Pöttöm gyilkosok

:)                       :):)
:):)                   :):):):)
:):):)               :):):):):):)
:):):):)          :):):):):):):):):)
:):):):):)      :):):):):):):):):):):)
:):):):):):)  :):):):):):):):):):):):):)
:):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):)                
:):):):):):)  :):):):):):):):):):):):):)
:):):):):)      :):):):):):):):):):):)
:):):):)          :):):):):):):):):)
:):):)              :):):):):):):)
:):)                  :):):):):)
:)                      :):):)

Na rájöttem, hogy bizonyos emberekkel valahogy nem működik a kommunikáció Facebookon. Ami azt jelenti, hogy ő nem kapja meg az én üzenetemet, én meg az övét. Ami így most elég kellemetlen helyzetbe hozott, de igyekszem azt korrigálni.

Valahogy nem jön semmi érdekes téma, amit feldobhatnék, de ez napok óta így van. Az álmom? Uncsi, sokat leírok, de alapvetően nem változik az "őrültség faktor", előbb utóbb az őrültséget is meg lehet szokni, és unalmassá válik. Hajaj, annyi gyilkosságot összeálmodok néha, hogy akarva-akaratlan is profi gyilkos leszek pár év múlva. Azt tudtátok, hogy bármiben profivá lehet válni? Ha az ember minden nap sakkozik egy órát, egy év múlva nagyon jól fog tudni sakkozni. Ha napi egy órát zongorázol, tök jó zongorista leszel. Ha napi egy órát futsz, nagyon elfáradsz... najó, jó távfutó leszel. A baj csak az ezzel, hogy sok kisgyerek jó esetben is napi két órát minimum játszik mindenféle gyilkolászós számítógépes játékkal, és így egy idő múlva ő is profi gyilkossá fog válni. Ami, lássuk be, nem túl pozitív a társadalmi életünkben. Nem morális, nem erkölcsös, és nem támogatott semmilyen formában sem. És ez tényleg így van. Te jó ég... mennyi kis gyilkos szaladgál a játszótéren... :/