Mindig eltűnök...
Amit mostanában észrevettem, hogyha nem vagyok telefon, vagy számítógép közelben, akkor gyakorlatilag megszűntem létezni mások számára. Pedig annyira szerintem nem nehéz figyelni egy kicsit, hogy "jjjjaaaa, mintha azt mondta volna, hogy nem lesz itthon, táborozik..." Igen, ez az a pillanat, amikor megnyugodhat a szíve. A következőnek pedig ennek kéne lennie: "Na, nem is zaklatom tovább, felesleges tovább hívogatnom." Igen, bizony, ez egy bölcs gondolat. Hagy ne kelljen már a fülemre nőtt telefonnal íjásznom. Légyszi... Ami pedig a logikusabb embereknek leesik, esetleg így hangozhat a fejében: "Ha eddig nem vette fel, pedig már vagy 7x hívtam, lehet, hogy továbbra sem fogja. Na, majd visszahív, ha úgy akarja." BRAVOOOOOO! Zsenikém, hagy tapsoljalak meg, beletrafáltál a lényegbe!!! Ha majd akarlak, visszahívlak. Ha nem akarlak hallani, akkor nem, és még csak fel se fogom venni továbbra sem. Sőt, ha esetleg felmerülne a kérdés, hogy miért nem veszi fel, lehet tippelni.
1: Haragszik rám -> Ez esetben majd megbékélek, és visszahívom. Vagy nem, de akkor nem mindegy??!
2: Nem ér rá -> AKKOR ELÁRULNÁD, HOGY MI A F*ÉRT KELL NONSTOP HÍVOGATNI???
3: Történt vele valami, naaaagyon rossz -> Újabb alpontok, lehet próbálkozni hugicánál, legjobb barátoknál, szülőknél, hogy megérdeklődjék, élek-e, vagy halok? Vagy épp a kettő között lebegek egy lélegeztető gépen.
Na azt hiszem, erről ennyi, nem is firtatnám tovább. A lényeg, hogy nem szeretem a butaságokat. Mármint nem a vicces butaságokat, hanem az ilyen ostoba butaságokat. És nem szeretem a telefonokat sem, a facebookot sem, a blogot sem, az e-maileket sem, az msn-t sem, a skyp-ot sem, és semmit sem, ami ilyen lebutított, tömegbolondító, agymosó kütyü. Ennek ellenére 100%-os felhasználója vagyok én is, teljesen idomultam a tömeghez, én is részt veszek ezekben, legyen hát épp elég baj, hogy fogom a fejem, milyen hülye vagyok, nehogy még plusz stresszt is a nyakamba akasszanak.
Amúgy táborban voltam, ami nagyon tetszett. Imádom a Marton-szállást, amolyan második otthonom. Sajnos nagyon ritkán vagyok ott, évente egyszer-kétszer, de szeretem az ott lévőket, élőket... Meg olyan nyugodt a hangulat is, nincs semmi felesleges zaj, csak a szél, a madarak, a lovak patáinak dobogása és a bogarak zümmögése. Azt meg kifejezetten imádom, hogy nem használunk semmi elektromos kütyüt, mint pl a TELEFONT!!! (csak ritkán:) ) Amúgy sincs ott térerő. Megismerkedtem pár emberrel, valakivel jobban, valakivel kevésbé, csináltunk vicces dolgokat, ugráltunk a nagy vihar után összegyűlt sáros vízbe, majdnem meztelenül, csúszkáltunk a pocsolyákban, a sárban lefelé a domboldalról, dobáltuk egymást a leesett jégdarabokkal, esténként jókat röhögtünk, istállót takarítottunk, íjásztunk az erdőben, stb... Volt, hogy éjszaka mentünk túrázni, amikor is sacc/kábé 3-4 másodpercenként csapkodtak a villámok, nem egy mellettünk csapott le a mezőn. Szóval lényeg a lényeg, nagyon jól éreztem magam, még akkor is, ha az első egy-két nap szörnyen unalmas is volt számomra (mivel még nem ismerkedtem).
Azt hiszem, az egyik legjobb nyaramat fogom a hátam mögött hagyni idén. Rengeteg program, bulik, házibulik, kocsmázás, barátokkal lógás, még munka is van dögivel, különórákra járok, stb. Mozgalmas lesz, az biztos! :-)
1: Haragszik rám -> Ez esetben majd megbékélek, és visszahívom. Vagy nem, de akkor nem mindegy??!
2: Nem ér rá -> AKKOR ELÁRULNÁD, HOGY MI A F*ÉRT KELL NONSTOP HÍVOGATNI???
3: Történt vele valami, naaaagyon rossz -> Újabb alpontok, lehet próbálkozni hugicánál, legjobb barátoknál, szülőknél, hogy megérdeklődjék, élek-e, vagy halok? Vagy épp a kettő között lebegek egy lélegeztető gépen.
Na azt hiszem, erről ennyi, nem is firtatnám tovább. A lényeg, hogy nem szeretem a butaságokat. Mármint nem a vicces butaságokat, hanem az ilyen ostoba butaságokat. És nem szeretem a telefonokat sem, a facebookot sem, a blogot sem, az e-maileket sem, az msn-t sem, a skyp-ot sem, és semmit sem, ami ilyen lebutított, tömegbolondító, agymosó kütyü. Ennek ellenére 100%-os felhasználója vagyok én is, teljesen idomultam a tömeghez, én is részt veszek ezekben, legyen hát épp elég baj, hogy fogom a fejem, milyen hülye vagyok, nehogy még plusz stresszt is a nyakamba akasszanak.
Amúgy táborban voltam, ami nagyon tetszett. Imádom a Marton-szállást, amolyan második otthonom. Sajnos nagyon ritkán vagyok ott, évente egyszer-kétszer, de szeretem az ott lévőket, élőket... Meg olyan nyugodt a hangulat is, nincs semmi felesleges zaj, csak a szél, a madarak, a lovak patáinak dobogása és a bogarak zümmögése. Azt meg kifejezetten imádom, hogy nem használunk semmi elektromos kütyüt, mint pl a TELEFONT!!! (csak ritkán:) ) Amúgy sincs ott térerő. Megismerkedtem pár emberrel, valakivel jobban, valakivel kevésbé, csináltunk vicces dolgokat, ugráltunk a nagy vihar után összegyűlt sáros vízbe, majdnem meztelenül, csúszkáltunk a pocsolyákban, a sárban lefelé a domboldalról, dobáltuk egymást a leesett jégdarabokkal, esténként jókat röhögtünk, istállót takarítottunk, íjásztunk az erdőben, stb... Volt, hogy éjszaka mentünk túrázni, amikor is sacc/kábé 3-4 másodpercenként csapkodtak a villámok, nem egy mellettünk csapott le a mezőn. Szóval lényeg a lényeg, nagyon jól éreztem magam, még akkor is, ha az első egy-két nap szörnyen unalmas is volt számomra (mivel még nem ismerkedtem).
Azt hiszem, az egyik legjobb nyaramat fogom a hátam mögött hagyni idén. Rengeteg program, bulik, házibulik, kocsmázás, barátokkal lógás, még munka is van dögivel, különórákra járok, stb. Mozgalmas lesz, az biztos! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése