Nyiff-nyaff, elég volt!

Hát úgy alakult, hogy ma is felébredtem... Amit mondjuk csodálok, azok után, amiket már megint összeálmodtam. Most komolyan, nem írom le... annyira lefárasztanak, hogy már nagyon unom őket. Ráadásul a sablon téma... Vagy összejövök valakivel, aki nem is létezik, vagy Imanol zaklat a hülyeségeivel. Na, a mai éjszaka egy tökéletes példa volt erre, ugyanis mindkettő megjelent az álmomban. Imanolnak menyasszonya volt, és úgy voltak mindenféle konfliktusaink, beszélgetéseink, nem is ragoznám tovább, a másik álmomban meg egy ismeretlen szőke sráccal jöttem össze, aki még csak nem is tetszett nekem. Ennyi. Robi azt mondta, nem tettem még túl magam Imanolon. Lehet. Van benne valami, bár minden ellene szól. Én szakítottam vele, mert már nem szerettem, azóta volt már pár barátom, olyan is, kettő is, akiket nagyon nagyon szerettem. Sőt, ezidáig még csak nem is gondoltam rá, pár hónapja kezdett el pörögni rajta az agyam, és fogalmam sincs, hogy miért? A saját szabályaim ellen mentem, pontosan megvártam, hogy megrohadjon az az alma, és én csak akkor haraptam belé. De még mindig jobb volt így beleharapni, mint hogyha vártam volna még pár hónapot. Ezt is Robi mondta, hogy hívjam fel. Bár Alex is tanácsolta, hogy írjak neki, de erre akkor még nem voltam "felkészülve". De most egyenesen a képembe kaptam, hogyha nem hívom fel, és itt siránkozok rajta, akkor hülye vagyok. És igaza van, csak ezt eddig nem vettem észre. Az egy dolog, hogy nem vette fel, és azóta sem keres (1 napja...). De legalább nagyjából tudom, hogy hányadán állunk. Az viszont még mindig zavar, hogy nem tudom, mi van vele...

A másik dolog, az a munka. Alig várom, hogy végre belekezdhessek, hogy legyen valami rendszer a mindennapjaimban, ne az legyen, hogy tunyulok egész nap. Ha végre a kezembe vehetem a naptárak gyártásának folyamatát, addig fogom gyakorolni, míg el nem kezdenek füstölni a lapok. Elvileg ezen a héten már el tudjuk hozni a nyomdából, de a gépekről még semmit nem tudok. Valószínűleg lesz két kedves munkatársam, az egyik Bálint, akit elég régről ismerek és egész véletlenül tetszik nekem. A másik Alex, majd hogyha hazajön Horvátországból. Nórira is gondoltam, de neki van munkája. Nekik meg nincs, szóval jól jártunk mind, és még együtt is lehetünk.

Bár Nóri is hiányzik nekem. Nagyon, ami azt illeti. Ugye ő mostanában dolgozgat, hol a bölcsiben segít be anyukájának, vagy a nyugdíj akármilyen hivatalban írogatja az aktákat. Őszintén szólva nem irigylem, bár legalább neki van valami állandónak mondható munkahelye. Én nem tudnám ezt csinálni, túl pörgős vagyok az ilyen berögzült munkákhoz. A naptárkészítés is csak azért jó, mert itthon tudom csinálni, akármennyi szünetet tarthatok, elvagyok a többiekkel, fürödhetünk, filmezhetünk közben, stb... Meg a boltban is mindig más lesz, gondolom fordítani kell, tudunk németet gyakorolni, spanyolt, meg még eladói szerepben is mindig más emberekkel kell majd foglalkoznom. De Nóri... hát nagyon hiányzik. A legutóbbi legjobb együttlétünk az volt, amikor Janival, Zsombival, Bálinttal meg Dénessel voltunk a vidámparkban. És utána átmentünk Janihoz, az is nagyon jó volt. Csak valahogy nem jönnek össze ezek a dolgok mostanában... És igen, itt egy kis reklám helye, ez a szám megy, és most nagyon rá vagyok cuppanva:

Na most egyenlőre ennyi. Elnyafogtam, hogy miket álmodok, hogy mennyire szerencsétlenül próbáltam eddig "megoldani" (nem megoldani) a helyzetet Imanollal, meg hogy hiányzik Nóri. Legközelebb valami szép dologgal készülök (nem készülök)... :)