- tamazonasz -

Őszintén szólva cseppet sem lepődnék meg, ha bejelentenék a tévébe, hogy eljött a világ vége. Én valahogy így képzelem. Egy nagy tornádó, mindent elsöprő szél és eső, végtelen mennyiségű víz... És kész. Vége. Valahogy békésebb lenne, minthogy eljönnek a földönkívüliek és kizsigerelik az embereket, ahogy azt mostanában a mozikban nyomatják orrba-szájba. De őszintén... az időjárás meg van bolondulva!!! Annyi vihar volt idén nyáron, hogy már számon sem tudom tartani. És nem az az 5 perces nyári zivatar, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, neeem... Ezek hatalmas, hosszú, és brutálisan kemény viharok. Mondjuk ha nem lenne itt jóanyám, aki megmondja nekem a frankót, simán kimentem volna az utcára... Sőt, be akartam menni a városba, jobb híján elázom, de semmi más akadályozó tényezőt nem láttam erre az "akciómra". De persze anyám elkezdett pampogni, hogy vizes leszek, vizesen ülök majd a buszon, és hiába győzném meg arról, hogy engem ez nem érdekel, már csak az is frusztrálna, ah...

Vannak olyan álmok, amiket nagyon nem szeretnék kitörölni a szememből. Ilyenkor elmarad a kellemes nyújtózkodás az ágyban, elmarad a jól megkívánt ásítozás, elmarad a "jó reggelt mindenkinek" kimondása, mert egyszerűen nem akarom, nem vagyok hajlandó elengedni az álmom valósságát. Ez a reggel is ilyen volt. Nem akartam elengedni a boldogságom. Álmomban Horvátországba utaztunk a családdal, és nem tudom hogyan, de Balázs is jött velünk. Eleinte megvolt köztünk az a feszültség, ami a való világban is jelen van, tehát nem beszéltünk egymással, tulajdonképpen kerültük is egymás társaságát. De aztán elkezdtünk beszélgetni. Boldogan konstatáltam, hogy nincs zavarban a közelemben, és hogy szívesen beszél velem. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már-már intim érintéseket intézett felém. De csak apró mozdulatokkal, mint hogy hozzáért a keze az én kezemhez, vagy átkarolta a derekam, és én olyan felszabadult lettem hirtelen, hogy még az sem zavart, hogy elfelejtettem bepakolni a fürdőr...

Igen érdekes belegondolni, hogy az ember terhesen (leginkább nő) milyen sok mindenen gondolkozik el olyan mélyen, mint ahogy azt nem állapotosan nem tenné. Az én fejem is tele van mindenféle fura gondolatokkal. Felelősségteljesség? Magabiztosság? Anyagi háttér? Egészség? Kitartás? Annyi minden van, amit tisztázni kell magunkkal kapcsolatban, hogy az a röpke 9 hónap aligha elég mindezek átgondolásához. Nekem ugyan ne mondják, hogy van olyan ember, aki ennyi idő alatt személyiségfejlődést tud produkálni. Vagyis hogy ennyi mindenben: Azt megértem, hogy aki előre eltervezi a terhességet, annak van ideje felkészülni rá, de amikor az van, hogy "hoppá, gyerekem lesz", nincs olyan sok időd. Akik csak így belepottyannak mindennek a közepébe, sokkal nehezebb helyzetben vannak. És nem azért, mert csupán 18 éves vagy, hanem mert ott van az iskola, a továbbtanulás, a barátok, a szülők, akik "jaj, mit szólnak hozzá?", meg minden egyéb. Még csak azt sem lehet mondani, hogy elé...

Sziasztok! Na, többszöri nekifutásra végre sikerült rávenni magam, hogy letegyem a popsim és elkezdjek blogot írni. Hazudtam. Igazából már többször elkezdtem, de valahogy egyszer sem tudtam semmi érdemlegeset leírni. Így most tele van a kezelőpultom automatikusan mentett piszkozatokkal, amiket mindjárt ki is törlök. A vicces az, hogy még mindig nincs semmi, ami olyan eget rengetően nagy újság lenne. A napjaim elkallódnak, igyekszem a lehető legjobban kihasználni az időmet, nem punnyadni egész nap. Ha épp nem csinálok semmit, akkor az azért van, mert vagy alszom, vagy zongorázom (ja, nálam már ez is semmi kategóriába tartozik? lol ). Amúgy még mindig küszködök a felfázással, szerencsére már csak annyira, ami nem gátol meg a minden napi cselekményeimben. Csak azért mégis érzem... Alex és Csabi még nem jönnek haza egy darabig, egye fene a jó dolgukat ott Horvátországban:) Ez viszont azt jelenti, hogy még egy jó darabig nem látjuk egymást. Szerencsére elég gyakran beszélün...

A buszon láttam egy lányt. És gyönyörű volt! Komolyan! Szép hullámos, szőke haja fel volt tűzve kontyba, csinos arcán finom bababőr, szép vonások, csinos alak, makulátlan kinézet. Irigykedhettem volna rá, hogy ő mondhatni tökéletes, én pedig majdnem tele vagyok kifogásolható tulajdonságokkal. Tulajdonképpen semmi nincs rajtam, ami nekem tetszene. Elfogadom, mert elfogadtam, mert el kellett fogadnom, de ez nem azt jelenti, hogy tetszik. És mindezek ellenére, felszállt ez a lány, és még sem irigykedtem rá. Valahogy úgy éreztem, hogy nem venne rá a lélek korán reggel ilyen szép kontyot feltűzni a hajamba. És valamiért reggel hatkor nem lenne kedvem precízen szemhéjtussal kifesteni a szemem, de őszintén szólva azt se nagyon viselném el, ha a nap 24 órájában matyóhímzéses, csipkés, finom anyagú ruhákban kellene vonuljak, mint egy dáma, mert akkor az az alap lenne, hogy nem ülök le a buszon, nehogy meggyűrjem a ruhám, vagy összekoszoljam. Az ilyen lányok csak divatból igényesek, belül az...

Ahogy ma reggel ballagtam haza, furcsa gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Akármilyen együgyűnek tűnik az elmélet (habár az ötletet egy járólap adta), mégis mindennel megtaláltam az összhangot, már hogyha az én életemet és a haza fele vezető utamat össze lehet hasonlítani. A kettő közötti párhuzam akkor kezdődött, mikor leszálltam az Örsön a troliról. Büszkén néztem előre, kijelöltem a kívánt célt, amit el akartam érni, aztán hirtelen beleléptem egy gödörbe. Tulajdonképpen nem volt az gödör, csupán egy hiányzó járólap, amiben azért mégis sikerült kicsit meghúznom a bokám. Elképedve figyeltem meg, hogy ez milyen sokszor fordul elő velem. Mindig ez van. Ha kitűzök magamnak egy célt, óhatatlanul is belelépek egy-két gödörbe. Ami attól függően, hogy milyen mély, vagy milyen szerencsétlenül lépek oda, tud meglepetéseket okozni, általában: fájdalmat. Már amennyire a fájdalom meglepetés tud lenni... Gyorsan összeszedtem magam, és mintha mi se történt volna (nem MISE!), sétáltam...

Azt hiszem találtam magamnak egy új "kedvenc" számot (itt a kedvenc azért "kedvenc", mert sok ilyenem van, és ugye akkor már elvileg nem lehet kedvenc...) ((nem pedig irónia végett))!!! A lényeg, hogy ma már meghallgattam csomószor és azt hiszem holnap is, meg azután is meg fogom. Míg meg nem unom :) Ma est e jó dolgom lesz. Egyrészt megyünk Ligetbe a barátaimmal, másrészt meg "......." (nem publikus). Ami viszont kicsit visszahúzza a kedvemet, az a ma éjszaka volt. Na persze nem az egész..., de amikor próbáltam elaludni, csúnya kudarcba fulladt a tervem. Ha pedig nagy nehezen sikerült is, rémálomra keltem fel. Mindkétszer kihúzott a csávából Kedves Emberem, bár a második rémálomnál aludt elvileg, amikor felkeltett. Nem baj, legalább felébresztett, nekem pedig erre volt szükségem. Nem tudom emlékszetek-e még, de mondtam egyszer, hogy borzalmas érzés az, amikor a valóság, és az álom keveredik. Pontosabban összefolyik. Na most pont ez volt a helyzet...

Ma éjszaka is jó sok mindent összeálmodtam. :) Érdekes, hogy mindenhez hozzá tudom társítani a valóságot. Minden kis történésnek jelentősége van, minden részlet mutat valamire, ami számomra fontos is lehet. Olyan dolgok történnek, amiket érdemes átgondolnom, mert a tudatalattimat piszkálják. Van, ami miatt aggódom. Van olyan is, ami csupán egy múltbeli emlék vetülete az álmaimra, van olyasmi, amit szeretek csinálni, ezért jelent meg, és így tovább... Nem tudom igazából, hogy ezek az "Álmos könyvek" mire jók. De ha valaki józan ésszel gondolkozik, igen hamar rájöhet, hogy az álmunk nem szól másról, mint a múltról és a jelenről. Akár úgy is tűnhet, hogy a jövőbe látunk, kiöltözve egy elegáns gálán, csábító partnerrel az oldalunkon, vagy magas hegyekben kirándulva, de kérdem én: Miért gondolják, hogy ez a jövőt mutatja? Ezek csupán a vágyaink, életcéljaink, amik a múltban fogalmazódtak meg, és a jelenben motiválnak. Nincs azzal baj, ha valaki úgy állítja be az álmait, mint a jöv...

Hát úgy alakult, hogy ma is felébredtem... Amit mondjuk csodálok, azok után, amiket már megint összeálmodtam. Most komolyan, nem írom le... annyira lefárasztanak, hogy már nagyon unom őket. Ráadásul a sablon téma... Vagy összejövök valakivel, aki nem is létezik, vagy Imanol zaklat a hülyeségeivel. Na, a mai éjszaka egy tökéletes példa volt erre, ugyanis mindkettő megjelent az álmomban. Imanolnak menyasszonya volt, és úgy voltak mindenféle konfliktusaink, beszélgetéseink, nem is ragoznám tovább, a másik álmomban meg egy ismeretlen szőke sráccal jöttem össze, aki még csak nem is tetszett nekem. Ennyi. Robi azt mondta, nem tettem még túl magam Imanolon. Lehet. Van benne valami, bár minden ellene szól. Én szakítottam vele, mert már nem szerettem, azóta volt már pár barátom, olyan is, kettő is, akiket nagyon nagyon szerettem. Sőt, ezidáig még csak nem is gondoltam rá, pár hónapja kezdett el pörögni rajta az agyam, és fogalmam sincs, hogy miért? A saját szabályaim ellen mentem, pontosan megv...

Azt hiszem, nekem megint (!!!) sikerült felfáznom. Ha ezt így folytatom, lassan kezdhetek gyűjteni az "Eladó gyermekek" rovat előfizetésére. Viccen kívül nem tudom, hogy hogy a fenébe fáztam fel? Mindig felöltöztem, ha hidegebb volt, az meg nem hiszem, hogy medencézésnél történt volna... Bár akkor sem volt már olyan meleg, de nem voltunk kint sokáig, legalábbis vizesen nem. Azt hiszem, jobban kéne vigyáznom. Bee azt mondta, hogy ez ellen már csak azt lehet tenni, hogy amikor látom, hogy ilyen idő van, kicsit meg kell emelnem a c-vitamin dózisomat. Esetleg hozzácsapok még egy omega3-at meg egy echinacia-t is, a biztonság kedvéért... Nem gondoltam volna, hogy ilyen ramaty állapotba kerül valamikor az immun-rendszerem. Régen nagyon ritkán voltam beteg, mostanában meg szinte minden héten történik valami. Jó, igaz, hogy nem mindig beteg vagyok, de ha nem immun baj, akkor bevágom a lábam, ínhüvelygyulladásom van, stb... Szóval érthető nem?:D Kész szerencsétlen vagyok. De ami nem öl...

Ahogy telnek a napok, hónapok, egyre gyakrabban tekintgetek ki a busz ablakán, a Gyöngytyúk utcánál, hátha felszáll Imanol. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnék hozzá, ha esetleg egyszer ez a rejtett kis vágyam beteljesülne. Valószínűleg ott kapnék szívrohamot. Emlékszem, egyszer Laurával mentünk suliba reggel, amikor egy srác felszállt a buszra a Hősöknél. Csak oldalról meg hátulról láttam, de még profilban is hajszál ugyan olyan volt, mint Imanol. Akkor ezt el is hittem, és jóformán sokkot kaptam. Laura nézte, hogy mi a bajom, mert lesápadtam, levert a víz, és remegtem, mint a nyárfalevél. Nem tudom pontosan, hogy mi zajlott le bennem, de olyan szintű izgalom vette úrrá a testemet, hogy olyat még soha nem éreztem. Keveredve a félelemmel, és a reménykedéssel (amit nem tudok hova tenni). Borzasztó érzés volt. De néha úgy kívánom, bárcsak egyszer, de tényleg, csak egyszer látnám őt. Testközelben persze, nem képekről. A nappaliban még mindig kivetíti az elektromos képkeret a közös képeink...

Hogyha ember lennék, valószínűleg már nem élnék. Olyan nincs, amilyen most van. Kész. Miért? Csak.  Tegnap Csabiékkal elmentünk a Soterbe egy jó kis szőlő-mentára. Rajmit felvettük, aztán mentünk tovább a Zöld Gyémántba. Obi már ott várt minket. Nagyon örülök, hogy megint együtt voltunk így páran, szeretem az ilyen alkalmakat. Jól érezem magam velük. Volt egy laza óra, amikor kicsit elkedvtelenedtem a társaságtól, de ennek semmilyen oka nem volt, egyszerűen csak ilyen hangulatom volt. Még korábban Norbival elmentünk egy közeli kocsmába biliárdozni, ott megittam két sört, szóval este csak egyet ittam, meg kóláztam. Light-osra vettem a figurát. :) Persze nem kólában, mert azt utálom, túl sok benne az aspartam. Azon voltunk, hogy minél később menjünk haza, hogy Obinak ne kelljen lefeküdnie aludni. Ugyanis ő 5-kor kelt, leutazott Balatonra. Jó neki... :) Én is mennék, de idén nyáron nem jött össze. Viszont csomó minden más összejött, szóval nem vagyok elégedetlen! ...

Valaki elmagyarázná nekem légyszi, hogy mi a nyavalya a Facebookon ez a "feliratkozók" című button? Mert oké, el tudom olvasni, ami oda van írva, hogy ezek az emberek nyilvánosan feliratkoztak az adatlapomra, de ez mégis mit jelent? És mi értelme van ennek?  Egyébként abból a felindulásból, hogy álmomban igen jól jártam rulett téren, úgy döntöttem, hogy életemben először beteszem a lábam egy kaszinóba, és ha másért nem is, csak azért kipróbálom, hogy elmondhassam magamból, már volt dolgom vele ;) Jó, ez egy kicsit furán hangzik, de tudjátok, akinek a szerelmi élete nincs a toppon, az szerencsést a szerencsejátékokban.  Ez valószínűleg abból a tényből ered, hogy még álmomban sem tudok szabadulni néhány számomra igen fontos személytől. Tomi is benne volt az álmomban, nem akartam elengedni. Tudom, hogy megint ki fog menni külföldre, és bánt, hogy nem tudok róla semmit. Nem akarom keresni, mert kerestem, és mivel nem írt vissza, nem fogom a fülét rágni, hogy vegyen már t...

Olyan rossz volt ma felkelni... Álmomban végre rátaláltam az igazira, és ez annyira feldobott!! :D De képzeljétek, nem láttam az arcát. Még csak azt sem tudom, hogy milyen színű a szeme. A bőre egy kicsit kreolos volt, de csak enyhén, olyan épphogy napbarnított, középbarna haja volt, és valamivel magasabb nálam, nem sokkal, max 10-15 centivel. Csak hogy kellemesen fel tudjak rá nézni, ne kelljen kitörnöm a nyakam. És meleg volt a felsőteste, amikor hozzábújtam. De nem csak simán hozzábújtam, egyszerűen úgy öleltem, mintha attól félnék, bármelyik pillanatban elvehetik tőlem. Nem beszéltünk, nem kellett a beszéd, valahogy úgy találtunk egymásra, ahol csak feleslegesek lettek volna a szavak. Ő volt a tökéletes, de tényleg nem láttam az arcát. Egyszerűen olyan mértékű szerelmet éreztem akkor, mint amit itt a való világban még soha. Ha rá gondolok, még mindig bepörög a szívem, és sajnálom, hogy egy álomképben kell őt őriznem. Ott nem engedtem el, szorosan magamhoz öleltem, ő pedig ugyanúgy ...

A mai nap elég tanulságos volt számomra. Az előző bejegyzésemben annyira kifakadtam, hogy észre sem vettem, hogy olyasmit írok, amivel esetleg megbánthatok másokat. Ráadásul a barátaimat. Bár semmi sértő dolgot nem írtam (véleményem szerint), de mégis másként csapódhat le az az információ egy egészen más személyiség típusú emberben, mint bennem. Az egész nem arról szólt, hogy letorkolljak másokat, azt a még azt megelőző bejegyzése szántam, mikor a telefonos butaságokról beszéltem. Most nem így akartam. Egyszerűen csak arról van szó, hogy időnként a bennem felgyülemlett negativitás is kirobbanhat. A szomorú az egészben csak az, hogy ezek javában nem az én problémáim. Olyan dolgok miatt érzem, hogy keserű a szám íze, amihez nekem nem sok közöm van, maximum egy hallgatóként, egy társként csöppentem bele a közepébe. Nagyon szentimentális vagyok, empatikus beállítottságú, ezért hamar magamra tudom venni mások lelki ruházatát. És nem baj. Még sem panaszkodom amiatt, hogy néha kifakadok, nem ...

Eszméletlenül fájdalmas éjszakán vagyok túl. Mondják, hogy a szülési fájdalom a legkegyetlenebb érzés. Na ezt azért nem hiszem, de tény, hogy nagyon fáj. Nem mintha tudnám, nem szültem még, és a ma estit sem azért hoztam fel hasonlat képpen, mert gyereket hoztam a világra, csak benne vagyok a periódusomban, ezért most rendkívül frusztrált és fáradt vagyok, fáj a hasam és csöppet elszállt a kedvem úgy kb mindentől. Sok minden van, amit nem értek. Egyik barátnőm ezt mondja, a másik azt, aztán az a baj, hogyha szólok, aztán az a baj, ha nem, aztán én miért nem tudom ezt, miért nem tudom azt, mit gondolhat most rólam, és ugyanígy visszafele is, lassan már készülök eldobni a maradék agyamat is, akkor legalább foghatom a tudatlanságom arra, hogy fogyatékos vagyok. Nem szeretnék bagolykodni, ahogy Hermione mondta anno a 3. részben. De azt sem szeretném, hogy folyamatos lelkiszemetes legyek. És itt most nem arról van szó, felhívnám mindenki figyelmét, hogy nem hallgatom meg a problémákat, mert...

Amit mostanában észrevettem, hogyha nem vagyok telefon, vagy számítógép közelben, akkor gyakorlatilag megszűntem létezni mások számára. Pedig annyira szerintem nem nehéz figyelni egy kicsit, hogy "jjjjaaaa, mintha azt mondta volna, hogy nem lesz itthon, táborozik..." Igen, ez az a pillanat, amikor megnyugodhat a szíve. A következőnek pedig ennek kéne lennie: "Na, nem is zaklatom tovább, felesleges tovább hívogatnom." Igen, bizony, ez egy bölcs gondolat. Hagy ne kelljen már a fülemre nőtt telefonnal íjásznom. Légyszi... Ami pedig a logikusabb embereknek leesik, esetleg így hangozhat a fejében: "Ha eddig nem vette fel, pedig már vagy 7x hívtam, lehet, hogy továbbra sem fogja. Na, majd visszahív, ha úgy akarja." BRAVOOOOOO! Zsenikém, hagy tapsoljalak meg, beletrafáltál a lényegbe!!! Ha majd akarlak, visszahívlak. Ha nem akarlak hallani, akkor nem, és még csak fel se fogom venni továbbra sem. Sőt, ha esetleg felmerülne a kérdés, hogy miért nem veszi fel, lehet...