A csillagok ereje

Ma többször is szóba jöttek a csillagok. Csak néhány megjegyzés... :)

Tóth Árpád

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Ha valaki a csillagokat emlegeti, akkor nekem ösztönösen fel kell néznem az égre. Nem tudom, hogy miért, de amikor rájuk nézek, sokkal jobban érzem magam. Talán azért, mert tudom, hogy bármit teszek, vagy csinálok, nem fog semmit sem elrontani, hiszen a világegyetem olyan hatalmas, hogy meg sem kottyan neki, ha én pofára esek. Így azért nyugodtabban ugrok neki a feladataimnak :D

Zoli mondott nekem egyik éjszaka nagyon szépet. Azt mondta, hogy ha jobban ismerné a csillagokat, bemutatná nekem őket. Kérte, hogy válasszak egy csillagot, amelyikre el szeretnék menni. Őszintén szólva nekem abban a pár percben annyira mindegy volt, hogy melyik csillagra megyek, csak ő is legyen ott velem. Furcsa dolgok ezek a szavak, néha nagyon meg tudnak érinteni, néha pedig hidegen hagynak. De ha hidegen hagynak a szavak, és akkor megtalál a metakommunikáció is, akkor már bajban vagyok. Akkor nincs időm hűvös maradni és távolságot tartani, mert folyamatosan húz magához...