Baba eső

Ahogy tegnap is, ma is kisbabákkal álmodtam. Habár tegnap anyukám volt terhes, ma én voltam, deeeeee ő a mellettem lévő szülőszobában volt, tehát megint sikerült teherbe esnie... Gyönyörű szép kisfiam született, olyan volt, mint egy sötét szépség, ugyanis picit sötétebb árnyalata volt a bőrének és sötétbarna szeme volt, meg majdhogy nem fekete pihe haja. Nem sokat gondolkoztam rajta, hogy mit kéne tennem, kézbe vettem és átöleltem, ami egy olyan felszabadult pillanat volt, hogy még szinte most is érzem. Aztán elkülönítettek tőle, mert sinkcsont törésem volt, ami eléggé fájt. Amikor külön szobába vittek, kértem a nővért, hogy hozzák ide nekem a gyermekemet, mert erre igényt lehetett tartani külön költségért, vagy mi a rák... De mindig elfelejtett szólni a fődoktornak, én meg egyre dühösebb lettem rájuk, mert nagyon hiányzott a kicsikém.

Szóval tegnap is, ma is szülések voltak álmomban. Azt hiszem, hogy tombolnak bennem a hormonok. Igen, ez így egy kicsit keményen hangzik, de ez van. Ha már nőből vagyok és a természet az anyaság érzésével "sújtott" le rám, hagy ne kelljen magam elől bujkálnom. Habár évek óta vannak ilyesfajta álmaim, az idő haladtával egyre sűrűbben, az biztos, hogy még egyszer sem volt apja a szerencsétlen kölöknek. Persze ahogy a jelenlegi helyzetemet elnézem, egy darabig még nem is lesz, és az álmom sem fog materializálódni. 19 éves kalandra vágyó lányként amúgy sem érzem megfelelőnek az időzítést, ráér még. Bár az is igaz, hogy mindig is fiatal anyuka akartam lenni. Így most akármennyire is vagyok szingli, vagy tudom is én hogy hívják ezt az állapotot, éveken belül össze kell magam szedni és megvalósítani az álmaimat, mert különben azt veszem észre, hogy ott ücsörgök 28 évesen egy székben, elvégeztem valami főiskolát, munkába állnék, bekerülnék egy mókuskerékbe, és lecsúsztam arról az elvárásról, amit én állítottam fel magamnak.

Deeee addig még élem a "stresszmentes", gyereksírástól mentes életemet és másokban keresem a boldogságom.