Szanaszét
Egy kicsit magamba fordultam. Már nem érzem magam olyan felhőtlenül, mint máskor a suliban. Tudok nagyokat nevetni, de ahogy Nórinak is mondtam, lóg a lábam a levegőbe. (Ezt a kifejezést tőle vettem.) Igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy bizalmatlanul fordulok az emberekhez és hogy milyen megvetéssel nézek azokra, akiket ismerek. Tulajdonképpen nem csináltak semmi rosszat (konkrétan, amúgy biztosan), egyszerűen csak ellenszenves lett a világ. Az álmaim végtelenül furcsák és frusztráltak, a gondolkodásmódom megváltozott és kezdem elveszíteni a fonalat, hogy hol tartottam a harmónia felé vezető úton. Minden nap várom, hogy legyen délután, vagy másnap délután, hogy találkozhassak azokkal a ritka kincsekkel, akik kirángatnak a szürkeségből.
ALAPVETŐEN nincsen semmi bajom, nem bántottak meg szavakkal, nem szidtak le, nem kaptam rossz jegyet, egyszerűen csak azt érzem, hogy kezd idegenné válni az a közeg, amiben eddig jól éreztem magam. És lehet, hogy ez az én hibám, de az is lehet, hogy nem. Tulajdonképpen saját magamat próbálom védeni. A folyamatos hiszti és sértődés, bizonytalanság és vita kezdi elvenni a kedvem a mindennapoktól. Még akkor is, ha ezeknek nem én vagyok a célpontja. De mindegy. Amíg még én magam sem tudom, hogy mivel lett ennyire tele a pohár, addig nem próbálok megoldásokat találni. Addig még átgondolom párszor, hogy mi az, amiért megéri nyugton maradni, és mi az, amitől el kell váljak.
Egyébként a mai keringőpróbával végre befejeztük a koreográfiát. Szerintem nem lesz pofára esés, nagyon jó kis táncot rakott nekünk össze Kriszti és Gee. Az meg, hogy ki mennyit gyakorol, mindenkinek a magán ügye. De ha hetente csak egyszer táncolnak, azt is a próbán, és nem megy, akkor ne másnak rinyáljanak, hanem maguknak. Szerintem.
Hétvégén regenerálódok... Remélem. Valahogy nem fér a fejembe, hogy ilyen sokáig is beteg tudok lenni. Ez nem az én formám. Na de mindegy, az emberek változnak. És én is ember vagyok. Asszem. :D
Egy jó darabig nem találkozom Kedves Emberemmel és ez egy kicsit megpecsételi a hétvégémet. Legközelebb talán kedden találkozunk és az borzasztó messze van. És még az sem biztos. Sőőőőőt, jut eszembe, biztos, hogy nem találkozunk akkor. Fellépésem lesz... FCK! Na megyek és a kardomba dőlök. Tschüss!
ALAPVETŐEN nincsen semmi bajom, nem bántottak meg szavakkal, nem szidtak le, nem kaptam rossz jegyet, egyszerűen csak azt érzem, hogy kezd idegenné válni az a közeg, amiben eddig jól éreztem magam. És lehet, hogy ez az én hibám, de az is lehet, hogy nem. Tulajdonképpen saját magamat próbálom védeni. A folyamatos hiszti és sértődés, bizonytalanság és vita kezdi elvenni a kedvem a mindennapoktól. Még akkor is, ha ezeknek nem én vagyok a célpontja. De mindegy. Amíg még én magam sem tudom, hogy mivel lett ennyire tele a pohár, addig nem próbálok megoldásokat találni. Addig még átgondolom párszor, hogy mi az, amiért megéri nyugton maradni, és mi az, amitől el kell váljak.
Egyébként a mai keringőpróbával végre befejeztük a koreográfiát. Szerintem nem lesz pofára esés, nagyon jó kis táncot rakott nekünk össze Kriszti és Gee. Az meg, hogy ki mennyit gyakorol, mindenkinek a magán ügye. De ha hetente csak egyszer táncolnak, azt is a próbán, és nem megy, akkor ne másnak rinyáljanak, hanem maguknak. Szerintem.
Hétvégén regenerálódok... Remélem. Valahogy nem fér a fejembe, hogy ilyen sokáig is beteg tudok lenni. Ez nem az én formám. Na de mindegy, az emberek változnak. És én is ember vagyok. Asszem. :D
Egy jó darabig nem találkozom Kedves Emberemmel és ez egy kicsit megpecsételi a hétvégémet. Legközelebb talán kedden találkozunk és az borzasztó messze van. És még az sem biztos. Sőőőőőt, jut eszembe, biztos, hogy nem találkozunk akkor. Fellépésem lesz... FCK! Na megyek és a kardomba dőlök. Tschüss!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése