Uccsó nap a suliban - Sunshine beach, tücsök, kcsg

Hát mint minden utolsó napnak, ennek a napnak sem volt sok értelme... Bementünk, hogy megnézzük a Büszkeség és Balítélet című klasszikus filmsorozat, illetve irodalmi regénysorozat újonnan feldolgozott, Büszkeség és Balítélet címre át nem nevezett remekművet. Igazából szeretem a sztoriját, tudjátok, hogy mennyire romantikus a lelkivilágom, így nagyon, de nagyon hiányoltam belőle azt a bizonyos csókot, aminek EL KELLETT VOLNA CSATTANNIA! De ezek összedugták az orrukat és ezzel el is intézték azt a hihetetlenül nagy mennyiségű érzelmi löketet, amit végül mint egy lufit, úgy durrantottak ki. Hát gyengus, gyengus... Arról nem is beszélve, hogy manapság már nincs is film szex nélkül. Oké, ez egy kosztümös film, az ő idejükben már a csók is valamilyen mértékben szexnek számított. Emlékszem, még alsós kislány voltam, mikor nagyon szerelmes voltam egy Dénes nevű osztálytársamba, és írtam neki egy szerelmeslevelet. Anyukám látta, hogy nagy hévvel írom azt a levelet, és megkérdezte, hogy mi az? Nem válaszoltam és eldugtam előle. Ekkor jött a szentbeszéd, miszerint a csók is szex, és én még nagyon kicsit vagyok ehhez. Na kicsit ledöbbentem, és azt gondoltam, ez hülyeségeket beszél. De így visszagondolva valamilyen téren igaza van. Azért vannak csókok, amik annyira forróak és hevesek, hogy simán el lehetne könyvelni szeretkezésnek is. Ennek következtében vártam még pár évet arra a bizonyos első csókra, akinek a gazdájával ma épp találkoztam is a buszmegállóban. Jesszusom, észrevettem és azt hittem megfordulok, tök zavarba jöttem. Aztán képzeletben fejbe vágtam magam és odamentem hozzá. Kedves volt, azt hiszem ezt a jó szokását mindig megtartja. Én meg ott topogtam, mint egy hülye, JÁTSZÓ pólóban, egy szakadt ingben, rövidnaciban és tornacipőben, és arra gondoltam, bárcsak bárcsak bárcsak. Aztán jól eldumáltuk az időt, seperc alatt itthon voltam. :) Bár sajnálom, mert Ádám korábban leszállt a buszról, és még csak meg sem kérdeztem tőle, hogy van-e kedve átjönni valamikor, vagy csinálni valamit. Akkor még azt hittem, az lesz itthon az első, hogy ugrok egy fejest a vízbe, de most elment tőle a kedvem. Inkább írok egy pár sort, és pihenek egy pöppet. Ma nem aludtam túl jól... Persze nem panaszkodhatom, most legalább nem álmodtam olyan rosszat. Bár érdekes volt, főleg, hogy egy Marriat nevű szigetet kerestem egy ósdi kalózhajó tulajdonpapírral a kezemben, összesen 3 matrózzal és egy koszos távcsővel. Ráadásul szörnyen bénák voltak, ugyanis az egyik matrózom ágynak dőlt, egy fiatal, szőke lány volt, és úgy tetszett, hogy hamarosan halálát leli majd. Na a többiek lekötözték az ágyba, amit kivittek a fedélzetre, hogy több levegőhöz jusson. De ezek a szerencsétlenek az ágyat az ágyúhoz kötötték ki, amiről azt gondolták, hogy szilárdan a talpán marad. Talán említettem már, hogy nagyon régi volt ez a kalózhajó, hát egy nagyobb hullámnál le is zuhant az ágyú, természetesen az ággyal és a lánnyal együtt. Mire utána nyúltam, már csak az ágy lábát tudtam megfogni, ami magával rántott engem is a mélybe. A többi matróz ZÖLDFÜLŰ nem igazán voltak a helyzet magaslatán, ezért még a hajót is távolabbra irányították. Nem számíthattam semmire, azt hittem, hogy megfulladok, de aztán egy nagyobb hullám nekicsapott egy sziklafalnak. Szörnyen fájt, úgy éreztem, mintha eltörött volna a bal lábam. Aztán rájöttem, hogy végül csak így találhattam rá a Marriat-szigetre, ugyanis pont ott kötöttem ki... Sajnos aztán nem bukkant fel hasonló tengeri csillag, vagy sósvízi sztár, mint Jack, a Karib-tengerekből... Pedig el tudtam volna viselni :D