Tele van a töke leve, had locsollak meg most vele

Eszméletlenül fájdalmas éjszakán vagyok túl. Mondják, hogy a szülési fájdalom a legkegyetlenebb érzés. Na ezt azért nem hiszem, de tény, hogy nagyon fáj. Nem mintha tudnám, nem szültem még, és a ma estit sem azért hoztam fel hasonlat képpen, mert gyereket hoztam a világra, csak benne vagyok a periódusomban, ezért most rendkívül frusztrált és fáradt vagyok, fáj a hasam és csöppet elszállt a kedvem úgy kb mindentől. Sok minden van, amit nem értek. Egyik barátnőm ezt mondja, a másik azt, aztán az a baj, hogyha szólok, aztán az a baj, ha nem, aztán én miért nem tudom ezt, miért nem tudom azt, mit gondolhat most rólam, és ugyanígy visszafele is, lassan már készülök eldobni a maradék agyamat is, akkor legalább foghatom a tudatlanságom arra, hogy fogyatékos vagyok. Nem szeretnék bagolykodni, ahogy Hermione mondta anno a 3. részben. De azt sem szeretném, hogy folyamatos lelkiszemetes legyek. És itt most nem arról van szó, felhívnám mindenki figyelmét, hogy nem hallgatom meg a problémákat, mert de! Nagyon örülök neki, hogyha megbíznak bennem, elmondják mi fáj, hol fáj, miért fáj, és ezekre megpróbálok reagálni is. És hálás vagyok ezért a bizalomért, mert tudom, hogy én is fordulhatok majd hozzájuk tanácsért, vagy segítéségért. Na de ha folyamatosan egy problémán csámcsogunk, az már sok. Ha adott egy akadály, amire kéne megoldás, de nem történik semmi, akkor én már nem vagyok hajlandó 20x-ra is meghallgatni ugyan azt a lemezt, mert unom. És mert engem is kikészít. Kezdek belefáradni, szeretnék jó híreket hallani, együtt nevetni velük, elmesélni érdekes dolgokat, gondolatokat, POZITÍV dolgokat, de annyira nem akaródzik... Ilyen hangulatban biztos, hogy nem fogok tudni ellazulni, és nem tudom magam jól érezni, mert folyamatos a feszültség. Az egyetlen, amit én most kívánok egy kiadós masszázs és egy meleg tea. Nem pedig problémák a problémák hátán. Köszönöm!!! : /