Apokalipszis most

Őszintén szólva cseppet sem lepődnék meg, ha bejelentenék a tévébe, hogy eljött a világ vége. Én valahogy így képzelem. Egy nagy tornádó, mindent elsöprő szél és eső, végtelen mennyiségű víz... És kész. Vége. Valahogy békésebb lenne, minthogy eljönnek a földönkívüliek és kizsigerelik az embereket, ahogy azt mostanában a mozikban nyomatják orrba-szájba. De őszintén... az időjárás meg van bolondulva!!! Annyi vihar volt idén nyáron, hogy már számon sem tudom tartani. És nem az az 5 perces nyári zivatar, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, neeem... Ezek hatalmas, hosszú, és brutálisan kemény viharok. Mondjuk ha nem lenne itt jóanyám, aki megmondja nekem a frankót, simán kimentem volna az utcára... Sőt, be akartam menni a városba, jobb híján elázom, de semmi más akadályozó tényezőt nem láttam erre az "akciómra". De persze anyám elkezdett pampogni, hogy vizes leszek, vizesen ülök majd a buszon, és hiába győzném meg arról, hogy engem ez nem érdekel, már csak az is frusztrálna, ahogy néz. Még ha győztem is volna a szócsatánkban, akkor sem bírta volna a lelkem azt a megvetést, amit tőle kapnék. Úgyhogy ennyit erről, nem megyek a városba, nem ázom el VÉGRE, és nem tapasztalhatom meg MÉG MOST SEM, milyen egy irtó nagy viharban csámborogni. Pedig ez most tényleg egy apokalipszis.



De ha már így idetévedtem a blogom tájára, gondoltam leírom, hogy ma végre találkoztam Nórival. Tök jó volt, elmentünk a mekibe és ittunk egy-egy jegeskávét. Azt amúgy még nem mondtam, de mekiben csak jegeskávét iszom, semmi mást nem eszem, vagy iszom. Burger Kingben meg vagy csilis sajtot eszek, vagy csirkefalatkákat, ott sem fogyasztok mást. Ott is van jegeskávé, de azt nem szeretem. Válogatós vagyok... :) Na szóval miután ott végeztünk, elmentünk húgommal együtt a lovardába, hogy kicsit megmozgassuk Faunát. Nóri szőrén ült rajta, tök szépen fogta a lovat ahhoz képest, hogy milyen hisztiket levágott az az állat. Meg láttunk tök aranyos kiscicát:) Eszembe juttatta, amikor még az enyémek is ilyen picik voltak, akkor még lehetett őket babusgatni, meg hurcibálni, most bezzeg mafla dögök, akik csak a kajáért enyelegnek! A további része is szép lesz az estémnek, van már programom, és örülök, hogy megint sikerült maximálisan kihasználni a napomat. Ez a kis víz meg csak hab a torta tetejére. Amúgy imádom a viharokat, ezért is mentem volna ki gátlás nélkül, de a visszahúzó erő sajnos erősebb volt. Na majd legközelebb. Remélem lesz még vihar jövőhéten, amikor nem lesznek itt az ősök, akkor majd voodoozok egyet és esőtáncot járok egy szál tógában xD

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ajaj...

Nunca me olvides