Kint vár az élet
Mostanában elég színes álmaim vannak. Úgy értem, hogy sok minden történik, sokféle helyen. Most nemigen traktáltam másokat ezekkel az álmaimmal, néhányat elmeséltem talán Kedves Emberemnek, mert ő az, akit korán reggel már lehet ilyesmikkel fárasztani, de ezen kívül nem tulajdonítok nekik sok jelentőséget. Ma is furcsa álmom volt, Japánba utaztunk a családdal és ott értek váratlan meglepetések, még jó, hogy pár szót beszélek japánul. De ez az álmom is azért volt ilyen össze-vissza marhaság, mert problémám volt az elalvással. Mint tegnap is, meg az előtt is. Forgolódom, nem jön álom a szememre, vagy túl hideg van, vagy túl meleg... Ma éjszaka pl szabályosan fáztam, pedig egy vastag paplannal takaróztam, hálóing is volt rajtam és a hűtés sem ment. Aztán reggel még mindig fáztam, egy pár órával később meg már olyan melegem volt, hogy nem tudtam egy helyben megmaradni.
Na jó, a tegnap esti virrasztásomhoz az is hozzátartozik, hogy írtam Imanolnak egy levelet. Hirtelen megfontolásból. Kézzel. Ennek az az oka, hogy a telefonszáma mint számomra kiderült megváltozott, így persze, hogy nem hív vissza, hiába írok neki hogy én kerestem... Az e-mail címe már megszűnt és az egyetlen elérhető helyen (internet), azaz Facebookon nem az ismerősöm, és úgy látszik, nem is szeretne visszaigazolni, így nem tudok vele beszélni sem. Úgyhogy radikális megoldásom az lett, hogy megírtam kézzel egy levelet és be fogom dobni a postaládájukba, vagy személyesen adom át, mindegy... A lényeg, hogy mikor végeztem vele, az jutott eszembe, hogy egy percet sem akarok tovább várni, felpattanok a biciklimre (hajnali egykor) és áttekerek hozzájuk. Oda-vissza megjártam volna 20 perc alatt, nem is lett volna gond, csak meg akartam várni, hogy az ősök elaludjanak, hogy ki tudjak surranni a házból. Aztán végül elszenderedtem, lement az adrenalinom, szóval marad a "B" terv, majd ma átviszem. A kedvemet úgy sem tudja elrontani, történjék bármi, mert este megyünk le Zöldbe, talán előtte a Soterba is, találkozom az Emberemmel is, Alexékkal, valószínűleg Brigi is jön... Hawaii, dizsi, napfény (holdfény), és kapualj... :)
Na jó, a tegnap esti virrasztásomhoz az is hozzátartozik, hogy írtam Imanolnak egy levelet. Hirtelen megfontolásból. Kézzel. Ennek az az oka, hogy a telefonszáma mint számomra kiderült megváltozott, így persze, hogy nem hív vissza, hiába írok neki hogy én kerestem... Az e-mail címe már megszűnt és az egyetlen elérhető helyen (internet), azaz Facebookon nem az ismerősöm, és úgy látszik, nem is szeretne visszaigazolni, így nem tudok vele beszélni sem. Úgyhogy radikális megoldásom az lett, hogy megírtam kézzel egy levelet és be fogom dobni a postaládájukba, vagy személyesen adom át, mindegy... A lényeg, hogy mikor végeztem vele, az jutott eszembe, hogy egy percet sem akarok tovább várni, felpattanok a biciklimre (hajnali egykor) és áttekerek hozzájuk. Oda-vissza megjártam volna 20 perc alatt, nem is lett volna gond, csak meg akartam várni, hogy az ősök elaludjanak, hogy ki tudjak surranni a házból. Aztán végül elszenderedtem, lement az adrenalinom, szóval marad a "B" terv, majd ma átviszem. A kedvemet úgy sem tudja elrontani, történjék bármi, mert este megyünk le Zöldbe, talán előtte a Soterba is, találkozom az Emberemmel is, Alexékkal, valószínűleg Brigi is jön... Hawaii, dizsi, napfény (holdfény), és kapualj... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése