Hallgatnak a csillagok

Ma a buszon ülve eszembe jutott néhány verssor, a rímek jöttek, ahogy jöttek, hellyel-közzel bénácskák, de valami megfogott ebben a gondolatban. Ahogy láttam magam előtt azt a fiút, esőben, szomorúan, elázott piros orral, a szívem akart megszakadni. Néha olyan ellenállhatatlan vágyat érzek a sírás iránt, hogy képes vagyok mindenféle kitaláción elkalandozni, és olyan dolgok miatt szomorkodni, ami meg sem történt/ nem is létezik. Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz tulajdonság-e, minden esetre egy-egy ilyen sírás után megkönnyebbülök, könnyebb lesz a lelkem és egy csomó negatív gondolattól megszabadulok. Na ma nem sírtam, odáig nem fajult a dolog, de minden esetre megszületett bennem egy gondolat, végig éreztem a fájdalmát, aztán ahogy jött, úgy ment is. A szemem előtt halt meg...

De mégis mit tehet Ő?

Lemosta arcáról mosolyát az eső.

Tréfák helyett képbe jött a kétkedés,

mit felemésztett magában egy múltba szökő révedés.

Testetlen formát öltött az elmúlás,

mit eltakar árnyékával egy áldomás:

Arany szárnyú élet,

hol vár rám a végzet?

Örömem másban nem lelem,

torzzá lett a jellemem.

Gyermekek arca rám ragyog,

de kérdem én, én ki vagyok?

Felnézek az égre,

és csöndben, várva-várva hallgatok.

Talán majd egy csillag lenéz rám,

és megkacagtat, mint én az ember gyermekét,

És soha többé nem érzem már

a monotonba kullogó vidámságnak kellemét.

De a csillag hallgat, mert hallgatag,

és a bohóc térdre rogyva sírni kezd.

És a csillag hallgat, mert hallgatag,

de a bohóc képtelen elhinni ezt.

Számára a nagy ég, mint másnak az édes anyja,

neki a Föld a drága méh, melyben nevelkedett,

csillagok alatt egy halkuló ima még mindig

fel-fel szól néha...

Küldj nekem egy anyát, ki törődik is vélem,

csak egy apát még, csak ezt kérem...

Hadd legyek én is gyermek egyszer,

tudni akarom, mi is az a mosoly?

Bohócként a szám vigyorog,

de a szívem kemény, és komoly!

De a csillag hallgat, mert hallgatag,

és a bohóc hangja sírós, elfúló.

És a csillag hallgat, mert hallgatag,

S a fiú elhalad, s a hangja elmúló.