Szellemlovas

Álmomban szellemlovasként nagyon furcsa helyeken jártam, és sok mindent kellett átvészelnem. Nem mennék bele a részletekbe, csak egybe. Igen, a lelkem szerelmi ösztönlény része megint kimutatta foga fehérjét, és összekovácsolt nekem egy csodás fiút. A legszebb az egészben, hogy úgy kerülgettük egymást, mint vadász és a prédája. Csak hogy hol ő volt a préda, hol pedig én... Megint egy remek példája volt ez az este annak a bizonyítatlan ám bizonyos ténynek, hogy szerelem kell. Fájó szívvel engedtem tovább ezt az álmomat is és a főhősöm gyönyörű zöldes szemét.

Mégis jól érzem magam  a bőrömben, nem sürgetek semmit és senkit. Hogyha ezt tenném, akkor érezném magam igazán természetellenesnek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ajaj...

Kép
Fura gondolataim vannak. Már megint, igen, a jó öreg, megszokott gondolatok... :D Először is azzal kapcsolatban, hogy vajon Nóri miért nem hív fel? Lehet, hogy más dolga van? Vagy nekem kéne felhívnom őt? Vagy ilyenkor mi a prioritás? Valószínűleg, ha nem jelentkezik, akkor Janival van, akkor én meg nem akarom zavarni, mert ő akkor boldog, ha együtt vannak. De akkor mikor beszélünk? Majd a suliban... igaz, még az is valami. Alexával viszont együtt voltam szombaton is, meg vasárnap is. Örülök, hogy vele voltam, bár kicsit feszkós volt a légkör... Valószínűleg őt is úgy belb*szta az a "bizonyos" gyerek, aki engem is. Bár én nem miatta voltam annyira mosórongy tegnap, hanem a történtek miatt is. A tudat, hogy Tomi elmegy, meg hogy többet nem fogunk találkozni az utazásig... Az egész úgy pörög bennem, mint egy befejezetlen képregény lapjai. Csak képek, színek, SZÍNBOMBÁK, de nem látom bennük az összefüggést. Túl sok minden jár a fejemben, és kezdek bekattanni. Talán le kéne hűt...
További információk

Nunca me olvides

Kép
"S ők látják azt, az anyagba leszálltak, amit én nem látok, ha vallani kell." József Attila - A Dunánál (részlet) Azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy vajon meddig nőhet még az univerzum, és egyáltalán milyen az, ha nincs határ? Ha olyan ténnyel kell elszámolnunk, amit emberi ésszel nem lehet felfogni, akkor nincs tovább, akkor ott a vég. Ha a mennyország fölött ott az ég, akkor miért nem láthatjuk? Vagy ha az ég még a mennyország alatt van, milyen messzire kell menni, hogy elérjük az örök boldogság országát? És ki mondta, hogy a pokol a föld alatt van? Keresztül kasul összefúrták már a bolygót, de az ördög nem mutatkozott meg soha sem. Így hát azt gondolom, hogy az ember, amennyire ezt lehet mondani, magában tárolja egy egész univerzumát, egy egész világot, a végtelent a legkisebb anyagban, ami már nem is létezik. Az ellentétek bekebelezik egymást, mint két jó barát, így az örök és a soha, a pozitív végtelen és a negatív végtelen, a fekete és a fehér, az élet és a...
További információk