A közhelynél is közhelyesebb közhely!
Na végre úgy látszik, hogy sikerült felvenni Imanollal a kapcsolatot. Még ha csak nagyoon kezdetleges és alapkommunikáció is van köztünk, azt sem bánom, már az is sokkal több, mint a semmi. Egyébként a blogon ha nyomonkövetem az összes bejegyzpést, amiben megemlítettem, vagy róla írtam, egész egyszerűen sok stresszem forrása hozzá vezet. Valyon mi lehet vele? Hogy van? Haragszik rám? Mit gondol rólam? Emlékszik egyáltalán rám? Ezek a kérdések merültek fel bennem, míg véget nem érő elméleteket gyártottam és csiki-csukáztam az érzelmi hullámaimmal, hogy hol szerettem, hol nem. Valójában amolyan népmesébe illenénk. Hol volt, hol nem volt... De ami biztos, hogy mindig kitartottam mellette, akárhogy is próbáltak mások lebeszélni, sőt, akárhogy is próbáltam én magamat lebeszélni az önmarcangolásról. Így vagy úgy, de mindig gondoltam rá. Talán nem is baj, hogy ennyi idő eltelt, így legalább van miről beszélni, mesélni. Gondolom az ő élete sem telt eseménytelenül, ahogy az enyém sem.
De minden boldogságom alapja az, hogy jól kezdődött a reggelem. Ép testben ép lélek - lebegett a lelki szemeim előtt tegnap, és tényleg egy olyan kozmetikai és higéniai procedúrán mentem keresztül, hogy a végén százszor frissebben feküdtem le aludni, (mint kellett volna ahhoz, hogy el tudjak utána aludni) mint eddig bármikor. Úgy gondoltam, hogy most én leszek a magam királynője, nekem is kijár egy kis kényeztetés, úgyhogy az afrikából hozott rózsa esszenciából egy kevéske került a fürdővízbe, plusz egy kis mézes tusfürdő, amitől finom illatú és kellemes habtenger vált a "sima" vízből. Aztán az arcomat is hablemosóval, utána tonikkal, majd hidratálóval kényeztettem. Úgy érzetem, mintha a bőröm külön életet élne és magától elkezdett lélegezni. Minden csuda-csuda jó volt, és csalódottan konstatáltam, hogy a pörgős napjaim következtében most egy darabig megint nem lesz ilyesmire késztetésem. De SEBAJ! Reggel bár álmos voltam (ahw, mivel nem tudtam elaludni -.-), és el is késtem a suliból (Sólyom sztem észre se vette), de mégis mindenkire rámosolyogtam, és igyekeztem elérni azt a hatást, mintha egy napocska lennék, és mindenkire rászórom a sugaraimat. Pláne azokra, akik MORCKOMOLY ábrázattal taposták a Károlyi amúgy is hiányos csempézett padlóját. A délutánom még ennél is jobb lesz, és már alig várom, hogy kitegyem a lábam ebből az iskolából. Kezd idegesíteni a fűtés hiánya és a lámpák villódzása...
Egy szó, mint száz: Mosolyogj, sokkal jobb érzés, mint duzzogni!
De minden boldogságom alapja az, hogy jól kezdődött a reggelem. Ép testben ép lélek - lebegett a lelki szemeim előtt tegnap, és tényleg egy olyan kozmetikai és higéniai procedúrán mentem keresztül, hogy a végén százszor frissebben feküdtem le aludni, (mint kellett volna ahhoz, hogy el tudjak utána aludni) mint eddig bármikor. Úgy gondoltam, hogy most én leszek a magam királynője, nekem is kijár egy kis kényeztetés, úgyhogy az afrikából hozott rózsa esszenciából egy kevéske került a fürdővízbe, plusz egy kis mézes tusfürdő, amitől finom illatú és kellemes habtenger vált a "sima" vízből. Aztán az arcomat is hablemosóval, utána tonikkal, majd hidratálóval kényeztettem. Úgy érzetem, mintha a bőröm külön életet élne és magától elkezdett lélegezni. Minden csuda-csuda jó volt, és csalódottan konstatáltam, hogy a pörgős napjaim következtében most egy darabig megint nem lesz ilyesmire késztetésem. De SEBAJ! Reggel bár álmos voltam (ahw, mivel nem tudtam elaludni -.-), és el is késtem a suliból (Sólyom sztem észre se vette), de mégis mindenkire rámosolyogtam, és igyekeztem elérni azt a hatást, mintha egy napocska lennék, és mindenkire rászórom a sugaraimat. Pláne azokra, akik MORCKOMOLY ábrázattal taposták a Károlyi amúgy is hiányos csempézett padlóját. A délutánom még ennél is jobb lesz, és már alig várom, hogy kitegyem a lábam ebből az iskolából. Kezd idegesíteni a fűtés hiánya és a lámpák villódzása...
Egy szó, mint száz: Mosolyogj, sokkal jobb érzés, mint duzzogni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése