Hülyegyerek

Iwiw-en felkeresett egy srác. Akivel tavaly ilyenkor volt "valami", ami tulajdonképpen nem volt semmi. Nekem nem jött be és kész. Erre most egy hónapja körülbelül írt, hogy beszélgessünk. Mondom ok, beszélgessünk. Mire erre válaszolt, eltelt egy hét, és mondta, hogy inkább találkozzunk. Erre közöltem vele, hogy nincsen időm. Majd ír egy olyat, hogy "jó, akkor látom nem akarsz találkozni". Mondtam én ilyet? Nem! Utálom az önsajnáltatás ilyen formáját, egyszerűen kifordul tőle a gyomrom. Pláne egy fiúnál, hát hogy néz ez ki? Erre nem válaszoltam neki, mire a húgommal üzente meg, hogy legyek kedves és válaszoljak. Oké, válaszoltam, elmondtam neki a véleményem a durcás fiúkról, mire közölte, hogy nem muszáj az önsajnálatról beszélgetni, vevő más témára. Kiráááály! Mondtam, hogy akkor beszéljük meg a jövőhét hétvégét, mert a mostani már tele van (volt). Na várom, várom, várom, semmi... Erre írtam neki, hogy a jövőhét hétvége már betelt időközben, mert nem vártam meg míg kitalálja, hogy ugyan neki mikor esedékes a találkozó, erre csak annyit írt, hogy erre nem tud mit írni.

Na ez mi a szzzzz.......? Szerintem elég világosan fogalmaztam, hogy találkozhatunk, HA nem sajnáltatja magát, hajlandó vagyok beszélgetni, nyitni, de csak egy mértékig. Egyrészt, mert tökre nincs időm pasizni, azt meg úgy remélem, hogy nem arra gondolt, hogy egy gyors numera vagyok és elég egy-két éjszaka, másrészt meg nem is tetszik, nem fogott meg benne semmi, már tavaly sem, idén sem fog, akkor miért én érezzem magam szarul, hogy nem képes egy hét alatt kitalálni, hogy mikor "beszélgessünk egy jót"? Fel nem tudom fogni egyesek logikáját. Azt hiszem eljött az a pont, amikor már nem is kommentálok semmit. Ha nem tud mit mondani, akkor én sem... Cső.