Megint a halál
Micsoda éjszaka volt... Úgy dörgött az ég, hogy azt hittem beszakad a plafon! Komolyan, rázta az üvegeket, csapkodta a környékbeli fákat, és mind ezt órákon keresztül! Nem is tudtam valami sokat aludni. Arról nem is beszélve, hogy jól felfáztam a múltkor és piszkosul fáj a hasam. Holnap el kell mennem orvoshoz, mert ez így nagyon nem lesz jó... De az majd a holnapra vonatkozik...
A mai álmomról annyit, hogy megint ott volt a halál. Bosszút akart állni valakin a világon, akihez nekünk semmi közünk nem volt, épp csak minket talált meg. Azt akarta, hogy az emberek lássák, mekkora hatalma van, ezért kicsinál minket. Apám már megőrült akkorra, valószínűleg megszállta ez a démon, és furcsán kezdett viselkedni. Anyám és én tudtuk, hogy mi a helyzet, és bentről néztük, ahogy apám őrült módon hadonászik egy baltával, mintha fát vágna. A baj csak az volt, hogy nem volt ott fa, csupán elképzelte. És ment a következő adag fáért, azt is feldarabolta és így tovább... A képzelete rabja lett. Megöleltem anyukámat, és elmondtam neki, hogy én már több álmomban is találkoztam a halállal, beszélek vele, hátha rám hallgat. Ő csak sírt és azt hitte, hogy már én is megbolondultam, ezért feljöttem a szobámba. Be akartam csukni az ajtót, de nem sikerült. Hirtelen éles fény vakított el, én pedig az ágyamra zuhantam. Beszélni kezdtem a halálhoz. Szólítottam, mondtam, hogy tudom, hogy itt van a szobámban, szeretnék vele beszélni, és azonnal meg is jelent nekem. Ocsmányul nézett ki, szakadt barna rongyok fedték a testét, de nem láttam többet a világos miatt. Meg akartam szólalni, de elakadt a hangom, nem kaptam levegőt. Kértem, hogy hagyja abba, csak beszélni szeretnék vele, erre engedett egy kicsit a szorításából. A forró levegő helyett most már hangok jöttek ki a számból. Belekezdtem a mondandómba, elmondtam, hogy tudom, hogy csak példát akar statuálni belőlünk, de mi pont hogy nem érdemeltük ki ezt, úgyhogy legalább legyen gyors és kíméletes, nem akarom, hogy a szüleim és a testvéreim szenvedjenek. Végül, mivel nem sikerült meggyőznöm, átvettem magamra mindent és odaadtam önmagam neki. Elfogadta, ezért eltűnt... Nem tudtam, hogy álmodom, vagy nem, minden esetre nyitott szemmel ébredtem, a szobámban forróság volt, égett a lámpa és ki volt nyitva az ajtó. Az ablakom pedig tárva nyitva! Valószínűleg álmomban mozogtam és járkáltam, nem tudom mi lehetett... Minden esetre kérdeztem a többieket és ők nem jártak bent nálam éjszaka... Az álmom többi részét már el sem merem mondani, mert az még elkeserítőbb:)
Alexa szerint komoly problémám van, amit jó lenne minél előbb kideríteni, hogy mi az. Lehet, hogy igaza van, csak a baj az, hogy én sem tudom, mi lehet a bajom... És nem is érzem úgy, hogy bajom lenne, egyszerűen csak az álmaim ilyen zaklatottak. Lehet hogy egy skizofrén elvetemült állat vagyok?XD
A mai álmomról annyit, hogy megint ott volt a halál. Bosszút akart állni valakin a világon, akihez nekünk semmi közünk nem volt, épp csak minket talált meg. Azt akarta, hogy az emberek lássák, mekkora hatalma van, ezért kicsinál minket. Apám már megőrült akkorra, valószínűleg megszállta ez a démon, és furcsán kezdett viselkedni. Anyám és én tudtuk, hogy mi a helyzet, és bentről néztük, ahogy apám őrült módon hadonászik egy baltával, mintha fát vágna. A baj csak az volt, hogy nem volt ott fa, csupán elképzelte. És ment a következő adag fáért, azt is feldarabolta és így tovább... A képzelete rabja lett. Megöleltem anyukámat, és elmondtam neki, hogy én már több álmomban is találkoztam a halállal, beszélek vele, hátha rám hallgat. Ő csak sírt és azt hitte, hogy már én is megbolondultam, ezért feljöttem a szobámba. Be akartam csukni az ajtót, de nem sikerült. Hirtelen éles fény vakított el, én pedig az ágyamra zuhantam. Beszélni kezdtem a halálhoz. Szólítottam, mondtam, hogy tudom, hogy itt van a szobámban, szeretnék vele beszélni, és azonnal meg is jelent nekem. Ocsmányul nézett ki, szakadt barna rongyok fedték a testét, de nem láttam többet a világos miatt. Meg akartam szólalni, de elakadt a hangom, nem kaptam levegőt. Kértem, hogy hagyja abba, csak beszélni szeretnék vele, erre engedett egy kicsit a szorításából. A forró levegő helyett most már hangok jöttek ki a számból. Belekezdtem a mondandómba, elmondtam, hogy tudom, hogy csak példát akar statuálni belőlünk, de mi pont hogy nem érdemeltük ki ezt, úgyhogy legalább legyen gyors és kíméletes, nem akarom, hogy a szüleim és a testvéreim szenvedjenek. Végül, mivel nem sikerült meggyőznöm, átvettem magamra mindent és odaadtam önmagam neki. Elfogadta, ezért eltűnt... Nem tudtam, hogy álmodom, vagy nem, minden esetre nyitott szemmel ébredtem, a szobámban forróság volt, égett a lámpa és ki volt nyitva az ajtó. Az ablakom pedig tárva nyitva! Valószínűleg álmomban mozogtam és járkáltam, nem tudom mi lehetett... Minden esetre kérdeztem a többieket és ők nem jártak bent nálam éjszaka... Az álmom többi részét már el sem merem mondani, mert az még elkeserítőbb:)
Alexa szerint komoly problémám van, amit jó lenne minél előbb kideríteni, hogy mi az. Lehet, hogy igaza van, csak a baj az, hogy én sem tudom, mi lehet a bajom... És nem is érzem úgy, hogy bajom lenne, egyszerűen csak az álmaim ilyen zaklatottak. Lehet hogy egy skizofrén elvetemült állat vagyok?XD
Megjegyzések
Megjegyzés küldése