Hülyéknek áll a világ

Néha, amikor valami megfogalmazhatatlan gondolat szorongat a markában, tehetetlennek érzem magam. Tudom, hogy mi az, amit érzek, mert érzem, és még sem tudom, mert nem tudom mi az. Ez kicsit paradox. Jack Sparrow jóllakhatna a fejemben tárolt hülyeség mennyiséggel, ja, és térfogattal is természetesen, mert az van jóóó sok. De valószínűleg, ha ő itt lenne a fejemben, akkor már is értelmet nyerne egy csomó megmagyarázhatatlan, materializálatlan, rusztikával körbevont afáziát okozó absztrakció, ami jelen pillanatban nekem kínai. Néha a hülyéknek áll a világ, mert aki hülye, azt tudja, mi a hülyeség, ami valamilyen szemszögből tekintve már tudomány. Egyszerűbben látni a világot azért könnyű, mert nem magyarázunk túl mindent, nincs meg mindenre a megfelelő szó, de még szót sem keres az illető, csak élvezi, ahogy élheti.
Ez én vagyok, meg a férjem 50,60,70 év múlva (függően a kozmetikai szerek minőségétől és használatának mennyiségétől, mint pl Dm-es 100Ftos akciók termékei...)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ajaj...

Kép
Fura gondolataim vannak. Már megint, igen, a jó öreg, megszokott gondolatok... :D Először is azzal kapcsolatban, hogy vajon Nóri miért nem hív fel? Lehet, hogy más dolga van? Vagy nekem kéne felhívnom őt? Vagy ilyenkor mi a prioritás? Valószínűleg, ha nem jelentkezik, akkor Janival van, akkor én meg nem akarom zavarni, mert ő akkor boldog, ha együtt vannak. De akkor mikor beszélünk? Majd a suliban... igaz, még az is valami. Alexával viszont együtt voltam szombaton is, meg vasárnap is. Örülök, hogy vele voltam, bár kicsit feszkós volt a légkör... Valószínűleg őt is úgy belb*szta az a "bizonyos" gyerek, aki engem is. Bár én nem miatta voltam annyira mosórongy tegnap, hanem a történtek miatt is. A tudat, hogy Tomi elmegy, meg hogy többet nem fogunk találkozni az utazásig... Az egész úgy pörög bennem, mint egy befejezetlen képregény lapjai. Csak képek, színek, SZÍNBOMBÁK, de nem látom bennük az összefüggést. Túl sok minden jár a fejemben, és kezdek bekattanni. Talán le kéne hűt...
További információk

Nunca me olvides

Kép
"S ők látják azt, az anyagba leszálltak, amit én nem látok, ha vallani kell." József Attila - A Dunánál (részlet) Azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy vajon meddig nőhet még az univerzum, és egyáltalán milyen az, ha nincs határ? Ha olyan ténnyel kell elszámolnunk, amit emberi ésszel nem lehet felfogni, akkor nincs tovább, akkor ott a vég. Ha a mennyország fölött ott az ég, akkor miért nem láthatjuk? Vagy ha az ég még a mennyország alatt van, milyen messzire kell menni, hogy elérjük az örök boldogság országát? És ki mondta, hogy a pokol a föld alatt van? Keresztül kasul összefúrták már a bolygót, de az ördög nem mutatkozott meg soha sem. Így hát azt gondolom, hogy az ember, amennyire ezt lehet mondani, magában tárolja egy egész univerzumát, egy egész világot, a végtelent a legkisebb anyagban, ami már nem is létezik. Az ellentétek bekebelezik egymást, mint két jó barát, így az örök és a soha, a pozitív végtelen és a negatív végtelen, a fekete és a fehér, az élet és a...
További információk