Édes -> Negédes -> Nem édes

A buszon láttam egy lányt. És gyönyörű volt! Komolyan! Szép hullámos, szőke haja fel volt tűzve kontyba, csinos arcán finom bababőr, szép vonások, csinos alak, makulátlan kinézet. Irigykedhettem volna rá, hogy ő mondhatni tökéletes, én pedig majdnem tele vagyok kifogásolható tulajdonságokkal. Tulajdonképpen semmi nincs rajtam, ami nekem tetszene. Elfogadom, mert elfogadtam, mert el kellett fogadnom, de ez nem azt jelenti, hogy tetszik. És mindezek ellenére, felszállt ez a lány, és még sem irigykedtem rá. Valahogy úgy éreztem, hogy nem venne rá a lélek korán reggel ilyen szép kontyot feltűzni a hajamba. És valamiért reggel hatkor nem lenne kedvem precízen szemhéjtussal kifesteni a szemem, de őszintén szólva azt se nagyon viselném el, ha a nap 24 órájában matyóhímzéses, csipkés, finom anyagú ruhákban kellene vonuljak, mint egy dáma, mert akkor az az alap lenne, hogy nem ülök le a buszon, nehogy meggyűrjem a ruhám, vagy összekoszoljam. Az ilyen lányok csak divatból igényesek, belül azonban nem. Bármiben le merném fogadni, hogy egyiknek sem jut eszébe, hogy a csinos kis feneke olyan ülésen ül, amibe már isten tudja hány csöves dörgölte bele aaaaaa... hát sok mindent! Én még egyszer sem láttam, hogy bárki vitt volna magával valami kendőt, amire ráül a buszon (Jó, hát elég hülyén nézne ki). De saját meglátásom szerint (és eddigi tapasztalataim szerint), ezeknek a Díváknak a nagy része aligha hordozza magával az IQ-ját a retikülében. Mégis olyan szerencsések, hogy senkit nem érdekel a butaságuk, mert elnézik nekik, mert aranyosak. Én is szeretnék ilyen aranyos lenni... ELLENBEN! Emelem kalapom azok a lányok előtt, akik szépek is és okosak is. Én komolyan felnézek azokra, akik gyönyörűek, igényesek, kedvesek és mindezt nem használják ki, hanem tanulnak, okosodnak, magabiztosak és nem rombolják le mások önbecsülését.