Vidámpark és Fura álmok

Nagyon érdekes, hogy most, hogy tudok sokat aludni, még fárasztóbb álmokkal ver a sors... :D Bár az pozitív, hogy nem rémálmokkal. Tegnapelőtt éjjel például azt álmodtam, hogy a Földre érkeztek valami idegen lények, akik nem voltak materializálódva, csupán a lelkük járt testről-testre. A gond az volt, hogy felzabálták az embereket. Minden emberi test, akibe belebújtak, az ő rabszolgájukká vált, mondanom sem kell, az ember saját lelke már meghalt, csak az idegen irányította őt. Így meg veszélyessé vált, ugyanis tényleg, a többiek húsát ette, illetve gyilkolászott. Egy emeletes házban rájöttem, mikor elég közel volt hozzám egy-két ilyen teremtmény, hogy a vörös fény hatására megmutatkozik a lény igazi arca. Addig csak közönséges embernek láttam az egyik társam, de amikor kigyulladtak a vörös vészfények a lépcsőházban, tökre megijedtem, amikor ennek az embernek mintha le akart volna szakadni az álla, lefolyt szemei voltak, hatalmas fogakkal, és őrjöngött, mint egy állat. Akkor jöttem rá, hogy ő is fertőzött, ezért gyorsan leszúrtam. Szerencsére könnyű volt végezni ezekkel a dögökkel, ám volt egy valaki, akit hiába próbáltam leszúrni, a kés, mint a vajon, úgy siklott át, anélkül, hogy megsebezte volna...

A mai álmom ennél egy fokkal jobb volt:) Azt álmodtam, hogy a Föld egy nagy hajó, aminek az utasai mi vagyunk. Egyszer csak odajött hozzám a kapitány, és kérte, hogy vegyem át a kormányt egy időre. Ellenkeztem, tekintve, hogy még nem vezettem ekkora hajót, és egy egész világ sorsa lenne a kezemben. De ő erősködött, úgyhogy végül elfogadtam. Egy hatalma "celebro" szerű kupolába mentünk, ahol nagyon hideg volt. Elmagyarázta, hogy nem fogok kormányt találni, minden úgy fog történni, ahogy én gondolom... Hát eléggé meglepődtem, de nem volt túl sok időm csodálkozni, mert a kapitány lelépett. Ennek a kupolának a közepéig vezetett egy famóló, úgyhogy kisétáltam a végéig. Leültem a szélére, mire azt vettem észre, mintha a "Végtelen történet"-be csöppentem volna, hatalmas vízzuhatagok voltak alattam, ami a semmibe folyt bele. Hirtelen megláttam különböző csillagokat, bolygókat, és egy nagy folyást. Olyan volt, mintha egy felhőben csordogált volna az alattam lévő HAJÓ, pedig az a tejút volt. Törökülésben ültem, és erősen koncentráltam, hogy nehogy kisodródjunk a tejútról, közben szorgalmasan kerülgettem a csillagokat. Nagyon lassan haladtunk, én pedig kezdtem belejönni az irányításba. Egyszer csak a kapitány hivatott. Egy nagy terembe kellett mennem, ahol a többiek már rég megérkeztek, csak én jöttem késve. Kristályköveken ültek, amik feketén és fehéren csillogtak, és egy nagy, Jin-Jang alakot képeztek. Én is el akartam foglalni a helyemet, és csalódottan konstatáltam, hogy borzasztó nehéz úgy ülni ezeken a köveken, hogy ne csússzak le róluk. Ráadásul rohadt kényelmetlenek voltak... A többi része az álmomnak hasonlóan nyugis és elképzelhetetlen volt, szóval nem untatlak :)

Szombaton voltunk Nóriékkal Vidámparkban. Ott volt még Jani, Bálint, Dénes meg Zsombi. Zsombi volt az én párom, kb mindenhol :) Nem véletlenül mentünk párosan, Nóri szólt, hogy csak úgy vigyek magammal valakit, ha hoz magának párt, mert nekem már kerített egyet. Nagyon jó volt... Úgy sütött a nap, hogy szerintem mindannyian leégtünk egy kicsit. Sok mindenért fizetni kellett volna külön, ami nem fair. Ha már olyan drágán adják a jegyet, mi a halálnak kell még külön fizetni??! Volt egy bizonyos mesecsónak, ahova kétszer is bementünk. Egy sötét barlangon át vezetett az út, és csomószor elakadtunk. Azt nem tudom, hogy direkt-e, vagy nem, de én minden esetre nagyon élveztem. Janiék voltak elől Bálintékkal, én meg Zsombival a mögöttük lévő hajóban. Egy idő után megtaláltunk egy egészen kellemes pózt a túlélésre, szóval hátradőlve hallgattuk ahogy Jani/Nóri röhögnek előttünk, a mögöttünk lévő csónakokban meg szidják az anyánkat. Király volt! Vidámpark után átmentünk Janihoz, de oda már csak Nórival meg Zsombival. Az is jó volt, Nórival kiültünk egy lepedőre a kertbe, vízipipát gyújtottunk, kaptunk bort, kólát, a fiúk meg főzték közben a paprikás krumplit... Királylánynak éreztük magunkat, és nem túlzok :D Olyan jó volt ez a nap, remélem sokszor lesz még ilyen közös programunk, mert nagyon jól éreztem magam. Csak nevettünk, ettünk és ennyi.