Eszek, nem eszek... eszek, nem eszek... puff

Mostanában ha meleg van, fázom, ha hideg van, melegem van, pedig eskü, hogy még nem klimaxolok! Nem vagyok benne a korban :) Valószínűleg a helytelen táplálkozás, rendszertelen étkezés az oka. De nem tehetek róla. Reggel nincs kedvem enni, vagy ha eszek is, nem bírja a gyomrom. Maximum valami könnyű kaját ehetek, különben a napom bánja... Ebédre azért szoktam enni, vacsorázni meg így globálisan nem szoktunk. Esetleg egy kis sajtot egy kis sonkával, vagy valami gyümölcsöt. Valaki irigyli, hogy nem kívánom az ételt, mondván, biztos nem hízok el. Hát van benne valami, tény, hogy lefogytam az elmúlt pár hónapban, de ehhez hozzá tartozik az is, hogy 1: nem kívántam fogyni 2: leesik a vércukrom időnként. És ez elég kellemetlen tud lenni, pláne amikor társaságban vagyok. Bár még így is szerencsésebb, minthogy egyedül az éjszaka közepén egy utcán esnék össze és nincs senki, aki segítsen. 

Ezt megelőzésként tartok magamnál egy kis szőlőcukrot, ha gáz lenne. Meg igyekszem odafigyelni, hogy mindig legyen valami a pocakomban:-) 

Ma ért az a megtiszteltetés, hogy ihattam egy iiiiiiiiiillllyyyeeennn jó kávét. A Ferenciek-terénél valami Jégbüfében. Az az iiiiiiiiilllyyyyeeennn jó kávé állt egy kicsit fekete kávéból, egy halom tejből és még kétszer akkora tejszínhabból. Na meg egy kis vanília fagyiból. Azt gondoltam, hogy iiiiiiiiilllllyyyeeennnn jó lesz, de közben nagyon sz*r volt... :( Annyira, hogy egy idő után, mikor találkoztam Emberemmel, azt hittem rosszul leszek, vagy elájulok, vagy ilyesmi... Szerencsére hamar elmúlt és mehettem utamra gond nélkül, de legközelebb kétszer is meggondolom, hogy milyen kávét igyak...

Húgommal egyébként ma igen sokat beszélgettünk a szingliség előnyeiről és hátrányairól. Ahogy a 200E-n mentünk a repülőtér D portál felé, ránéztem egy srácra, mert éreztem, hogy alig 20 centiről belebámul a képembe. Még csak meg sem néztem, hogy helyes-e vagy nem, mert annyira pofátlanságnak tartottam, hogy legszívesebben képen töröltem volna. Brigi csak mosolygott, hogy "jó parti, jó parti", de nem kifejezetten érdekelt. Kénytelen voltam tűrni, ahogy zsibbad a tartóm, a végén már úgy éreztem, átszúr a tekintetével. Hogy miért nem mondtam, hogy ne bámuljon? Igen, valahol pofátlanság, viszont valahol meg azért mégis jó érzés, hogy elnyertem valaki tetszését. Yes! Check Point! Ugyan ez a dudáló fazonokkal az úton. Had dudáljon, ha neki jól esik... Az már már kérdés, hogy néha a szívem is kiugrik a helyéről, de az is előfordult már, hogy konkrétan ugrottam egyet ijedtemben. Szemét utcakukkolós bagázs...