mondtam neki, ez most nem fog beleférni. Megkértem, hogy jöjjön inkább át és amíg én ügyködök a maszkokkal, addig beszélgessünk. Szerencsére bevállalta így is a találkát, és valóban, sokat mesélt nekem. Ehhez még mindig nagyon ért. Annyira áthatóan tudja átadni a gondolatait, hogy elsírtam magam. De nem zavarta, csak mondta tovább, míg vidámabbra nem kerekedett a történet és én abbahagytam a sírást. Jól esett, hogy megint találkoztunk... És kaptam még egy rózsát :)))
Megjegyzések
Megjegyzés küldése