Eső a patakparton

Megláttam Endit és Mátét, ahogy a levegőben akrobatikáznak, próbálták feltenni a foci hálót, de valahogy nem sikerült... Kimentem hozzájuk a pályára, és elkezdtünk focizni kicsit. Csak light-osan :) Szeretek velük kint lenni, mert rendesek velem és nem zavarja egyikőjüket sem a szabadszájúságom. Ráadásul Endi álmaim pasija, csak épp rosszkor születtem, hogy ezt felvehessem magamra :) Na de tényleg jó volt most is, dumáltunk kicsit, erre egyszer odajött egy kis tökmag, hogy szeretne játszani... Hamarosan kiderült, hogy Endi úgy néz ki, mint egy süni, én mint egy baba, Máté meg mint egy víziló. Akkor még vicces volt... :D De amikor már megkaptam a buta, béna, szemétláda, faszfej baba jelzőket, kicsit pipa lettem. Ez brutális, hogy egy kis *** hogy beszélhet már 8 évesen így? Csak néztem... Aztán már nem csak néztem, inkább kiálltam a pályáról, hogy meg ne találjam rúgni. Nem tudom, hogy a fiúk hogy lehetnek ilyen türelmesek, én nagyon ki voltam rájuk akadva. Aztán kicsit oldódott a helyzet, elvileg "kibékültek", de azért én továbbra sem kívántam semmi jót hozzászólni ahhoz a kis vakarcshoz. 

Sajna elég szürke az idő, nem tudom, hogy fog-e esni, vagy nem... Minden esetre remélem, hogy találkozom ma Zolival. Egyre nagyobb a rizikó faktor. Most már nem csak az van, hogy beteg, és meglátjuk, találkozhatunk-e, hanem még az eső lába is lóg, szóval még ettől is függ ez az egész találka. Én nem tudom, mit mondjak, szerintem rohadtul nem kéne ezeken gondolkozni. Én szeretnék vele találkozni, nyilván nem mászok a szájába, és nem vagyunk cukorból sem... De mindegy. Ez meg a férfi logika. o.O

De NEM ÉRDEKEL! Sőt, ha esik az eső, még külön örülök is. Amúgy is imádom a vizet, hát még a zuhét, kimegyek megázni a patakra. Múltkor is ezt csináltuk húgommal, és megint olyan felszabadult lettem :) Nincs is jobb, mint kint ázni a friss levegőn...