Szerelmes história :)

Na ma megint nem akaródzott felkelni. Mivel egész éjszaka egy vérlégy levadászásával voltam elfoglalva, igen sokszor álomba merültem. És mint ilyen, igen hamar fel is ébredtem. Szóval visszaemlékezve az álmomra egy baromi nagy katyvasz zajlott lett a fejemben éjszaka, ami sok mindenről szólt. És nagyon sok igazság volt benne. Bár most pont nem azokat szeretném leírni, inkább egy vicces részt, amikor is Richard Gere és Harrison Ford tökéletes mása lépett be az életembe. Hol az egyikre hasonlított hiba nélkül, hol a másikra. Pedig itt most csak egy emberről van szó ;) Itt volt Magyarországon és már nem is emlékszem, hogyan ismerkedtünk meg, csak az maradt meg bennem, hogy együtt sétálgatunk. Úgy alapvetően elég szűk szavú teremtés volt, de hihetetlenül kedves és figyelmes. Már régóta ismertük egymást, együtt jártunk és ezt mindenki tudta. Ő színész volt (na hogyhogy nem?), ráadásul egy elég híres celebnek titulált színész. Ahogy az ilyen formák szoktak, a menedzseréve a hóna alatt járt, jött-ment érte a luxus autó sofőrrel, ha kellett neki valami, csak írt egy csekket és el volt rendezve. De mégsem tartottam egoista balféknek, mert mind emellett megtartotta az emberségét. A menedzserét kifejezetten utálta, hogy folyton a nyakában lohol, a kocsit egyszer ha hívta valahova, és nem vásárolgatott össze minden vackot, csak mert megteheti. Sőt, mikor egy szállodában laktunk, a személyzettel együtt szórakoztunk a szappanok és kis tisztálkodószerek becsomagolásával, nagyon aranyosan elbénáztunk vele. Én még katasztrofálisabb voltam, mint ő, és végül Ő segített nekem becsomagolni a szappant. Hát azt kell hogy mondjam, elég rosszul esett a lelkemnek, hogy valamilyen kreatív játékban alulmaradok. :D De tény, hogy jól esett viszont a törődése. Nagyon szerettem őt, és sokat gondolkoztam álmomban, hogy vajon miért? Míg ezen rágódtam, ő már készülődött megkérni a kezem, én pedig kicsit sürgettem magam, hogy rájöjjek a miértre, de hiába. Végül annyi ellentétet és jó indokot találtam arra, hogy ne maradjunk együtt, gondolok itt 20 év korkülönbségre, családjaink közti életminőség különbségére, én szegény zenész, ő gazdag színész, stb, hogy úgy döntöttem: Hozzá megyek. Mert akkor rájöttem, hogy nem érdekel, ki mit gondol, és többé azon sem szeretnék gondolkozni, hogy miért szeretem őt, egyszerűen csak boldog voltam vele, és bolond lettem volna nem elfogadni őt páromnak.

Annyira szép kis tündérmesének tűnik nekem ez az álom, jó érzés volt felkelni rá, bár mégis maradtam volna még egy kicsit ebben a mámorban. Sokszor történik ez. Hogy olyasmiket érzek, amit csak álmomban érezhettem, és akkor, mikor felkelek, az egész szétrombolódik.