Dühös vagyok
Na, ma baromira nem voltam toleráns... Sőt, kifejezetten hergelhető, hisztis voltam. Jó, nem sokat aludtam az éjszaka, de addig is jó volt, míg nem aludtam, és akkor is jó volt, míg aludtam, szóval nem ezzel van a baj... :)
Egyszerűen csak megint gyűlnek bennem ezek a dolgok, hogy amikor kellek elővesznek, amikor nem, eldobnak. Közeli barátoktól is megkapom ezt a viselkedést. Nem arról van szó, hogy valakinek nem lehet rossz napja, mert van ilyen... Na de ne már, hogy folyamatosan változzon a kedélyállapota... Vagyis úgy értem, hogy egyik pillanatban mosolyog, másikban meg beszól nekem! Aztán mással meg tök jó fej, én meg nem értem, miért kaptam ezt a képembe? Nem egy embertől kaptam meg ma is, tegnap is, meg lassan egy hete ugyanezt.
Arról nem is beszélve, hogy halmozódik bennem a negativitás. Folyamatos konfliktushelyzetekbe kerülök, és egyre több embernek kell csalódnia a toleranciahiányom miatt. Talán így van jól, talán nem, én csak azt tudom, hogy nincs kedvem szórakozni mások baromságaival, nincs nekem erre hangulatom, hogy egy kis bolhából elefántot csináljak, persze mindezt egy jó hosszú hisztisorozat után. Ahhoz sincs kedvem, hogy olyan ember fejébe bámuljak, akit nem szeretek, és úgy mosolyogjak rá, hogy közben legszívesebben leköpném. Nagyon durva ellenérzéseim vannak egyes személyekkel kapcsolatban, ami valószínűleg sosem fog felszínre törni. Tudom kezelni azt az agresszivitást, ami bennem van. Az más dolog, hogy verbálisan történnek csak meg ezek a képzetek, attól még úgy érzem, hogy a szubsztanciám, vagy ahogy Nagy Mester mondaná: tudatalattim elég kegyetlen gondolatokkal foglalatoskodik mostanában.
Az a helyzet, hogy nem vagyok egyensúlyban. Most hol jó, hol nem jó, hol barátnak érzem magam, hol ellenségnek, van, amikor fehér, de van, hogy fekete... És ez akkor lenne jó, ha egyszerre történne mind, nem pedig egyik héten/hónapban: Nem jó, ellenségnek érzem magam, és minden fekete, a másik hónapban meg: minden happy, barátságos vagyok és világos, tiszta a látásom. Na nincs meg ez az egyensúly. Az elemek, szerintem irreleváns, hogy miket alkotnak, hisz az élet igazságos (többnyire), és mindenből kijut neked előbb vagy utóbb. A fontos az kell hogy legyen, hogy mindig legyen egy belső egyensúly, és ne halmozódjon fel a túl sok negatív elem. Mert bennem most ez van... szerintem. Bár nálam ez gyorsan változik, nem hetekről beszélek meg hónapokról, van, hogy egy nap vagy "apátia", vagy "hiperaktív". Vagy naponta, két naponta... de mindegy, ezen most nem tudok változtatni. Az egyetlen, amit tehetek, hogy nem hagyom felszínre törni a bennem lévő haragot, dühöt, magányt, hanem csendben eltussolom. Próbálok pozitívan hozzászólni a dolgokhoz és elfelejteni a sok rosszat, amire gondolok. Ennyi, amire képes vagyok.
Egyszerűen csak megint gyűlnek bennem ezek a dolgok, hogy amikor kellek elővesznek, amikor nem, eldobnak. Közeli barátoktól is megkapom ezt a viselkedést. Nem arról van szó, hogy valakinek nem lehet rossz napja, mert van ilyen... Na de ne már, hogy folyamatosan változzon a kedélyállapota... Vagyis úgy értem, hogy egyik pillanatban mosolyog, másikban meg beszól nekem! Aztán mással meg tök jó fej, én meg nem értem, miért kaptam ezt a képembe? Nem egy embertől kaptam meg ma is, tegnap is, meg lassan egy hete ugyanezt.
Arról nem is beszélve, hogy halmozódik bennem a negativitás. Folyamatos konfliktushelyzetekbe kerülök, és egyre több embernek kell csalódnia a toleranciahiányom miatt. Talán így van jól, talán nem, én csak azt tudom, hogy nincs kedvem szórakozni mások baromságaival, nincs nekem erre hangulatom, hogy egy kis bolhából elefántot csináljak, persze mindezt egy jó hosszú hisztisorozat után. Ahhoz sincs kedvem, hogy olyan ember fejébe bámuljak, akit nem szeretek, és úgy mosolyogjak rá, hogy közben legszívesebben leköpném. Nagyon durva ellenérzéseim vannak egyes személyekkel kapcsolatban, ami valószínűleg sosem fog felszínre törni. Tudom kezelni azt az agresszivitást, ami bennem van. Az más dolog, hogy verbálisan történnek csak meg ezek a képzetek, attól még úgy érzem, hogy a szubsztanciám, vagy ahogy Nagy Mester mondaná: tudatalattim elég kegyetlen gondolatokkal foglalatoskodik mostanában.
Az a helyzet, hogy nem vagyok egyensúlyban. Most hol jó, hol nem jó, hol barátnak érzem magam, hol ellenségnek, van, amikor fehér, de van, hogy fekete... És ez akkor lenne jó, ha egyszerre történne mind, nem pedig egyik héten/hónapban: Nem jó, ellenségnek érzem magam, és minden fekete, a másik hónapban meg: minden happy, barátságos vagyok és világos, tiszta a látásom. Na nincs meg ez az egyensúly. Az elemek, szerintem irreleváns, hogy miket alkotnak, hisz az élet igazságos (többnyire), és mindenből kijut neked előbb vagy utóbb. A fontos az kell hogy legyen, hogy mindig legyen egy belső egyensúly, és ne halmozódjon fel a túl sok negatív elem. Mert bennem most ez van... szerintem. Bár nálam ez gyorsan változik, nem hetekről beszélek meg hónapokról, van, hogy egy nap vagy "apátia", vagy "hiperaktív". Vagy naponta, két naponta... de mindegy, ezen most nem tudok változtatni. Az egyetlen, amit tehetek, hogy nem hagyom felszínre törni a bennem lévő haragot, dühöt, magányt, hanem csendben eltussolom. Próbálok pozitívan hozzászólni a dolgokhoz és elfelejteni a sok rosszat, amire gondolok. Ennyi, amire képes vagyok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése