A boldogságunk kulcsa a boldogtalanság!

Néha elgondolkozom rajta, hogy vajon miért nem lehet azt csinálni, amit igazán szeretne az ember? Miért nem lehet egyszerűen azt tenni, amihez kedvünk van? Olyan rövid az élet... Aztán a válasz persze egyszerű és ha belegondolok, logikus is... Azért nem, mert akkor káosz lenne. Ezek szerint, áldozatot kell hoznunk az úgy nevezett (hazudott) "béke" fenntartása érdekében. Akkor meg jön a gondolat, hogy ez igazságtalanság. Miért nincs igazság? Azért, mert ha az lenne, szintén a válasz ebből következtetve: Káosz keletkezne. Akkor most egy igazságtalan és szabadságban igen korlátolt világban élünk. Miért is jó ez? Hogy boldogok legyünk... Mi a boldogság egyáltalán, ha nem az igazságosság és élet örömeit élvező lét? Hát a boldogság, kedves mindenki: Az, amit eltiltunk magunktól. A boldogságunk kulcsa a boldogtalanság! Na ezt add össze öregem. Ki is mondja, hogy az ember normális? Hát ezekből kiindulva váltig állítom, hogy senki. Ergo nem vagyunk normálisak. De ha én nem vagyok normális, akkor miért kéne betartanom olyan szabályokat, amik rám "pozitív" (ebben az értelemben negatív) hatással vannak? A törvények nyilván azért születnek, hogy betartsák őket, mert a kedves állambácsi meg a jó öreg történelem azt gondolja, hogy van annyi eszünk, hogy elhisszük, hogy más majd jobban tudja, hogy nekem mi az igazán jó. OK... Egy a bökkenő. Ha jól emlékszem, mert talán szenilis még nem vagyok, egy pár sorral feljebb vezettem le, hogy nem vagyok normális (valószínűleg te sem ((és ez most bók)) vagy az), ERGO : A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket. Miért ne szegném meg, ha elvileg nem vagyok normális? Válasz: Ha a normális ember boldogsága a boldogtalanság, akkor az én boldogtalanságom legyen inkább a boldogság. Boldogtalanságomat majd vállalom akkor, ha elnyerem méltó büntetésem azért, amit tettem, hogy boldog legyek. EGYETEK MEG, HA NEM TETSZIK VALAMI!

De leginkább én egyem meg a kalapom, ha ezt egyszer megértem...


Na PEACE, én megyek és élem az életem :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ajaj...

Nunca me olvides